dylan nolte HNXi5znlb8U unsplash Medium

A szeretet valódi megtapasztalása – Isten különleges ajándéka

Nem igazán ismerem Adriant, bár én kereszteltem meg, és a szüleit én eskettem össze.

Adrian a család ötödik gyermeke, akinek világra jöttét – sérültsége ellenére is – nagyon várták.

Szülei, Roland és Thesi a kérdésre, – miszerint meg kellett-e volna születnie – nem válaszoltak, hiszen bennük, illetve Adrian testvéreiben ez a kérdés fel sem merült – jóllehet, másokban valószínűleg igen. Ha mégis, hát nyíltan nem tette fel senki!

Különösképp él bennem azon gyengéd szeretet emléke, amellyel Amelie új öccsét fogadta. Órákon át szeretgette őt: odabújt hozzá, simogatta, folyamatosan puszilgatta. Az első napokat vele és érte töltötte. Ma már Amelie 20 éves, de még mindig szereti sérült öccsét. Akárhova megy, magával viszi, a barátaihoz is, úgyhogy Adrian ma már egyszerűen a baráti körhöz tartozik.

A szeretet mibenlétét nemcsak Rómeó és Júlia, Ajtmatov Dzsamilája vagy a Fidelio operában szereplő Leonora és Florestan példáján keresztül érthetjük meg: elegendő Amelie és öccse kapcsolatát szemlélnünk.

Adrian az idő múlásával még többet tapasztalt ebből a szeretetből. Magáról a szeretetről ugyan nem tud hosszasan beszélni, viszont szülei és testvérei, valamint Amelie nővérének – már a kezdetektől tanúsított – gyengéd szeretete által megtapasztalhatta, hogy mi a szeretet.

Mialatt ezt írom, a saját szüleimre gondolok, mivel nyúlszájjal születtem. Édesanyám és Amelie jól kijöttek volna egymással. A szeretet ily bensőséges módon történő megtapasztalása – akár saját bőrünkön, akár másoknál – Istennek egy igazán különleges ajándéka.

Köszönöm Adrian családjának, és azoknak az embereknek, akik által megtapasztalhattam, hogy mit jelent szeretni. Egy szó, mint száz: Ha tudni szeretnéd, hogy milyen Isten, ilyen emlékeket idézz fel!

Fordította: Oberst Olga
Forrás: vision2020.at

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

One Comment

  1. INRI,
    Erdödy Imre atya a sajóvámosi plebános szerint a testvéri szeretetet, de még az anya-gyermek szeretet sem lehet a völegény és menyasszony szerelmével összehasonlítani. Minden respekt és önzetlenség ellenére sem. A Rómeo és Júlia akiket Lörinc barát összeadott házasfelek lettek. Szerelemesek. Ami 51-49%-ban a völegény és menyasszony önkéntes szövetsége. Semmilyen más emberi szeretet ehez a szerelemhez nem hasonlítható. Isten az örök völegény mi pedig a menyaszony. Fele fele arányban felelösek ezért a kapcsolatért. Amelyet a menyasszony könnyen visszautas´that- ha -ha -ha akar.

    Anya-gyerek, vagy testvér kapcsolat ritkán önkéntes 50-50%-ban. Pl.a gyerek az elsö 0-3 éveben nem is tehet mást csakis viszont szeretheti anyját az öt gondozó anyját aki nélkül meghalna, ha nem találna rá egy dada…Az (anya) gonoszó részéröl szerencsés esetben 100%-os a szeretet, amit a gyerekek csak 100%-ban voszonozván akceptálhatanak, ha élni akaranak…

    A szerelemesek kapocsolata pedig önkéntes szövetség minden kényszer és érdek nélkül szerelmes mámorítóan lár-púr-lár=L’art pour l’art jó…és nem szolgálhat semmilyen külső célt vagy érdeket önmagán kívül. Ahogyan az Isten szerelmét is vissza lehet utasitani, vagy szerelemsen viszonozni…