Napi ráhangoló: Az örök életre szökellő vízforrás
Nagyböjt 3. vasárnapja
Kiv 17,3-7; Róm 5,1-2.5-8; Jn 4,5-42
„Mindaz, aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”
A Színeváltozás hegyének magasa után vágyaink kútjának feneketlen mélysége tárul fel előttünk a mai Evangéliumban: az Istenember szomjúsága által a mi legmélyebb szomjúságunk tárul fel előttünk. Mire szomjas az ember: vízre? Nem, hanem az életre, melyet a víz táplál. Milyen életre: a mulandóra? Nem, az csak képe, ígérete az örökkévalónak. Milyen örök életre szomjazik az ember: öntudatlan felolvadásra a mindenségben? Nem: ha képes még a szívére hallgatni, tudhatja, hogy örök szeretetre, olyan életre, amely csupa szeretet és viszontszeretet, Isten szívéből fakadó, és oda visszatérő, örök életre szökellő vízforrás.
Testi valónk szomjai, pszichénk szomjazásai, értelmünk tiszta epedései csak jelzései egy nagyobb szomjúságnak, mely sokkal mélyebben: biológiai és pszichés funkcióink alatt, a szívünk mélyén, személyiségünk központjában jelentkezik. A mai vasárnap nélkül mit is érthetnénk Húsvét vigíliájából, amely tűzszenteléssel kezdődik (és a könyörgés mennyei vágyakról szól), vízszenteléssel folytatódik (mely az életre szomjazóknak lesz kútforrás), s a szertartás keretében a pap belemeríti az égő húsvéti gyertyát a keresztkút vizébe? Itt a tűz és a víz ugyanarra a mennyei valóságra utal: így lesz Isten legvégső, legbensőbb titka, a Szentlélek, a Szeretet a mi legvégső valóságunkká és legbensőbb titkunkká. A keresztkút pedig az Egyház méhe, illetve a megkeresztelt, újjászületett ember szíve.
Imádság
Úr Jézus, szívünk kútjának mélységeiből újra és újra feltör a szomjúság, melyet nem csillapíthat más, csak Te magad, a hit és a keresztség által megadva a Szentlelket, az örök életre szökellő vízforrást bennünk. Add, hogy neki engedelmeskedve, mint a több ezer méteres mélységben rejlő kristálytiszta, éltető vizet, úgy hozzuk felszínre, mindennapjaink világába létezésünk legmélyéről, új meg új megtérések fáradságos, mégis örömteli munkájával a az isteni életet.
Készült Barsi Balázs – Telek Péter-Pál: Új Magasság és Mélység c. könyve alapján.
A Napi ráhangoló hajlanban érkezik. Ha feliratkozol e-mail listánkra, akkor a postaládádban fogod találni az aznapi részt. Ne hagyd, hogy a közösségi média algoritmusaitól függjön, hogy megkapod-e az aktuális napi részt.
