Nem az élet eldobásához, hanem a megtartásához kell segítséget adni

Az Osztrák Püspöki Konferencia június 1-jén közleményt adott ki, melyben a hatóságokat arra kérik, hogy ne az élet eldobásához, hanem annak megtartásához nyújtsanak segítséget.

A püspöki testület nyilatkozata azt követően született, hogy az osztrák Legfelsőbb Bíróság döntése szerint az öngyilkossághoz nyújtott segítség ezután nem büntetendő cselekmény.

„A halál az élet része, de az emberölés már nem az. Az öngyilkossághoz nyújtott segítséget ezért soha nem lehet orvosi asszisztenciaként vagy bármilyen más egészségügyi szolgáltatásként felfogni” – áll a püspökök ötoldalas üzenetében, melyet az osztrák Egyház által meghirdetett „Élet Napja” alkalmából adtak ki.

Az osztrák Alkotmánybíróság december 11-i döntését azzal indokolta, hogy az ország büntető törvénykönyve alkotmányellenes, mert az öngyilkossághoz nyújtandó segítség tilalma az önrendelkezés jogával ellentétes. A döntés a kormány számára kötelezettségként írja elő, hogy 2021-ben a tilalmat hatályon kívül helyezze.

Az öngyilkossághoz nyújtott segítséget jelen pillanatban a törvény öt évig terjedő börtönbüntetéssel sújtja.

Franz Lackner érsek, a Püspöki Konferencia elnöke a bírósági döntést alapvető kulturális törésnek nevezte.

A CNA Deutsch hírügynökség jelentése szerint a püspökök a nyilatkozatban arra kérték a törvényhozást, hogy tegyenek intézkedéseket az emberek védelmére, növeljék erőfeszítéseiket az öngyilkosságok megelőzése érdekében, korlátozzák a mások által folytatott nyomásgyakorlás lehetőségeit és biztosítsák a katonai szolgálat megtagadásának lehetőségét.

„Az önrendelkezés határai éppen a válságos élethelyzetekben, a súlyos szenvedéseknél és a halálközeli időszakokban mutatkoznak meg.” – írják a püspökök. „Illúzió lenne azt hinni, hogy bármely pillanatban mindentől függetlenül, teljes mértékben dönthetünk saját magunk felől. Még az Alkotmánybíróság is elismeri, hogy a tapasztalat mást mutat: azt, hogy szükségünk van egymásra! Az ember társas lény, aki mindig függ az őt körülvevő emberektől és érzékeny azok elvárásaira és véleményre.

2020 szeptemberében a vatikáni Hittani Kongregáció megerősítette az Egyház örökérvényű tanítását, amely szerint bűn az eutanáziához és a halálhoz nyújtott segítség. Azóta több európai országban is teret nyertek az eutanáziát helyeslők.

Februárban a portugál parlament fogadott el egy törvényjavaslatot az eutanáziához nyújtandó segítség engedélyezéséről, Marcelo Rebelo de Sousa államelnök azonban visszautasította a törvényjavaslatot.

Ugyancsak februárban ír katolikus vezetők és emberi jogi aktivisták adtak aggodalmuknak hangot egy törvényjavaslattal kapcsolatban, amely az orvosi segítségnyújtással elkövetett öngyilkosságot legalizálná.

A német Szövetségi Alkotmánybíróság szintén februári döntése szerint alkotmányellenes a német Büntető Törvénykönyv azon előírása, miszerint a halál kereskedelmi alapon való elősegítésének büntethető.

Márciusban a spanyol törvényhozás fogadta el azt a törvényt, amely a halálba segítést és az öngyilkosságnál nyújtott asszisztenciát legalizálja. Ezzel Hollandia, Belgium és Luxemburg után Spanyolország a negyedik európai ország, amely ezt a gyakorlatot elfogadta.

Nemrég a brit parlament felsőházában nyújtottak be egy javaslatot az asszisztált öngyilkosság legalizálásának megfontolására.

Az osztrák püspöki üzenetben áll, hogy „számtalan haldoklóval való találkozás alapján tudjuk, hogy éppen az élet utolsó szakasza lehet áldás, hiszen sok esetben ekkor történnek fontos találkozások és ezek a kibékülés pillanatai lehetnek.”

„Azt már nem is említve, hogy az öngyilkosság lehetőségeinek széles körű hirdetése nyomás alá helyezi azokat, akik mások segítségére szorulnak, de az életüket a természetes halálig folytatni akarják, pedig az eutanázia veszélyes logikája szerint nekik is lehetőségük lenne az életüket önrendelkezés alapján befejezni.”

Fordította: Frick József
Forrás: CNA