235. nap: Hazug próféták
Korszak: Fogság
Ima
Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged és hálát adunk neked. Istenünk, fogadd el ma tőlünk dicséretünket! Halld meg hangunkat, lásd szívünket és fogadd el hálánk ajándékát, mert semmi jót nem kaptunk ma, amit kiérdemeltünk volna! Mindent ajándékba adtál, és ezt szeretnénk most viszonozni neked dicsőítésünkkel, hálánkkal és alázatos szívünkkel, mert semmit sem tettünk, Urunk, amivel adományaidat megszolgáltuk volna. Dicsőüljön meg neved ma és mindennap! Jézus nevében, ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
Az az utolsó mondat a Példabeszédek könyvéből fantasztikus! „Többet ér a kevés az Úr félelmében, mint ha nyugtalansággal párosul a tömérdek kincs” (Péld 15,16). Ebben annyi minden benne van. Komoly erejük van az ilyen példabeszédeknek, nagy bölcsesség rejlik bennük. Mégis, könnyen át tudunk siklani felettük. Jobb a kevés, ha az istenfélelemmel párosul. Lehetek anyagi szükségben, és előfordulhat az is, hogy nem élek sokáig. De ha ennek védjegye az istenfélelem… itt természetesen a csodálat érzésére gondolunk, a felismerésre, hogy kicsoda Isten, miközben azt is látom, hogy ki vagyok én magam. A másik oldalon ott van a tömérdek kincs és vele a nyugtalanság is, mindez az Úr félelme nélkül. Ez egy olyan tragédia, ami sokak életét jellemezheti. Pedig az Úr félelme az irgalmába vetett bizalom. A 147. zsoltár is ezt mondja: „Azok tetszenek az Úrnak, akik félik őt, akik bíznak jóságában és kegyelmében.”
De térjünk is át Jeremiásra és Ezekielre…
Nézzük a szövegkörnyezetet! Ezekielnek úgy negyven éven keresztül kell prédikálnia, és már saját könyvének végéhez közeledik. De a mondanivaló még mindig ugyanaz: „Térjetek vissza az Úrhoz! Ismerjétek fel, hogy az idő egyszer csak lejár”. Jeremiás könyvének a 14. fejezetében a próféta megkapja az Úr igéjét és így szól: „Gyászba borult Júda.” Mint tudjuk, Júdában van Jeruzsálem, az úgynevezett délen. Az időtálló királyság, ami még mindig megvan, de meg fogják támadni. A babiloniak meg is hódítják, népét elhurcolják. Ezt írja: „A főemberek vízért küldik szolgáikat, de amikor odaérnek a ciszternákhoz, nem találnak vizet, így üres korsókkal térnek vissza” (Jer 14,3). Ezt pedig úgy kell értenünk, hogy mivel hűtlenek voltunk az Úrhoz, nem találunk felüdülést.
Hányszor mondta Isten, hogy ha hű akarsz lenni hozzám, térj vissza? Akkor gyümölcsöt hoz a földed. Élet és bőség fakad belőle. Erre hogy döntenek az emberek? Mindjárt látjuk, amint a hamis prófétákhoz érünk, akik hazudnak. Ezt mondja Jeremiás: „Ó, Uram, Istenem, […] hiszen maguk a próféták mondják nekik: Nem láttok kardot, sem éhínség nem jön rátok, sőt állandó békességet adok nektek ezen a helyen” (Jer 14,13). Isten viszont tiltakozik, mondván, hogy ez mind hazugság!
A mi világunkban vajon hány és hány hamis próféta lehet? Az az ember a tévében, vagy a másik a rádióban… Hány hamis prófétát hagyunk szóhoz jutni az életünkben? Azért, mert a szavukat kötelező érvényűnek tartjuk, vagy csak mert mindig olyat mondanak, amit nagyon szívesen hallgatunk. Megvigasztalnak, megnyugtat a hangjuk. Dehát, ha egyszerűen nem igaz, amit mond, akkor az egy hamis prófécia, nem? Akkor viszont nem érdemel figyelmet, hiszen ahogy C. S. Lewis írta: Az egyetlen dolog, ami indokolhatja, hogy valamit higgyünk, az az, hogy igaz.
Csak azért nem éri meg hinni valamiben, mert pillanatnyilag boldoggá tesz. Azért sem, mert attól majd jól viselkedünk. Azért hiszünk el valamit, mert az úgy van. Olyan emberek akarunk lenni, akik alá vannak vetve az örök igazságnak, de ugyanakkor védekeznünk kell a hamis próféták ellen is. A hazugságaik ellen, amiket engedtünk a szívünkbe lopózni. Ezek könnyen jöhetnek a hírekből vagy azoktól az emberektől, akikre nagyon sokan figyelnek. De legyünk őszinték: ott vannak a kis önhazugságaink is, amikkel magunkat ámítjuk.
