Házasságról és családról: bevezető (1)

Olvassuk el ezeket a szavakat: Márk evangéliuma 10, 2-12

A farizeusok odajárultak hozzá, s hogy próbára tegyék, megkérdezték tőle: »Szabad-e a férfinak elbocsátani a feleségét?« Ő így felelt nekik: »Mit parancsolt nektek Mózes?« Erre azt mondták: »Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elbocsássuk«. (MTörv 24,1) Erre Jézus azt válaszolta nekik: »A ti keményszívűségetek miatt írta nektek e parancsot. A teremtés kezdetén azonban Isten férfivá és nővé alkotta őket. (Ter 1,27) Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz. Így már nem ketten vannak, hanem egy test. (Ter 2,24) Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!« Odahaza a tanítványai ismét megkérdezték őt erről a dologról. Azt felelte nekik: »Aki elbocsátja a feleségét és másikat vesz, házasságtöréssel vét ellene. És ha az asszony elhagyja férjét és máshoz megy, házasságot tör.«

Ha elromlik a karórám, nem gyógyszertárba vagy pékségbe viszem. Előveszem az vásárláskor kapott használati utasítást, vagy ha lehet, vissza megyek a gyártó képviseletéhez. Az órát az órásmester érti legjobban. Belenyúlni, átszerelni nem érdemes, nem szabad.

Egész eszmefuttatásom és írásom arra alapszik, hogy az ember, a férfi és a nő, a házasság és család alkotója Isten. Gondolatban Istenhez megyek és beszélgetek vele. Mi a házasság? Vagyis milyennek alkottad, mik a fennmaradásának és növekedésének törvényszerűségei?

Úgy tapasztalom, hogy a házasság és a család témája az egyik, ahol a kereszténység és a világ (társadalmi közfelfogás?) összeütközik. Olykor -most egy ilyen időszakot élünk éppen- ezek a nézetkülönbségek csak erősödnek és egyre erőteljesebb a konfrontáció. De több az értelmes, gyümölcsöző beszéd és párbeszéd is a témában, és ez jó. (folytatjuk)