Napi ráhangoló: „Jöjj, és segíts rajtunk!” – a világ Krisztus utáni mélységes vágya
Húsvét 5. hete, szombat
„Ha a világ gyűlöl benneteket, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt nálatok.”
A mai Evangéliumban Urunk felkészít arra, hogy ne legyünk naiv álmodozók, akik arra számítanak, hogy a krisztusi örömhír egy csapásra jóvá tesz mindenkit. Igenis, az evangélium szerinti élet gyűlöletet kelt a világ fiaiban irántunk, s ezt el kell viselnünk, anélkül, hogy viszonoznánk. Ha mi is gyűlölettel válaszolnánk a gyűlöletre, vagy saját kiválasztottságunk tudatában tetszelegve megvetnénk azokat, akik gyűlölnek minket, magunkban is ezt a meghasonlottságot idéznénk elő, s állandósítanánk a világ fiaiban is. A világ, vagyis a bukott Ádám fiai egyfajta lelki hasadást, megosztottságot hordoznak szívükben: gyűlölik a világosságot, mégis vágyakoznak rá. Miközben tudatosan üldözik Krisztust tanítványaiban, tudattalanjuk mélységeiben az ő segítségére várnak. Ezt a bűn utáni kettősséget az emberben Jézus Krisztus eljövetele leplezte le, hiszen ő a világ világossága, aki azért jött, hogy „feltáruljanak sok szívnek gondolatai”. Ha mi igazán Krisztus hívei vagyunk, jelenlétünk ugyanezt a rejtett lelki meghasonlottságot hozza felszínre környezetünkben.
Erről tanúskodik a mai Szentleckében szereplő látomás, melyben a makedón férfi képében az Istent nem ismerő világ Krisztus utáni mélységes, tudattalan vágya fogalmazódik meg: „Jöjj, és segíts rajtunk!” Ezzel az elemi erővel felszakadó segélykiáltással veszi kezdetét Európa evangelizálása. Vajon ma nem ugyanez a kétségbeesett kiáltás tör fel a bűnökben megöregedett, elkereszténytelenedett Európa szíve mélyéből? Saját szívünk, tudatos és tudattalan világunk megosztottságát Krisztus szeretetével gyógyítva merünk-e részt vállalni megmentésében?
Imádság
Úr Jézus Krisztus, add nekünk kegyelmedet, hogy a világ farkastörvényei között azzal a lelkülettel lehessünk jelen, mint Te, az Isten Báránya, aki elveszed a világ bűneit. Ne hagyd, hogy engedjünk a kísértésnek, és akár félelemből, akár számításból vagy rosszul értelmezett alkalmazkodásból csak látszatra legyünk bárányok, valójában pedig úgy menjünk a világba, mint báránybőrbe bújt farkasok. Ragyogtasd fel bennünk Isten gyermekeinek ártatlan tisztaságát, hogy így megmenthessük farkassá változott testvéreinket.
Készült Barsi Balázs – Telek Péter-Pál: Új Magasság és Mélység c. könyve alapján.
A Napi ráhangoló hajlanban érkezik. Ha feliratkozol e-mail listánkra, akkor a postaládádban fogod találni az aznapi részt. Ne hagyd, hogy a közösségi média algoritmusaitól függjön, hogy megkapod-e az aktuális napi részt.
INRI,
Van itt valami. Amit nagyon nagyon meg és nagyon nagyon nem is lehet megérteni. Minden emberi közösség (kistársadalom) elvárja, hogy azonos dolgoknak szoritsanak (lelkesdejenek) és azonos dolgokat itéljenek el a tagjai. Azok a “jo tagok“ akik önkéntesen alkalmazkodnak a többségnek nevezett vezetöséghez??!! Vagyis:
1_a közösség értékrendjéhez=vallásához (Istenhitéhez-Istenitörvényeihez), vagy éppen istentagadótörvényeihez (jogállmiság=joguralom=kimondja meg e tutit? ember? Isten?).
2_avagy és kulturájához=eszerint igazodik el az ember a jogok szokások erkölcsök-életvezetésmérce-mihez képestcselekszem jol-rosszul? Pluszban a Müvészetek-népszokások (zene-tánc-irodalom-történelmiszemlélet-szabadságfogalom) stb…
A kultúra nem öröklődik biológiailag, hanem a szocializáció=társadalmibeilleszkedés során tanuljuk meg. Vagyis a családban, és iskolában és közösségeinkben. Tehát a nem természetesen vele született „minden ráhatásunk egymásra“, amit az emberi-társadalmi-vezetöség igaznak fogad el az adott közösségben (társadalmi egységben=ez nem mindig esik egybe az állammal)…Tehát az egyes ember igazodik a kulturköre által a tárasadalmának (inkább annak vezetöinek) elvárásihoz, ahol él…vagy élni akar.
Miért irom ezt?
Mert romai katolikus lévén Istenélö (tizparancsaolat és hetszentség követö) ember szeretnék lenni. Az ember azonban sokfele valláshoz (kb. 4200 Féle) tartozhat, vagy Istentagado is lehet. A romai katolikus ember, ha nem aszerint a vallás vagy értékrend(kultura) szerint él, ahogyan az a társadalom elvárja töle ahol él, akkor ott kiutálatnak=idegenkénti-bánasmodnak lesz kitéve…
Ehez jön még az az abszurditás, hogy ha meg szeretne élni, akkor a politikai vezetöség felé is min. lojálisanak kell mutatkoznia abban a társadalomban ahol él…különben elitélik-és megfoszthatják életterétöl is…kultura-demokrácia-ideoda…
Magamnak van tapaszataltom az ilyen szituáciorol: a magyar szocializmust épitö marxista proletárdiktaturában születve nöttem fel és éltem 1959-1989 között. Tudom, hogy mit jelenetett, hogy szakmai es fizetési ranglétrán az elömenetelemet a politikai (akkor marxiasta atiesa) vezettök szabták meg. Na a katolikusságom ott és akkor oriási hatrányt jelenett e tekintetben. Mára 2026-ra a „nyugateurópai nyilt társadalmi ateista illetve minden vallást keverö-és végül megszüntetni vágyó„ vagy egymás ellen kijátszani akarók világában is a katolikus kereszténység követése egyre nagyobb hártrányt jelent az EropaiUnio társadalamaiban is…az egyénre nézve…Nyiltan hirdetnek nagyvárosi keresztényellenes vagy jézushiten- csufolodó „ünnepi heteket“. Add Uram, hogy ennek ellenére a te boldogságod ragyogja be életemet, mint eddig mindig öregkoromig is lett volt…Osli mosolygos madonna köynörögj érettünk.