Padovai Szent Antal: A szó erejével térítő csodatevő – Szentek élete
Padovai Szent Antal – ferences áldozópap
* Lisszabon, Portugália, 1195. augusztus 15. (?) + Arcella, Padova mellett, Itália, 1231. június 13.
Padovai Antal 1195. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján született Lisszabonban, Portugáliában. Az őszinte vallásosságot és egyeneslelkűséget szüleitől örökölte. A 13. század, annak ellenére, hogy számos híres szentet adott, mint Szent Domonkos, Aquinói Szent Tamás, Assisi Szent Ferenc és mások, sok vallási és társadalmi problémával küzdött.
A 12. század végén Felső-Itáliában és Dél-Franciaországban vallásos mozgalmak indultak, amelyek célul tűzték ki Krisztus és az apostolok életmódjának követését, és ezzel megingatták az Egyház fennálló rendjét. A szegénység és vándorprédikálás követelményével sokan az Egyház hatáskörén kívül kerestek életformát, ami különböző szektákhoz és tévtanokhoz vezettek.
III. Ince pápa felismerte a mozgalom jó szándékait, és próbálta beépíteni őket az Egyházba. Ekkor született meg Assisi Szent Ferenc katolikus szegénységi mozgalma, amely visszavezette a szekták tagjait a katolikus egyház közösségébe. Padovai Antal, aki Lisszabonban született Fernando (Ferdinánd) néven, szüleitől vallásosságot és egyeneslelkűséget örökölt. Tizenöt éves korában belépett szülővárosának ágostonos kanonokrendi kolostorába, ahol elhatározta, hogy életét Istennek szenteli. Két év után elhagyta kolostorát, mivel a politikai viszályok miatt az ottani közeg már nem volt megfelelő számára.
Fernando 1220 nyarán szegények ruháját öltötte magára, és védőszentjének, Remete Szent Antalnak a nevét vette fel. Misszionáriusként szeretett volna Marokkóban prédikálni, azonban súlyos betegség miatt kénytelen volt visszatérni, és Szicília partjainál kötött ki. Itt találkozott a franciskánus rend tagjaival, és Porciunkulába ment, ahol egyetemes káptalanra hívták. Hamarosan rendtársai számára egyedülálló teológiai tudásáról tett tanúbizonyságot. Ekkor elindult az ő prédikációs pályafutása.
A következő években, 1222-től, Padovai Antal faluról falura járva hirdette az evangéliumot. Ekkor alakította meg a rend első tanulmányi házát Bolognában, és Szent Ferenc engedélyével a rendtagok számára teológiát tanított. Antal nagy hatással volt a középkori társadalomra, és élete hitelesítette tanításait, miszerint a szegénység erőt ad, míg a gazdagság elgyöngíti az embert.
1224-ben eljutott Dél-Franciaországba, Montpellier-be, ahol a Domonkos-rend harcát támogatta. Két évvel később, 1227-ben visszatért Felső-Itáliába, hogy az emberek hitét megerősítse. Az addig halálos ellenségek között kibékülés született, az adósokat elengedték, és az emberek bűnbánatot tartottak. A város, különösen Padova, jelentős változásokon ment keresztül.
Antal rendkívüli prédikációi és életpéldája hatással volt mindenhol, ahol megfordult. Még az ellenséges politikai vezetők is meghajoltak előtte, mint amikor Ezzelino veronai zsarnoknak Antal nyíltan beszélt bűneiről. Ezzelino nemcsak elismerte, hanem bűnbánatot is tartott. Antal emellett számos csodát is tett.
Egyszer egészen rendkívüli csoda történt általa: egy eretnek, aki tagadta Krisztus jelenlétét az Oltáriszentségben, azt mondta, hogy nem hisz addig az eucharisztikus Istenben, amíg öszvére le nem térdel az Oltáriszentség előtt. Néhány nappal később Antal egy beteghez vitte az Oltáriszentséget, és találkozott a gúnyolódóval. És akkor annak öszvére hirtelen két első lábára ereszkedett, és meghajtotta fejét a Szentség előtt.
Antal 1231. június 13-án, mindössze 36 évesen halt meg, teljesen kimerülve rendkívüli munkájától és gyenge egészségétől. A sírjánál történt számos imameghallgatás, gyógyulás és csoda következményeként IX. Gergely pápa alig tíz hónappal halála után szentté avatta.
Padovai Antal halála és élete ma is hatással van a katolikus hívők közösségére, és ő a keresztény világ egyik legnagyobb szentje.
