Napi ráhangoló: Az ínségben adott kenyér
Advent 1. hete, szombat
Iz 30,19-21.23-26; Mt 9,35–10,1.6-8
„Mikor a tömegeket látta, megesett rajtuk a szíve, mert elgyötörtek voltak és levertek, olyanok, mint a pásztor nélküli juhok.”
Az ínséget és a nyomorúságot nem az Úr adta, hanem bűneink szerezték. Ő adott viszont kenyeret az ínségben és vizet a nyomorúságban. Mert bármennyire is lealjasodik az ember, az ő teremtménye marad – nem semmisíti meg, hanem állapotának megfelelően élteti, hogy el ne vesszen, hanem megtérjen és éljen. Nem az örök élet kenyerével táplálja és nem az üdvösség kelyhéből itatja az ő elzüllött gyermekeit, hanem nyomorúságuknak megfelelő eledellel, hogy visszaemlékezzenek az atyai ház asztalára, mint a tékozló fiú a disznók vályúja mellől, és felébredjen bennük a vágyakozás a szellemi eledel után.
Jézusnak, a megtestesült Istennek megesett a szíve az elcsigázott, kimerült, pásztor nélküli emberiségen. Az is szép, ha egy embernek megesik rajtunk a szíve. Itt azonban többről van szó, hiszen Jézus Szíve az örök Atya Fiának Szíve, melyben az istenség egész teljessége lakozik. Az, hogy Isten irgalmas, Jézus Szívén keresztül azt jelenti, hogy szenved értünk. Mivel az örök Istenről van szó, e kijelentés a világtörténelem rejtett, de leghatalmasabb mozgatórugóját tárja fel, mely nélkül az apostolok küldetését, illetve a papság szentségének lényegét sem érthetjük meg. A pap feladata ugyanis az, hogy Isten megrendült szívével szeresse a híveket.
Imádság
Urunk, köszönjük Neked, hogy feltártad előttünk szentséges Szíved titkát. Köszönjük, hogy hűtlenségünket látva nem fordulsz el tőlünk, hanem hűséges maradsz hozzánk, és hűséges maradsz mindenekelőtt önmagadhoz, végtelen irgalmadhoz. Köszönjük, hogy minden élethelyzetben gondoskodsz rólunk, s a legnagyobb ínség idején is táplálsz minket. Add, hogy mi, akiknek most az élet kenyerét és az üdvösség italát nyújtod, szentséges Szívedhez hasonulva irgalmas szeretettel forduljunk testvéreink felé, a kölcsönös szeretet mennyországát ajánlva fel nekik. Engedd, hogy miközben szentséges testedet és véredet vesszük magunkhoz, mindennapi kereszthordozásunk a megváltás ragyogó világába emelkedjék, s így a Te világot megváltó szenvedésedből is részt vehessünk, az egész Anyaszentegyház javára.
Készült Barsi Balázs – Telek Péter-Pál: Új Magasság és Mélység c. könyve alapján.
A Napi ráhangoló hajlanban érkezik. Ha feliratkozol e-mail listánkra, akkor a postaládádban fogod találni az aznapi részt. Ne hagyd, hogy a közösségi média algoritmusaitól függjön, hogy megkapod-e az aktuális napi részt.
INRI,
Az ember mióta él (kb. 10-200 ezer éve) tudja, látja, hogy valaki vendége itt a földön. Elöször is levegövel, étellel es itallal lesz megvendégelve, mert anélkül a földi élete hamarost napokon belül a teste összes-funkcióinak megszünéséhez vezet.
Ezek: Légzés, sziv és érrendszeri vérkeringés, evés feldolgozása, táplálék -energia eljuttatása a sejtekhez, majd ezek a bonyolult testi folymatok összehangolása a hormonok-ideg-immunrendszer által…Ezek közül sokat az ember nem is tud akarattal befolyásolni (szerencsére).
Az ezekhez szükséges földi nyersanyagok nem az ember termékei, azokat csak átalaiktja, (pl. föz).
Mitöl lesz jó vagy rossz az emberi szabad gondolat-szó-cselekedet-mulasztás? Mi az amitöl az ember boldog lesz itt és most? Ehez a boldogsághoz nem kimeneükülni kell a világból, hanem éppen-hogy követni kell a Jóteremtö által adott parancsaolatokat és tiltásokat, alkotó munkával kell öt dicsérjük. A sikeres munkánk béréböl pedig a nejünket-férjünket, gyerekeinket, családunkat, egyházunkat és honfitársainkat/mindenmebert tamogassuk. Ez adja meg az igazi boldogságot.
Nem elsösorban a pénz támogatás, hanem a közös-boldog életbe való tanitás- a saja´t jó-példa által a ragadós. A mozesi 10 parancsaolt szerint. De ez sem fog meg mindenkit (mert szerencsére) nem vagyunk egyformák. Pl. a tékozló fiú történetében látunk erre rá. Az apja sikeresen dolgozott, a tékozló fiú inkább mulatozni-iszákoskodni=drogozni, léháskodni-ledér nökkel pénzért hancurozni akart ameddig volt rá pénze (örökségét verte el, amit kikövetelt apjától még annak életébe). Ö nem megbánta amit tett, hanem amikor szolgának kellett állni, hogy ehessen, akkor jutott eszébe az apja. De nem ment még haza. Hanem amikor gazdájánál a vallási elvei szerint tisztátalan állatokat kellett etetnie és neki még azok ételéböl sem adtak eleget uj gazdái, akkor rájött: ha marad éhenhal, itt nem lesz megvendégelve. Ezért ment haza. Ott apja örömmel fogadta, pedig ö csak a szolgának jelentkezett nála elég ételért, mert tudta, hogy apjánál a szolgák sem halnak éhen.
Lásd Lukács evangeliuma 15 fejezetet: „Egy embernek volt két fia.12A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát.13Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát.14Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett.15Erre elment, és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a sertéseket őrizni.16Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki.17Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg éhen halok itt.18Útra kelek, hazamegyek apámhoz, és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened.19Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be.20Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta.21Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.22Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut.23Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk,24hisz fiam halott volt, és életre kelt, elveszett, és megkerült.“
Osli mosolygos madonna könyörögj érettünk.