Próféciák, modern próféták. Higgyünk-e nekik?
Elég sok katolikus hívő is nézi, követi. Hogyan kell ehhez viszonyulnunk? Mi az egyház álláspontja? Mi a helyes magatartás? Szerkesztőségünkbe egy kedves olvasónk a címben jelzett kérdést küldte be. Íme a válasz:
Ezek a kérdések sokkal izgalmasabbak és összetettebbek, mint gondolnánk. Aki bent találja magát ezekben a kérdéskörökben egyszerűen képtelen szabadulni, megfelelő választ, kiutat találni. Talán azzal a jehovista jelenséggel tudnám párhuzamba tenni, amikor jönnek és becsengetnek. Aki eleve (és illően) nem tudja elutasítani őket, azt előbb utóbb bekebelezik. Teljesen értelmetlen bárminemű argumentáció – hisz nem is erre megy ki a játék. Némileg profánabb megnyilvánulásai ezeknek a jelenségeknek a házi (kiskereskedelmi) termékbemutatók. Nem egyszer hallottam az emberek csodálkozását: nem is értem, miért vettem meg – ügyesen rám tukmálták, amire nem is volt szükségem. Ez kérem tudomány, amit betanított emberek űznek naiv keresztényekkel. S bizony valamennyien naivitás áldozataivá vállunk, ha hagyjuk magunkat „beetetni“, ha elkezdünk gondolkodni, vitatkozni érvelni a hallottak, látottak alapján. Már amikor rákattintunk egy ilyen célzatú videóra, eleve vesztésre állunk.
Régente az egyház cenzúrákkal sietett a hívek segítségére – persze ezt is rosszindulatúan manapság félremagyarázzák. Állítólag az évszázadok folyamán közel 10.000 kötet került ilyen elutasító sorra. Mi lett volna, ha azt a sok (döntő többségégben) zagyvaságot mind „bevették“ volna az emberekkel.
A cikk a hirdetés után folytatódik…
Mentségemre szolgáljon, nem egy rendtársamat is érte evégett kisebb-nagyobb meghurcoltatás. Nem egy olyan tanulmányról tudunk, ami 50 éve még tiltott irodalom volt, ma pedig már kötelező olvasmány az egyes szakvizsgákhoz. Magam is büszkélkedhetem két olyan kiadványommal, amit utólag gyorsan bevontak a könyvesboltokból, mondván… 10 évbe telt, hogy kezdtek a kollégák érdeklődni, mit is akartam mondani?
A magyar Wikipédia szerint: Az Index librorum prohibitorum (latin, jelentése: tiltott könyvek jegyzéke) azon könyvek listája volt, amelyeknek olvasásához a római katolikus egyház nem adta hozzájárulását és hívei számára kifejezetten tiltott. A lista összeállításának az volt a célja, hogy megakadályozzák a teológiailag helytelen, a katolikus hit és erkölcs szempontjából veszedelmes tanok terjedését. Érdemes beleolvasni a rövid tanulmányba. A legutolsó, 32. jegyzék 1948-ból való.
Az Index librorum prohibitorum hivatalosan a Hittani Kongregáció 1966. június 14-i közleményével szűnt meg, eltörlésével azonban a római katolikus egyház nem tekinti megszűntnek a könyvek és a tömegtájékoztató eszközök iránti felelősségét. 1966-ban a második vatikáni zsinat az Inter mirifica kezdetű dekrétumában szólt a kérdéskörrel kapcsolatos problémákról.
Ezért most nem is ezen a fonalon szeretném kifejezni azon állításomat, mi szerint eleve vesztésre állunk, amint szobaállunk gyanús alakokkal, sajtó vagy világhálót terjedő virtuális média termékekkel. Szerintem az erdélyieknek kellene élvonalban járniuk az elővigyázatosság nagymestereiként. Joggal jelentem ezt ki, tudva, hogy Karcfalváról származik a 21. század egyik legismertebb hálózat-szakembere: Barabási Albert László magyar fizikus, hálózatkutató. A világhírű tudós az Indiana állambeli Notre Dame Egyetem professzora volt 2007-ig. Majd Bostonban dolgozik a Northeastern Egyetemen és a Harvardon. 2007 óta a Northeastern Egyetem Komplex Hálózati Kutatóközpontjának (Center for Complex Network Research) vezetője. 2003 óta az Amerikai Fizikai Társaság, 2004 óta a Magyar Tudományos Akadémia, 2007 óta pedig az Academia Europaea tagja. Hamarosan meg fog jelenni második magyar könyve, de aki még nem olvasta – meleg ajánlom az elsőt is: Behálózva – a hálózatok új tudománya (Magyar Könyvklub, 2003., ISBN 963547895X).
