Napi ráhangoló: Csak az marad meg az ítélet napján, amit az Úrért, szeretetből építünk
Évközi 32. hét, péntek
„Ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is. És ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt.”
Noé napjai, Lót napjai és az Emberfia napjai olyanok, mint a mi korunk és a mi napjaink: vannak jelek, figyelmeztetések, de a világ fiai nem vesznek tudomást róluk, és folytatják megszokott életüket. Mi, itt az északi félteke mérsékelt égövében, ahol a természet éppen akkor veti le díszeit s válik tetszhalottá, amikor az egyházi év vége felé figyelmünk a végső dolgok felé fordul, kapunk egyfajta illusztrációt arról, hogy elmúlik ez a világ és minden dicsősége, de nem elég elégikus-bús hangulatba kerülni ettől, hanem figyelmes szívvel, éber várakozással kell készülni az Úr eljövetelére. Mert maga a természet is hiábavalóságnak van alávetve, s mi nem tudjuk sem a napot, sem az órát, amikor az Emberfia eljön, hogy ítéletet tartson a világ fölött. Ha csupán a föld jeleire hagyatkozunk, nem az lesz‑e a sorsunk, hogy itt hagynak a földön, amelynek örömeibe testestül-lelkestül belesüppedtünk?
Amit az Úrért, az őiránta való szeretetből építettünk, azt az özönvíz vagy a kénköves tűzeső sem pusztíthatja el, ami viszont nem tartozik a szeretet örökké megmaradó értékei közé, azt itt kell hagynunk, különben vele együtt mi is elpusztulunk. Ne hátra, hanem előre tekintsünk, ahol az Úr vár és az ország, amelynek romlatlan szépsége azok osztályrésze, akiknek szíve nem az evésben és ivásban, nem az adásban és vevésben, s nem az ültetésben és építésben volt, hanem akik kitartottak az Úrhoz való ragaszkodásban.
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus, kérünk, légy mindig jelen szellemi horizontunkon, amint az ég felhőiben ítéletre érkezel. Segíts, hogy bármit teszünk, és bármit mond is a környezetünk, ne szűnjünk meg Rád figyelni, és parancsaid szerint cselekedni. Tedd, hogy legyenek olyan percek, órák az életünkben, amikor már itt a földön magaddal ragadsz bennünket, elővételezve azt a gyönyörűséges napot, melytől fogva örökké együtt leszünk Veled a Te országodban.
Készült Barsi Balázs – Telek Péter-Pál: Új Magasság és Mélység c. könyve alapján.
A Napi ráhangoló hajlanban érkezik. Ha feliratkozol e-mail listánkra, akkor a postaládádban fogod találni az aznapi részt. Ne hagyd, hogy a közösségi média algoritmusaitól függjön, hogy megkapod-e az aktuális napi részt.
INRI,
a földi boldogságunk elsö 60-80-120 évében az egyház (Jézus által Péterre bizott egyháza) szerinti “Úrhoz valóragaszkodasunk” elengedhetetelen. Mert ugye vannak még 4200 másféle egyházak is. Itt nem siralomvölgy az életünk. Itt aki nem boldog ebben az éteben az nem lesz ez ezutániban sem bolodog. Nem fogcsikorggatva kell ezt a “földi siralomvölgyet átvészelnünk”…Mert ez itt és most nem siralomvölgy. Bizony hogy Isten nevében egyházhoz tartozván vasárnapi szentmisét ünnepelvén is kutya kötöelességünk a jó és sikeres tanulas és a munka is. Söt abban elöljarva kell tanuságot tennünk arról, hogy a mi munkánk-áldozatunk családunkért, egyházunkért példaszerüen sikeres is legyen. Legyen az fizikai nehéz munka(persze a munavédelmi szabályok szerint, a megerlöltetéstöl védekzeve!) vagy szellemi müvészeti tanári orvosi vagy szervezö munka is. Akinek nincsen önálló jövedelme az könnyen mond le arról ami nincsen neki. Aki nem fizet lakbért, füttést világittást, és müemléki palotákban lakik söt személyzete is van az ersze hogy nem nehezen “mondd le a világ javairól”…mivel azokat mások adományaként ingyen megkapja…Erre kell nevelnünk nekünk katolikusokanak a saját gyerekeinket is: Mise-Ima-boldoghazasság-boldoggyermekek-sok siekeres munka. Az sem baj ha valaki még az unokajának is segítve annak is házat épit ha tud…Akkor is ha utána nyomban meghal…es azt a házat itt hagyja/ugysem magának épitette. Söt akinek vannak unokái az minden bizonnyal jól nevelte a gyerekeit is legalább ebben az irányban…Ez nem ellentétes a Szent Ferences derüvel és a cölibát szerzetesi élettel sem. “Ajweh/oh fájdalom:
“Ne hátra, hanem előre tekintsünk, ahol az Úr vár és az ország, amelynek romlatlan szépsége azok osztályrésze, akiknek szíve nem az evésben és ivásban, nem az adásban és vevésben, s nem az ültetésben és építésben volt, hanem akik kitartottak az Úrhoz való ragaszkodásban.” Erdödy Imre atya a sajovámosi plebános mondta egyszer édesanyámnak: “lélek-lélek de miböl élek”? Jó az ha az ember aki eszik iszik ültet és épit elsösorban az Úrhoz ragaszkodik és amiatt hozza meg munkás áldozatát sikeresen a rábizottakért. Mert aki nem eszik-iszik egeszségesen-örömmel az enm is fog egykönnyen dolgozni sem sikeresen örömmel. Debrecenben az “embervásáron” fogadták fel a munkásaikat a nagyparsztok. Elöször megetették öket. Aki jó etvággyal evett ütemesen azt felvették, aki meg csak ugy nyámnyogott elküldték…ezzel: kinek milyen az éte olyan a munkálya, menj orvoshoz elöbb tanulj meg enni…osli mosolygos madonna könyörögj érettünk