Jézus szavai szerint a világ végének a jelei a következők: hamis próféták jelennek meg1, háborúk, éhínségek és földrengések jönnek2, üldöztetések történnek3, kihűl a keresztényekben a szeretet és erősödik az igazságtalanság4, nehéz és rossz idők jönnek mindenkire5 és jelek jelennek meg az égen6…
Naivan azt hittem, hogy a 2020. év apokaliptikus szerencsétlenségei sok hívet arra fognak indítani, hogy valódi kérdéseket tegyen fel önmagának, és visszatérjen az Egyházba. Azt hittem, legtöbbünk magába fog nézni, megállapítja majd, hogy a korábbi társadalmi döntések kudarcot vallottak, Jézus felé fordul és az Evangéliumba merül, hogy a szeretet civilizációjában környezettudatos társadalmat építsen (Vö.: Laudato si).
Nos, ebből nem lett semmi.
Martinique továbbra is a vesztébe vezető széles és tágad úton halad. Úgy tűnik, semminek sem sikerül végre észre térítenie ezt a nemzedéket: sem a társadalmi zavargásoknak, sem a növekvő gyűlölködésnek, sem a mértéktelenül erőszakos politikai hencegésnek, sem éghajlatunk soha nem látott kiszáradásának, a napokon át tartó sötétségeknek, sem a járvány mindenhol jelenlévő fenyegetésének, sem a bűzölgő sargassum algáknak, vizeink vagy parlagon hagyott földjeink hosszú távú szennyeződésének, sem a babonaságok és az ezoteria újbóli felbukkanásának, sem a vezetők és a fiatalok elcsüggedésének, oly sok lélek rémületének, sem annak, hogy az út szélén hagyjuk fiatal férfi nemzedékünket, hogy oly sokan, tömegesen választják a kivándorlást, ahogy már bejelentették a gazdasági összeomlást… Sőt, épp a fordítottja történik: a bőrüket mentendő, a leselkedő szerencsétlenség elől a gőgbe, a kapzsiságba, a frivolitásba, züllésbe, kábítószerekbe, dühbe, megosztottságba, dorbézolásba, orgiákba és boszorkányságba menekülnek, mert úgy tűnik, ezek gyorsan orvosolják a bajukat.
Mire várunk még a megtéréshez? Túl késő lenne már talán ahhoz, hogy kijózanodjunk? Végképp belesüppedtünk a fölösleges fogyasztási javak önző társadalmának puha dunyhájába? Nem látjuk a csapdát, amelybe beleesünk, ha némi könnyű és silány kényelemszerzés érdekében eladjuk lelkünket, ha odadobjuk az Evangélium biztos értékeit? Odadobjuk a hűséget, a humort, a szolidaritást, a munkát, az érdeknélküliséget, a közös örömet, a befogadást, a hagyományokat, az imádságokat és az Egyházat? Vajon még szabadok vagyunk vagy már újra rabláncon? Megvan még a hit? Ki felé fordulunk?
Összefoglalva: ha ez a világ vége, annál jobb! „Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel. 28Amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje.” (Lk 21, 27-28)
Mindenesetre eljött a KÜLDETÉS ideje. Egyházmegyénk minden megbérmált katolikusára az a súlyos felelősség hárul, hogy feltegye magának a kérdést: „Hát te, tanúságot teszel személyesen Jézusba vetett hitedről és mindarról, amit érted tett? Az Egyházban mit ajánl a te plébániád mindazoknak, akiket a világ és a világ királya megpróbál elcsábítani!?”
Gondolkodj! Az Egyháznak szüksége van rád.
+ Fr. David Macaire
Saint-Pierre és Fort-de-France érseke
Jegyzetek:
1 Álkrisztusok és álpróféták lépnek fel, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is félrevezessék. (Mk 13, 22)
2 Nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad. Némely vidéken földrengés és éhínség támad. De ez még csak a kezdete lesz a gyötrelmeknek. (Mk 13,8)
3 Bíróság elé állítanak, és a zsinagógákban megostoroznak benneteket. Aztán miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük rólam… A nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket. (Mk 13,9-13)
4 A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihűl a szeretet. (Mt24,12)
5 Aki a mezőn lesz, ne forduljon vissza elhozni a köntösét. Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! (Mc 13,16-17)
6 Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek meghalnak a rémülettől, és a világra zúduló szörnyűségek várásától. Az egek erői megrendülnek. Lc 21,25-26
Forrás: martinique.catholique.fr
Fordította: Solymosi Judit
