Reformokon innen és túl a Német Katolikus Egyházban

Az elmúlt év decemberében a Német Püspöki Konferencia elkötelezte magát amellett, hogy újraértékeli az Egyetemes Egyház tanítását néhány nagy területen: a szexuális morálról (ezen belül kiemelten a homoszexualitásról), a papi életformáról, a nők pappá szenteléséről és az egyházi hatalom gyakorlásának kérdéséről. A viták azóta is teljes erővel folynak a két évre tervezett reformfolyamat, az úgynevezett szinódusi út pártolói és ellenzői között. A reformok szükségességének indokául a paphiányt, a hívek számának csökkenését és az Egyház körüli botrányokat szokták felhozni. A reformfolyamat megindításáról, a szinódusi út első nagygyűléséről a Katolikus.mán február elején már beszámoltunk.

Sok tekintélyes főpap érvel a reformok ellen, köztük Voderholzer regensburgi püspök vagy Woelki kölni bíboros-érsek, akik a hagyományos úton járnak. Ragaszkodnak az Egyház 2000 éves gyökereihez, és aggodalmukat fejezik ki, hogy javasolt új lépéseknek már semmi közük ahhoz, amit a Katolikus Egyház jelent. Mások viszont (és az ő számuk nagyobb) a reformok mellett teszik le voksukat. Többek között Koch berlini érsek, Marx müncheni és freisingi bíboros érsek és Bätzing limburgi püspök szerint a mai életforma és az Egyház álláspontja közötti szakadék áthidalásához az Egyháznak kell előítéletektől mentesen idomulnia, az Egyház tanítását kell kibővíteni, nyitottá tenni és megváltoztatni, például a szexualitás kérdésében a legfrissebb tudományos eredmények figyelembe vételével.

„Vajon időszerű-e még a homoszexuális aktusok tiltása?” – teszi fel a kérdést a reformer püspökök által kiadott sajtóközlemény. Marx bíboros pedig leszögezi, hogy a német püspökök ugyan ragaszkodnak a papi nőtlenséghez, mint Istenhez való vallási kötődésük kifejezéséhez, de hogy a nőtlenség mennyiben marad eleme a papi tanúságtételnek, az egy „olyan kérdés, amelyet mi fogunk meghatározni a szinódusi folyamatban”. A teljes jogú partnerként fellépni kívánó világi szervezetek, civilek, egyes katolikus egyesületek is hallatják hangjukat a vitában, igénylik a konzultációt, a folyamatba való bekapcsolódást, a „szakértők bevonását”, és kérik az Egyház álláspontjának megváltoztatását.

Az eltérő elképzelésekre markánsan rávilágít az alábbiakban olvasható két friss hír, amelyek párhuzamos közlésével azt szeretnénk olvasóink számára is bemutatni, hogyan rajzolódik ki egyre inkább a törésvonal a német Katolikus Egyházban.

Bätzing püspök „pünkösdi üzenete”: Áldjátok meg a saját nemükhöz vonzódókat!

A Német Katolikus Püspöki Konferencia új elnöke nem fogadja el a nők pappá szentelésére vonatkozó egyházi tilalmat, és „továbbfejlesztené” a katekizmus „bizonyos megfogalmazásait” -olvasható a kath.net cikkében.

Georg Bätzing limburgi püspök, a Német Katolikus Püspöki Konferencia újonnan megválasztott elnöke röviddel Pünkösd előtt a „baloldali katolikus” Publikforum c. rétegújságnak adott interjújában amellett szállt síkra, hogy a katolikus egyház áldja meg a homoszexuális kapcsolatban élőket. A német Evangélikus Sajtószolgálat (epd) jelentése szerint úgy véli, „nem kevesen szenvednek attól, hogy kapcsolatukat az egyház nem ismeri el teljes mértékben, például azért, mert újraházasodott elváltak, vagy azonos nemű párkapcsolatban élnek.”

Bätzing püspök határozottan állást foglalt a vitatott „szinódusi út” mellett. „Végül majd a határozatok értelmében olyan megállapodások születnek, amelyek változásokat indítanak el”– jelölte ki az egyértelmű irányt. Így véleménye szerint például lehetővé válik, hogy más felekezetű keresztények lelkiismereti döntésük alapján szentáldozáshoz járuljanak. Limburg püspöke úgy véli, mindenki „saját lelkiismerete szerint döntse el”, részt vesz-e más felekezet istentiszteletén az Eucharisztia, ill. az Úrvacsora megünneplésében. Szó szerint így fogalmazott: „Mert mára már sok mindenben egyetértünk annak tartalmát illetően, amit hiszünk és ünneplünk.”

Bätzing püspök nyilvánvalóan a nők pappá szentelésére vonatkozó egyházi tilalommal sem ért egyet. Tovább folytatná az erről szóló vitát, mivel állítása szerint a kérdés jelen van „Isten népében”. A katekizmus egyes tételeinek megfogalmazását pedig, amelyek a katolikus egyház jelenlegi tanítását tükrözik, szívesen „továbbfejlesztené”. A médiában felkapott baloldali egyházi lobbycsoportok, a Maria 2.0 és a Wir sind Kirche (Mi vagyunk az egyház) pedig Bätzing megfogalmazása szerint „a mi embereink!”

