Napi ráhangoló: Hamis tévedhetetlenség és bénító perfekcionizmus között
Évközi 23. hét, péntek
„Hálát adok annak, aki erőt adott nekem, Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy megbízhatónak ítélt, és erre a szolgálatra rendelt engem, aki azelőtt káromló, üldöző és gyalázkodó voltam…”
Krisztus követőit két véglet fenyegeti, amely megronthatja önátadásukat. Leginkább a friss megtérőket kísértheti, hogy megtapasztalva az Úr irgalmát, amellyel megkönyörült rajtuk, úgy érzik, hogy már mindent jól és tisztán látnak, s az ő feladatuk másoknak is megmutatni a helyes utat. Nem feltétlenül vakok, de könnyen elvakíthatja őket az önmaguk tévedhetetlenségébe vetett hit, mikor megérzéseiket, hirtelen jött ötleteiket mindjárt a Szentlélek sugallataival azonosítják. A másik véglet a túlzott perfekcionizmus. Egyeseket az riaszt vissza az Egyházban vállalt bármiféle szolgálattól, hogy még nem értek meg, még nem tiszták és kifogástalanok, s ezért nem lehetnek példaképek.
Szent Pál a mai Szentleckében megvallja, hogy érdemtelenül: természete és életvitele ellenére hívta meg Jézus Krisztus az ő szolgálatára. Ám ettől sem felfuvalkodottá nem vált, sem kisebbségi érzése nem lett. Önmaga helyett Istenre és az ő kegyelmére figyel, s hálát ad az Úrnak azért a csodáért, melyet életében végbevitt. Egy pillanatra sem felejti, hogy honnan jött, s miből lett azzá, amivé Krisztus alakította. Az Apostol levelei azt is tanúsítják, hogy bár a kegyelem, amely megragadta őt, egy pillanat alatt új irányt adott életének, de régi természetének levetkőzése hosszú folyamat volt. Ugyanakkor éppen ez a fejlődés tette őt az evangélium hiteles tanújává, ahogy élete egyre egyértelműbben mutatott Krisztusra, hirdetve az ő túláradó kegyelmének csodálatos, átalakító erejét.
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus, köszönjük Neked, hogy hibáink és bűneink ellenére bennünk is látsz fantáziát, és minket is meghívsz a Te szolgálatodra. Óvj meg, kérünk, kegyelmeddel a kevélységtől és a lelki vakságtól, attól, hogy más szemében meglássuk a szálkát, miközben a magunkéban a gerendát sem vesszük észre, és segíts, hogy amit nem tudunk elérni a Te dicsőségedre tisztségünk és szolgálatunk által, azt elnyerjük hűségünk és Érted vállalt szenvedéseink által.
A Napi ráhangoló hajlanban érkezik. Ha feliratkozol e-mail listánkra, akkor a postaládádban fogod találni az aznapi részt. Ne hagyd, hogy a közösségi média algoritmusaitól függjön, hogy megkapod-e az aktuális napi részt.
INRI,
ahogyan a Zsidosàg/Àbràm felismerte AZ egyetlen Joteremtöt Aki mindenkié, AZ Az ö kivàlasztottsàga àltali boldogitò valòsàggà lett Volt. Àbràm/Àbrahàm akit Isten Nagy néppé tett. Kivàlasztott lett arra, hogy àltala AZ üdvösség/boldogsàg utjàra lelhessen Minden ember. Aki megismeri annak mërcéjét, hogy Mi a jo és Mi a rossz. EZ pedig a Mòzesben leirt tizparancsolatban Van benne. A Paulus-Saulus Gamaliel farizeus tanitvànya Volt. Abszolut nyitott Isten akarata elött. EZ a Gamaliel hitt a feltàmadàsban. A Jezust elitélö szadduceus pàrti Kajafàs pl. nem hitt a feltàmadàsban. Akkor éppen ö Volt a ‘soros” föpap. Gamalielröl tudjuk, hogy Jézus 12 analfabéta zsidò halàsz tanitvànyànak éltét ö mentette Meg. Mivel Ott elmondta, hogy hagyjàk öket a fogsàgukbòl szabadon elmenni. Mert ha Istentöl valò a tanusàguk akkor ugysem lehet öket elnémitani. Ha nem Istentöl valò amit mondanak Jézusròl akkor AZ magàtòl megszünö tanitàs lesz. Ahogyan példàkat IS hozott fel a közelmült önjelölt messiàsairol…Egy ilyen Gamaliel tanitvàny Volt Paulus. A Damszkuszélménye nem AZ égböl pottyant. AZ analfabéta Péter tanusàga Jezusròl szintén Nagy hatàssal Volt rà. A feltàmadottal ös IS késöbb talalkozott. Zsodosàg nélkül nincs kereszténység. AZ ellenségszetetet IS onnan szàrmazik…A népen belüli örömõt terjesztete ki Jézus a mindenemberre a szentmisében. Amit a halàla és feltamadàsa elött alapitott. Osli mosolygos szüz könyörögj érettünk.