urnapja web 20190623 23

„Nem csak csendben kell imádni Krisztus testét és vérét…” – Németh László SVD püspök úrnapján

Az úrnapja (latinul Festum Eucharistiae, Solemnitas Corpus Domini) katolikus főünnep az eucharisztia tiszteletére, teljes nevén az Úr Szent Testének és Szent Vérének ünnepe.

Magyarországon és több más országban (például Angliában és Walesben) a húsvéti időt lezáró pünkösdvasárnap után két héttel tartják. Jellemzően körmenet kapcsolódik hozzá. A Pécsi Székesegyházban Udvardy György pécsi megyéspüspök meghívására Németh László SVD, Nagybecskerek (Délvidék, Szerbia) püspöke mutatta be az ünnepi szentmisét.

A nagybecskereki püspök homíliájában az oltáriszentség és az ember viszonyáról elmélkedett. „A tabernákulumban lakozó oltáriszentség legmélyebb értelme és célja mai napig nem más, mint Krisztus állandó jelenléte a mi világunkban. De tudjuk, hogy Istennél semmi sincs csak azért, hogy ott legyen. Minden isteni valóságnak van egy mélyebb értelme és nem marad meg semmi sem csak a látható formában és a látható formánál.” – emlékeztetett.

Személyes tapasztalatát is megosztotta: „amikor az oltáriszentség előtt meg tudok nyugodni, hihetetlen erő és nyugalom tölt el. Minden vágyam és hiányérzetem eltűnik. Minden a helyére kerül, rendeződik. Elvesznek az idő és a tér határai és úgy tűnik, hogy minden az örök nyugalomban, az örök és a végtelen szeretetbe ér bele. Az oltáriszentség titka éppen ez: az örök szeretet jelenléte a világban, amely abban a szentségben van jelen, amely az örökké élő Krisztust teszi jelenvalóvá számunkra.”

urnapja web 20190623 77
Németh László SVD Pécsen, az Úrnapi körmeneten – Fotó: Loósz Róbert | Pécsi Egyházmegye

„Az örök életre való vágyódás, a végtelen és feltétel nélküli szeretet megélése, az állandó értelemkeresések és értelem megtalálások mind részei ennek a mai szép ünnepnek. Hiszen ezek ráébresztenek arra, hogy létezik az örök létezés, a határtalan és végsőkig elmenő szeretet, amely az oltáriszentségben jelen van a világban.” –emelte ki.

A nagybecskereki püspök Szent Pál szavaira emlékeztetett, miszerint minden jó az Úrtól, az ő Lelkéből fakad. A belgiumi hívekre emlékeztetett, akiknek ezzel az ünneppel az volt a céljuk, hogy megmutassák a világ Urának városukat, az utcákat, ahol élnek. A főpásztor e cselekedet kapcsán így fogalmazott: „a mi Istenünk nem azt akarja látni, amit tettünk, építettünk, vagy azt, hogy hogyan díszítettük föl az utcákat. Ezt Ő mind látja és tudja, anélkül is, hogy bemutatnánk neki. Azt azonban akarja, hogy az Ő isteni jelenléte ne legyen bezárva, még akkor sem, ha a legszentebb székesegyházról van szó. Ő oda akar menni, ahol élünk, ahol boldogok vagyunk. Ahol a mindennapi kenyerünkért küzdünk, ahol az élet értelmét keressük. Ahol fáj az élet, mert talán éppen határainkkal szembesülünk. Látni akarja életünket úgy, ahogy az kinéz. Isten, pedig ha lát valamit, akkor szeretetével, jelenlétével, irgalmas odafordulásával, apai, anyai szeretetével gyógyítja és új élettel tölti meg. Ez az isteni gyengédség csodája. Ez az úrnapi körmenet és az oltáriszentség tisztelet nagy csodája.”

A szentségimádás és a hétköznapi élet kapcsán a főpásztor felszólította a híveket: „Nem csak csendben kell imádni Krisztus testét és vérét, hanem bele kell vinni Őt a mindennapi életünkbe, és a cselekvő Isten mellett nekünk is szeretetben cselekvő egyénekké kell válnunk.”

Arra bátorít a nagybecskereki püspök, hogy ne engedjük, hogy határaink és gyengeségeink erőt vegyenek rajtunk. „Fáradozzunk azon, hogy a világban jelen maradt végtelen szeretetet, ha csak töredékeiben is, de valósítsuk meg itt a földön, a mi saját életünkben.”

urnapja web 20190623 96
Úrnapi körmenet és szentség Pécs főterén, a Szentháromság szobornál – Fotó: Loósz Róbert | Pécsi Egyházmegye

Az ünnepi szentmisét követően a hagyományokhoz híven körmenet indult a Pécsi Székesegyházból a Széchényi téren található Szentháromság szoborhoz. A hívek a körmeneten imádságos lelkülettel és énekszóval kísérték a szentséget Pécs főterére, ahol egy liturgia keretében hódolatukat tették. A körmenet végül a Belvárosi templomban ért véget, őrzési helyére, a tabernákulumba helyezvén az oltáriszentséget.

Udvardy György pécsi megyéspüspök a körmenet végén arra emlékeztetett, hogy az „ember éhezik és az Isten táplálja. Ezt éljük meg napról napra az eucharisztiában, és az igében is.”

via: Pécsi Egyházmegye

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük