Ne zárkózzunk be saját meggyőződéseinkbe, hanem legyünk nyitottak Krisztusra – Leó pápa Úrangyala imája
XIV. Leó pápa az Úrangyala imádság előtt mondott beszédében arról elmélkedett, mennyire fontos személyes kapcsolatot kialakítanunk Krisztussal, hogy megengedjük neki: átalakítsa életünket és a világot – még akkor is, ha ehhez olykor ismeretlen utakra kell lépnünk.
Életünk és a világ átalakításához személyes kapcsolatot kell kialakítanunk Jézussal, és ezt a kapcsolatot nap mint nap meg kell újítanunk – mondta XIV. Leó pápa augusztus 23-án, vasárnap a Szent Péter téren, az Úrangyala imádság előtt elmondott beszédében.
„Ne zárkózzunk be saját meggyőződéseinkbe és vallási bizonyosságainkba, hanem maradjunk nyitottak a Krisztussal való hiteles kapcsolatra”
– hangsúlyozta a napsütötte téren összegyűlt sokasághoz fordulva.
„Előfordulhat, hogy a keresztény hit tekintetében megelégszünk azzal, amit csupán »hallottunk«, az általánosan elterjedt elképzelésekkel vagy azzal, amit továbbadtak nekünk, talán a legjobb szándékkal” – mondta.
„Jézus azonban személyes válaszra hív bennünket: arra, hogy közelebbről megismerjük őt, és engedjük, hogy a vele való barátság alakítson bennünket az egyre megújuló találkozások által.”
XIV. Leó pápa a vasárnapi evangéliumról elmélkedett, amely Máté evangéliumából való, és amelyben Jézus ezt kérdezi tanítványaitól: „Hát ti kinek tartotok engem?”
A pápa hangsúlyozta, hogy „ez minden kor tanítványai és mindannyiunk számára alapvető kérdés”, hiszen a hit olyan folyamat, amelyben újra és újra fel kell fedeznünk Krisztus evangéliumát, hogy „megújítsuk életünk döntéseit, és azok összhangban legyenek azzal, amit megvallunk”.
„Így legyőzhetjük azt a kísértést, hogy azt gondoljuk: már mindent tudunk, és hogy a hitet puszta megszokássá fokozzuk le” – emelte ki a pápa.
A Krisztussal való barátság mindennapos megújítása „azt is megkívánhatja tőlünk, hogy ismeretlen utakra lépjünk, és más döntéseket hozzunk, mint amilyeneket korábban elképzeltünk” – fejtette ki a pápa. Hozzátette: „ez személyes utunkra, az Egyház útjára és lelkipásztori döntéseinkre egyaránt igaz”.
Óva intett attól a kísértéstől, hogy azt gondoljuk: „elég egyszerűen mindent úgy folytatnunk, ahogyan mindig is tettük”, majd arra buzdított, hogy tegyünk fel magunknak néhány kérdést:
„Ki számomra az Úr? Valóban ismerem őt? Mit kér ma tőlem az evangéliuma? Milyen lépésekre és milyen döntésekre kapok meghívást?”
A pápa rámutatott, hogy az a kérdés, kicsoda számunkra Jézus, és mit jelent az életünkben, „különösen az imádságban és az evangéliumról való elmélkedés során vetődik fel”.
Hozzátette azonban, hogy ezek a kérdések akkor is felmerülnek, „amikor testvéreink sebeivel és szükségleteivel találkozunk, valamint azokban a kapcsolatokban és élethelyzetekben, amelyek a legmélyebben szembesítik lelkiismeretünket”.
„Röviden: mindennapi életünkben fedezhetjük fel, hogy az Úr Jézus csupán a történelem egyik nagy alakja-e számunkra, aki fontos dolgokat mondott és tett, vagy pedig ő az Isten Krisztusa, akit azért küldött az Atya, hogy bevezessen bennünket szeretetébe, és átalakítsa életünket, valamint azt a világot, amelyben élünk” – folytatta a pápa.
Forrás: Vatican News