Szerintem a mai internetes hálózatok világában már értelmetlen tiltani, magyarázni, ellenérvelni bárminemű tanulmány, video, Facebook, Twitter és egyéb üzenetek kapcsán. Teljesen aproduktív mindennemű negatív ellenvetés, legyen az élet-halálra menő szópárbaj valamely keresztény blog oldalon, vagy szenvedélyes vitatkozás a szociális hálózatokon. Így is úgy is mi járunk rosszul. Miért? Na ehhez tényleg el kell olvasni, meg kell érteni Barabási zseniális találmányát. Ahogy egy bogár, ha fennakad egy pókhálón, s minél jobban kapálódzik, annál rosszabbul jár – úgy van ez velünk naiv internetes szörfözőkkel is. Nem vagyok annyira mai gyerek, hogy feltételezzem: olvasóim egy nap rájönnek, hogy a like-olások, a kommentek nevetséges abszurditások az emberi kommunikáció csupán vélt világában. Csak magukra vonják az ismeretlen ellenség figyelmét.
Meg kell tanulnunk, vissza kell szoktatnunk magunkat – a korábban születteket – újra emberi módon kommunikálni (szemtől-szembe), kerekasztal mellett beszélgetve. Ma van épp 30 éve annak, hogy a felvidéki Pozsonyban „valami“ elkezdődött – és VALAMI véget ért. Ma, a 30 évig titkosított rendőrségi archívumok leleplezésében derül csak ki igazán, mit tett velünk a látszólagos visszakapott vallásszabadság. Az elmúlt 30 évben fokozatosan megszűntek az addig titokban jól működő egyházi kisközösségek (bázisközösségek). Ma már szinte mindenki mobilon keresztül szervez, szerez „barátokat“, tartozik közösségekbe (szoc.hálókba). Akkor mindezek hiányában képesek voltuk egy akkora tömeget megmozdítani, aminek manapság 1%-ra sem vagyunk képesek a sok-sok ún. modern kommunikációs eszközök segítségével. De erről bővebben, talán majd egy későbbi cikkben.
Száz szónak is egy a vége – gyertek le gyorsan az internetről, amint gyanús területre tévedtetek, mert a nyakatokra hozzátok a Fenevadat. Barabási elmélete is igazolja, hogy 6 kattintással bárki elérhető. Szerintem akik minden fura videó és egyéb gyanús tartalmú üzeneten fennakadnak, már a 4. – 5. kattintásnál tartanak. S bizony – s talán elfogultan, de kimondom: már nem csak a török van a nyakunkban itt Európa szívében, de az az ismeretlen valaki is, aki hamarosan és rendszeresen be fog etetni bennünket mindenféle zagyvasággal, újraéledő tévtanokkal, szexuális identitászavarokkal, hamis próféciákkal.
Az egyház azt várja tőlünk, hogy próféták legyünk – de úgy, mint rég. Teljesen életveszélyesen emberközelien, izzadságszagúan, nem internetes oldalakon, web területeken kóválygókként. S talán ha nem is jehovista módon főterekre, de mindenképpen élő, reális emberek közé bátran kiállóak. Bárminemű multimediális eszköz csupán ezeket az emberi találkozásokat kellene, hogy segítsék. Bármi kérdésre, elbizonytalanodásra nem internet-közelből, hanem testközelből kellene választ keresni. Híveimet az utóbbi időben egyre inkább arra oktatom: sose tegyenek fel meghívókat internetre – sokkal hatásosabb, ha személyesen tőled hallja. Talán hihetetlennek hangzik, de %-ban is sokkal hatékonyabbak ezek a meghívások. Isten Országában nincs szignál, csak a Te hangod fogható, csak a Te arckifejezésed dekódolható. A Te vagy Isten „#“ hashtagja, vállalnod kell ezt a kettős keresztet: már nem csak keresztény, hanem még ember is – aki tud még emberi módon kommunikálni.
Segítsd te is a médiamissziót egy megosztással. Köszönjük!
Ha te is kérdeznél tőlünk, szeretettel várjuk kérdésedet az office @ katolikus.ma címre.