Egy német püspök kilép a „polivalens” szexualitást helyeslő szinódusi munkacsoportból

A tekintélyes CNA hírügynökség tájékoztatásában olvashatjuk, hogy a Kölni Érsekség egyik segédpüspöke bejelentette, hogy a továbbiakban nem kíván részese lenni annak a szexualitással foglalkozó szinódusi munkacsoportnak, amely a Németországban jelenleg zajló „Szinódusi Út” reformfolyamat része.

Dominikus Schwaderlapp püspök május 28-án a Die Tagespost újságnak tett nyilatkozatában elmondta, hogy a munkacsoport a Katolikus Egyháznak a szexuális erkölcsre vonatkozó alapvető tanításait próbálta kétségbe vonni akkor, amikor a szexualitást „polivalensnek”, azaz változtathatónak, többirányultságúnak, több vegyértékűnek tekinti.

A csoport záródokumentuma azt a felvetést boncolgatta, hogy az Egyháznak a szexuális erkölccsel kapcsolatos tanítása „továbbfejlesztésre” szorul, mondta az érsek. Majd hozzátette, hogy ez a megközelítés nem felel meg annak a katolikus szemléletnek, mely szerint a „szexualitás Isten ajándéka”.

Schwaderlapp a CNA Deutsch-nak (a CNA Catholic News Agency német nyelvű partnerének) azt nyilatkozta, hogy bár kilép a hivatalosan „Sikeres Kapcsolatokban Rejlő Élet” elnevezést viselő szinódusi munkacsoportból, magának a szinódusi folyamatnak továbbra is részese kíván maradni.

„Az Egyházi Magisztérium, különösen az elmúlt 50 év folyamán, pontos kinyilatkoztatásokat tett a szexuális erkölcs fogalmát érintő kérdésekben. Ezek mind az Egyház tanítását erősítették és mélyítették. Valaminek a továbbfejlesztése sohasem jelentheti az alapok megszüntetését, hanem épp ellenkezőleg, azokra alapozva kell tovább építkezni. A teremtés szemszögéből vizsgálva a kérdést, Szent VI. Pál és Szent II. János Pál pápák a szexualitást illetően kötelező érvényű nyilatkozatot tettek közzé, amely szerint a szexualitásnak két, egymástól elválaszthatatlan aspektusa van: a szexualitás egyrészt életátadás, másrészt a szerelem kifejezésének formája” – nyilatkozta Schwaderlapp a CNA Deutsch-nak.

A szinódusi munkacsoport résztvevőitől elvárták, hogy a „polivalens szexualitás” alaptézisét kiindulópontként fogadják el – mondta a püspök, – ez pedig az Egyház alapvető tanításának a megváltoztatásán alapul.

A bemutatott dokumentumot nem bocsájtották általános vitára, hangsúlyozta Schwaderlapp, és ez volt a végső ok, amiért lemondott a munkacsoportban való részvételről. „Ha egy házat futóhomokra akarnak építeni, én nem kívánok részt venni az építkezésben.”

A CNA Deutsch-nak adott nyilatkozatában a püspök hivatkozott a Humanae vitae és a Familiaris Consortio c. pápai dokumentumokra. „Ezek az iratok nem képezik megfontolás tárgyát, hanem megkérdőjelezhetetlen és kötelező érvényű dokumentumok” – mondta.

A püspök aggodalmának adott hangot, hogy a „Szinódusi Út” nem veszi figyelembe azokat a kérdéseket, amelyek a katolikus híveket leginkább aggasztják. Megkérdőjelezte azt is, hogy foglalkoznak-e egyáltalán „az emberek valós, egzisztenciális kérdéseivel”. „Vajon relevánsak lesznek ezek a kérdések majd a halálos ágyunkon, amikor a mennyei bíránkkal való találkozásra és számadásra készülünk? – tette fel a kérdést. –  Szerintem más kérdések lesznek döntőek akkor, például ez: „Mennyire törekedtem arra életemben, hogy nap mint-nap szeressem Istent és felebarátaimat?”

Nem a „hagyományokhoz való ragaszkodás” miatt távolodtak el az emberek az Egyháztól – ahogyan azt állítják – „hanem azért, mert mi [az Egyház] túlságosan is magunkkal vagyunk elfoglalva, ahelyett, hogy az emberiség egzisztenciális kérdéseire keresnénk a válaszokat.”

A püspök kiemelte, hogy az Egyháznak pontosan az ilyen morális és identitást érintő kérdésekben van valódi mondanivalója. Úgy gondolja, hogy „az Egyház tanítása és a hívők élete közti egyre szélesebb szakadék szintén azt mutatja, hogy a szexualitás isteni ajándékként való, nagy kihívást jelentő értelmezését – legalábbis Németországban – az elmúlt években bűnös módon elhanyagolták. Ezen mindenképpen változtatni kell, éspedig sürgősen.”

Fordította: Kántorné Polonyi Anna, Vágyi Vata Mihály
Szerkesztő: Solymosi Judit