Az elhengerített kő
Várnánk a tavaszt, de nem jő. Legalábbis nem látszik. Mert kő fedi a gyepet. Elzárja az életet. Elfojtja a lélegző, élni akaró zöldet. Beszorítja a holtat a föld koporsójába. Az élőt is, az élősködőt is. Nincs sár a kövön. De virág sem nyílik. Sziklák hasadékaiban azonban föl-föl tűnik egy meggyökerezett mag. Ami aztán évek, évtizedek…












