Nemi identitás és nevelés: hogyan védhetjük meg gyermekeink egészséges fejlődését?
A Válaszkereső legújabb adásában Pécsi Rita neveléskutató a nemi identitás kialakulásának kérdését járja körül, különös tekintettel azokra a nehézségekre, amelyekkel ma egyre fiatalabb gyermekek és szüleik szembesülnek. A beszélgetés alapját szülői levelek adják: egy 16 éves fiú azonos nemű vonzódása, egy 12 éves lány összezavarodása az iskolában hallott „szabad nemválasztás” miatt, sőt óvodáskorú gyermekeket érintő tapasztalatok is előkerülnek.
Pécsi Rita hangsúlyozza: a nemi identitás kialakulása hosszú, érzékeny nevelési folyamat, amely különösen sérülékeny a mai „véleménycunami” és csoportnyomás közegében. A gyerekek személyisége még formálódóban van, ezért a korai, intézményes vagy médiából érkező relativizáló üzenetek komoly zavart okozhatnak bennük. Kutatásokra és nemzetközi példákra hivatkozva rámutat: Nyugat-Európában drasztikusan megnőtt a nemi identitásukkal küzdő kiskorúak száma, ami szerinte nem elsősorban biológiai, hanem döntően környezeti és nevelési hatások következménye.
A neveléskutató részletesen bemutatja az egészséges nemi identitás fejlődésének alapjait. Kiemeli:
az identitás testi valósághoz kötött, az „én” nem létezik test nélkül.
A kisgyermek már másfél–két éves korban érzelmi úton kezdi tanulni, hogy fiú-e vagy lány, elsősorban a szülők mintáján, a játékokon, meséken, kapcsolati mintákon keresztül. Ebben az életkorban a gyerek még fekete-fehér kategóriákban gondolkodik, ezért különösen fontos, hogy világos, biztonságos irányt kapjon.
Pécsi Rita hangsúlyozza: az elfogadás és a mássághoz való érett viszonyulás csak szilárd identitásra épülhet. Nem az a cél, hogy a gyerekeket elzárjuk a valóság létező jelenségeitől, hanem hogy életkoruknak megfelelően, fokozatosan, a személyiség megerősödése után találkozzanak ezekkel. Ahogyan az iskolában sem a válásra vagy a kudarcra készítünk fel elsőként, hanem az egészséges párkapcsolatra, ugyanígy a nemi identitás nevelésében is az alapok megszilárdítása az elsődleges feladat.
A beszélgetés végén Pécsi Rita arra buzdít szülőket, pedagógusokat és döntéshozókat, hogy az egészséges fejlődés törvényszerűségeit tartsák szem előtt. Ezekre a kérdésekre nincsenek gyors receptek, de a folyamat megértése és az életkornak megfelelő nevelés valódi kapaszkodót adhat ebben az egyre élesebb társadalmi vitában. A téma folytatása a következő adásban várható.
Válaszkereső továbbra is arra bátorítja a nézőket, hogy írják meg konkrét helyzeteiket, mert bár egy műsor nem helyettesíti a családterápiát, rövid, irányt adó válaszokkal sok családnak lehet kapaszkodót nyújtani.
INRI,
a 12-13-24 éves fiúk 80-90%-a végez rendszeresen önkielégítést, ha mondottam ha 18-20 éves kora között még nem leli leány párját akivel aztán normalizálja azt a nagy-nagy ujdonság-kalandot=szerelmet. A leányokat pedig anyjuk-nagyanyjuk tanithatja ki az istenes jó pa´rválasztasra. Az édesanya csak egy van. Ö az elsö hittanár ezen a világon. Anélkül pedig nincsen emberi boldog élet itt és most. Elsösorban azonos tizparancsolati vallás-alapján közös-mérce szerinti párt keressen. Mert ök akkor a Jóteremtö felé néznek…nem csak egymást látják, mert az emberek képesek egymást hamarost kevéskének találni….A Jóteremtö viszont a “minden”. A közös miseünnepekkel pedig az egyedül boldogító itt és most- ráadásnak majdan odaát a földi élet utáni életben. A baj és gubanc ott és akkor van, ha valaki aki nem az ö leány-párjával törekszik az ilyetén kölcsönos boldogságra, hanem /nem-normális módon ebben az önkielégitésben “segít neki”-a fiúnak egy valaki-felnött-vagy másik ilyen fiú-gyerek. Mert nagyon ferde és vad dolgokat gyakorlhat be vele akár kisgyermekként is a pedofil-felnött-vagy gyerek álltja. Amitöl már pár alkalom után is egy megzavarodott emberke maradhat=egynejü házasságra alkalmatlan lesz. Azonban a fiúk legjobb jópéldája az apjuk. Az aki gyöngyszemként hordozza tenyerén a sirüghüségben szentségi házaságban a nejét. Leutánozván az örök völegényt a Jóteremtöt=Ö az örök völegény mi emberek a menyasszony…Osli moslygos madonna könyörögj érettünk.