Mik azok a hazugságok, amiket hagytam gyökeret verni az életemben? Mik azok a hamisságok, amiknek hatalmat adtam az életem felett? Ezek lehetnek elítélő hazugságok, amiknek pusztító hatásuk van. De lehetnek olyanok is, amik épp akkor csillapítanak le, amikor fel kéne pörögni és cselekedni. Mondjuk azt hallod, hogy „Nyugi, várjál! Még ne! Igen, tudom, Isten szeretné, hogy váltsál, de erre máskor is lesz idő!” Van erről tapasztalatotok?
Jeremiás, a síró próféta nagyon erőteljesen folytatja: „Szememből patakzik a könny, éjjel-nappal, folyton-folyvást. Mert nagy baj érte népem leányát, végzetes csapás. Ha kimegyek a mezőre, ott hevernek, akik a kard élén hulltak el; ha visszatérek a városba, azokat látom, akik az éhségtől epedtek el. Még a papok és a próféták is úgy bolyonganak az országban, mintha eszüket vesztették volna” (Jer 14,17-18). Ezek a pusztulás képei. Akiknek tudniuk kellene, értetlenek. Emberek, akiknek élniük kellene, meghalnak. Jeremiás viszont igazi próféta, aki igazat beszél, de a szíve megszakad ettől.
Erre hív hát az Úr, hogy vizsgáljuk meg: mit beszélnek azok a hamis próféták az én életemben, akik hamis ítéletet hirdetnek, vagy hamis vigasztalást nyújtanak? De kérdezhetjük azt is, mikor hív engem az Úr arra, hogy zokogjak, mint Jeremiás és megkönnyezzem azt, amit kell? Az igazságtalanságokat, amik ellen fel kell lépni… Hol kell nekem betöltenem az igazmondó Jeremiás szerepét? Vigasztalni, amikor arra van szükség, megnyugtatni valakit, amikor kell, de akár ítéletet is mondani, amikor annak van helye.
Még egy gondolat Ezekielhez. Ennek a hihetetlen látomásnak a vége felé közeledünk, ami leírja az új templomot. Ezután nem sokkal a könyv véget is ér. Mit lát? Azt, hogy Isten dicsősége visszatér az új templomba. Ezekiel korábbi látomásai közül az egyik legborzasztóbb az, amikor az Úr dicsősége elhagyja a templomot, mert az emberek hiteltelenül imádták Őt ott és hamis istenek felé fordultak.
Most viszont azt látjuk, hogy ugyanez a dicsőség visszatér a templomba. Ez olyan hihetetlen isteni ajándék, amiért itt és most nekünk is könyörögnünk kell. Imádkoznunk kell életünk minden halott területéért, amit az Úr Lelke elhagyott. Emlékezzetek rá, hogy Sámson sem vette észre, hogy az Úr Lelke elhagyta, amikor Delila levágatta a haját, miközben aludt. Később azonban könyörgött, hogy szálljon rá az Úr Lelke még egyszer, hogy magával vihesse a filiszteusokat a halálba.
Itt is hasonló történt: Az Úr Lelke elment és észre sem vették. Ezekiel viszont azt mondja: „Eljön majd a nap, amikor az Úr Lelke visszatér” – de az vajon fel fog tűnni nektek? Amikor megjelenik a hatalom, a szeretet és az önuralom Lelke… Az Úr Jézus Krisztusban Isten megadja nekünk a Szentlelket. Te a Szentlélek temploma vagy és Isten Lelke rajtad pihen meg. Benned cselekszik és dolgozik. Milyen hihetetlen ajándék ez így mára.
Hű… egyszerűen elképesztő! Gyakran észre sem vesszük a hatalmat, amit Isten ad nekünk, a halálból feltámadt Jézus Krisztus hatalmát, aki bennünk lakik. Legtöbbször nem járunk ezzel a hatalommal. Nem szólunk ezzel a hatalommal. Nem szeretünk ezzel a hatalommal. Csak a saját erőnkkel próbálunk beszélni, járni és szeretni. De ennél többet is tudunk. Ott van Jézus. Ott van a Szentlélek. Így hát azért könyörgök, hogy képesek legyetek ebben a Lélekben járni, beszélni és szeretni.
Imádkozom érted, mert a Szentlélek temploma vagy. Mégis milyen gyakran élünk úgy, mintha nem volna velünk a Lélek. Milyen gyakran élünk anélkül az erő nélkül, amelyet Isten adott nekünk: a halálból feltámadt Jézus Krisztus ereje nélkül, amely pedig bennünk lakozik.
Azért imádkozom, hogy a Lélekben járj, a Lélekben beszélj, és a Lélekben szeress. Kérlek, imádkozz értem is, hogy én is ugyanezt tudjam tenni!
Áldjon meg benneteket a mindenható Isten, és töltse be szíveteket Szentlelkének erejével! Térjen vissza az Úr dicsősége életetek minden olyan területére, amely kiüresedett, elfáradt vagy eltávolodott tőle! Adja meg nektek, hogy az ő Lelkében járjatok, az ő erejével szóljatok, és az ő szeretetével szeressetek!
Őrizzen meg benneteket és áldjon meg a mindenható és irgalmas Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ámen.








