Napi ráhangoló: A fügefalevél mögül a kegyelem fényébe
Évközi 30. hét, hétfő
„Amint ezt elmondta, megszégyenült minden ellenfele.”
Akinek szégyenpírtól ég az arca, az még nincs elveszve egészen. Ez az utolsó lehetőség, a végső helyzet, ahol az akarat még ténylegesen szabad és döntésképes. Hiszen Isten elindult a mezítelensége miatt a fák mögé rejtőző bűnös ember után, hogy megkeresse, s már csak az emberen múlik, hogy megfogja-e a feléje kinyújtott kezet vagy büszkén elutasítja, hogy mezítelenül odaálljon Teremtője elé. Hogy engedi‑e, hogy az Isten öltöztesse fel, vagy ő maga akarja fügefalevelekkel eltakarni mezítelenségét. Amennyiben a megszégyenülésre zsigerből válaszolunk, ha most sem akarunk a jó mellett, a rossz ellenében dönteni, hanem inkább utat engedünk a tehetetlen dühnek, a gyilkos indulatnak, folytatjuk az Isten elleni lázadást, s az örök kárhozat örvényébe kerülve tehetetlenül sodródunk az alvilág mélységei felé.
De létezik a megszégyenülésre egy másik fajta válaszreakció is: őszintén elszégyellni magunkat. Aki szégyelli magát, nem mentegetőzik. A fájdalmas felismerés megdöbbenésével szembesül a ténnyel, hogy bűnt követett el, a jóság és szeretet jelenlétében őszinte sajnálkozással és fájdalommal lepleződik le önmaga előtt, vállalja a kiszolgáltatottságot, és lelkének sebére a másiktól vár gyógyírt. Minden igazi szeretetben van ilyen esemény, tehát van kegyelmi helyzet is, melyben a bűnös ember arca az elvesztett paradicsomi ártatlanság maradék világosságában egyszer csak ragyogni kezd.
Imádság
Urunk Jézus, köszönjük Neked megszégyenüléseinket, megaláztatásainkat, a szeretetben vallott kudarcainkat, melyeket nap mint nap kegyelmi helyzetként társz elénk, hogy általuk újra meg újra a Hozzád való megtérésre hívjál bennünket. Segíts, kérünk, kegyelmeddel, hogy a szégyenpír tisztítótüzében égve ne próbáljuk érvekkel, mentségekkel és kifogásokkal takargatni szégyenünket, megtagadva a beismerést és elutasítva a bocsánatot, hanem legyen bátorságunk a Te lábad elé vetni magunkat, s alázatosan beállva a Zakeusok, Mária Magdolnák, jobb latrok sorába őszinte bizalommal Rád bízzuk bűnös életünket.
A Napi ráhangoló hajlanban érkezik. Ha feliratkozol e-mail listánkra, akkor a postaládádban fogod találni az aznapi részt. Ne hagyd, hogy a közösségi média algoritmusaitól függjön, hogy megkapod-e az aktuális napi részt.
INRI,
lásd teremtés könyve 3. fejezetet: “20Az ember Évának/Chava=élö nevezte feleségét, mert ő lett minden élő anyja.21Az Úristen pedig bőrből ruhát készített az embernek és feleségének, s felöltöztette őket.” Az ember megtudta ugyan a bünbeesése után, hogy meztelen, de csak fügefalavélre futotta fantáziájából. Az igazi felöltözést, ami a szégyenérzetét megszünteti azonban a Joteremtötöl kapta ingyen ajándákba (mint mindent amit kapott) : állati börböl készittett ruhát kapott töle…Ezzel az ajándékkal élve feladataink vannak. Méghozzá önként és örömteli, ahogyan a Joteremtö is önkent és örömtelien szabaditott meg minket a szégyenérzettöl. Egyszer egy atya azt mondta, hogy azért gyonjunk, hogy megszégyenüljünk a büneik kimondásakor…Ezen mindenki nagyon elcsodálkozott. Ki elött szégyenkezett az ember meztelensége miatt? Az Úr elött, az pedig felöltöztette…nekünk sokkal nagyobb és szebb feladataink vannak, mint a szégyen miatti indittatás. Mi Jézustól megkaptuk az önként és örömteli hozz való csatlakozás ajándékát. Érvényes Istentisztelet melletti szabad v´lasztással. Nem “öröklött jogon”. Mi a barátai vagyunk, ha mi is ugy akarajuk…Ezt a lendületet kaphatjuk meg otthon-amikor mindennap “hazamagyünk”. A szabadon választott nejünkkkel való közös egymást szeretö-segítö életünkben (amelyet a házasálet is erösít 40%-ban). Amelyik böséges gyeremekaldásban virágzik fel. Amikor a férfi küzd. A családjáaért. Szorgalmasan dolgozik és tanul, mindig uj és uj oldalát fedezi fel ebben a munkaküzdelemben. Mindenhol tanul valamit. Mindegy milyen messze megy születiöl. Ott is Isten otthonát akarja majd felépiteni az emberek között, a felerészével/feleségével meg gyerekeivel/Éva utódjaival… aki minden élök anyja, akihez sirigrató szentségi hazasság füzi…A kéneylemességböl “vénlegény” (tehát nem a pap) elveszett ember. Valójában gyerek marad..anyuci süt-föz-takaritt rá…Jó-Anyja adja át egy másik nönek a nejének aki majd embert farag a gyerekböl. Aki használaja az eszét és kezét végre arra amire azok vannak. Arra, hogy segitse neje és gyermekei (és egyháza) életét…munkájával tanulással újlehetöségek keresésével/tapasztalattal de mindenek elött a vasárnapi családi közös mise és szentáldozás által. Osli mosolygos madonna könyörögj éretünk…