Napi ráhangoló: Az igazi tisztaság útja az irgalmas szeretet
Évközi 28. hét, kedd
„Ami bennetek van, abból adjatok alamizsnát, és akkor minden tiszta lesz számotokra.”
A külső és belső tisztaság szembeállítása a mai Evangéliumban nem a természetes piszoktól, illetve a lelki szennytől való megtisztulás ellentéte, hiszen a farizeusok által oly aprólékosan betartott tisztasági előírások rituális jellegűek voltak. Nem egészségi okokból mosták meg kezüket és tartották tisztán az edények külsejét, hanem mert nem akartak tisztátalanná válni azáltal, hogy tiltott dolgot érintettek, vagy hogy egy tisztátlan ember keze nyoma edényeiken maradt. Jézus nyíltan nem ítéli el ezt a mózesi törvényből eredő szokást, de már azzal is felhívja a figyelmet elégtelen voltára, hogy ő maga elhanyagolja az étkezés előtti rituális kézmosást. Amikor pedig ezzel megütközést vált ki vendéglátójából, nyíltan meg is mondja, mi a kifogása ezzel a farizeusi gyakorlattal szemben: az, hogy érintetlenül hagyja a szívet.
Ahogy a farizeus és a vámos imájáról mondott példabeszédből is kiderül, a törvény aprólékos betartása nem ad megigazulást, ráadásul veszélye, hogy a tisztaság tudatához vezet, olyan fensőbbrendűségi érzéshez, amely a valódi megtisztulás legfőbb akadálya. Igazi megtisztulás csak belülről fakadhat, s nem a többi embertől való elkülönüléssel, hanem éppen a szívbéli feléjük fordulás, az irgalmasság cselekedetei által. Az alamizsnálkodás egymaga ugyan nem tesz szentté, de aki kitart az érdek nélküli szeretetben, aki viszonzás várása nélkül szétosztja javait, idejét, energiáját a rászorulók közt, az alkalmassá válik arra, hogy Isten kegyelme megragadja, és elvezesse őt a szív tisztaságára.
Imádság
Urunk Jézus, óvj meg a hamis tisztaságtudattól, s attól, hogy nyíltan vagy titokban ítélkezzünk mások felett. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy ítélkezés és okoskodás helyett észrevegyük, amikor valakivel észrevétlenül jót tehetünk, és az irgalmasság cselekedetei által ne csupán erkölcsösebbé, szociálisan érzékenyebbé váljunk, hanem belülről formálódjunk át a Te szíved szerinti emberekké.
Készült Barsi Balázs – Telek Péter-Pál: Új Magasság és Mélység c. könyve alapján.
A Napi ráhangoló hajlanban érkezik. Ha feliratkozol e-mail listánkra, akkor a postaládádban fogod találni az aznapi részt. Ne hagyd, hogy a közösségi média algoritmusaitól függjön, hogy megkapod-e az aktuális napi részt.










INRI,
a rituális kézmosás hasonló a szenteltvizbe mártott kézhez amikor templomba, vagy házunk megszentelésre felrakott kis dencébe mártott kézzel a bajárat mellett kereszet vetünk. Ott Jézus korában viszont életet is mentett! Milyen volt a mancsa az embereknek? Föleg ha vérrel vagy husossal, tejessel érintkézés-kor (ami gyorsan romlandó) lett? Bizony fertözö…dést akadályozott meg.
Jézus maga is ritualisan folyamatosan jó zsidóként kezet mosott. Egyszer nem amikor ezt szová is tette a házigazda…Ameddig nem volt egy uj vallás ami nekünk nemzsidóknak is elhozta az Istentisztelet érvényét és a mozesei tizparancsa teljességét, addig ez volt az ´érvényes rituálés vallás. Jézus pedig a halála elötti estéig zsidó vallású volt. Az eucharisztia alapitása által alapitotta meg a nemzsidókra is érvényes uj vallást, a romai katolikust. Erdödy Imre atya a Sajóvámosi plébi mondta egyszer édesanyáméknak kiscsoportban: Az atya a fiú és a szentlélek nevére való keresztelésre csakis a Jézus mennyebemenetele után nyilt lehetöség. Jezus pedig igy sose lett megkeresztelve senki által sem, tehát a gyászjelentésén ez állt volna ha lett volna neki ilyenje: “Izraelita felekezetü” . Holott Ö alapitotta a keresztény katolikus egyházat Péterre a kösziklára nem valkik ellen, hanem miértünk nemzsidókért is. Osli mosolygos Madonna könyörögj érettünk.