Napi négy jó – Egy függőségből való szabadulás története – NőiTérErő
A NőiTérErő podcast második évadának záróepizódjában Till Judit vendége újra Sümeghy Kata volt, aki rendkívüli őszinteséggel beszélt dohányzással kapcsolatos függőségéről, annak gyökereiről, pszichológiai hátteréről és hosszú évek küzdelméről a szabadság felé vezető úton.
Az epizód nemcsak egyéni történet, hanem egy társadalmi tükröt is tart elénk: hogyan válik a dohányzás a serdülők önmeghatározásának, társas kapcsolódásának és stresszkezelésének eszközévé, és milyen hosszú, belső utat kell bejárni ahhoz, hogy valaki valóban le tudja tenni ezt a szert.
„A cigi volt a legmélyebb társam” – a függőség dinamikája
Kata már kamaszkorában belecsúszott a dohányzásba, részben egy munkahelyi „kiskapu”, részben családi minták és az akkori kulturális közeg hatására. A dohányzás azonban idővel nemcsak rossz szokássá, hanem identitásformáló tényezővé vált:
„A legmélyebb társ volt. Nem kérdezett, nem ítélt. Ott volt. Mindig.”
A beszélgetés során elmondta: bár többször is leszokott, az első próbálkozások nem hoztak tartós változást, mert kimaradt mögülük az önismereti munka. A „száraz leszokás” – a szer elhagyása a belső változás nélkül – visszaeséshez vezetett.
A fordulat 2022-ben jött el, amikor 30. születésnapja körül Kata mélypontra került, és végre felismerte: a leszokás nemcsak fizikai, hanem lelki folyamat is.
„Elkezdtem figyelni magam. Mikor gyújtok rá? Miért? Mi az érzés mögötte?”
Felírt minden cigarettát, megvizsgálta az indítékait. Elkezdte „kiválogatni” a dohányzások közül azokat, amelyekre valóban szüksége volt – és fokozatosan elkezdte ezeket is elhagyni. Végül 2023 nagyböjtjére időzítette a leszokást, amit immár egy új módszer – a „napi négy jó dolog” – segített fenntartani.
Napi négy jó: egy új életforma kezdete
A „napi négy jó” gondolata egy ismerős tanácsából született meg:
„Élvezd az életet.” – mondta neki egy barát. „Na de az hogyan kell?” – kérdezte vissza Kata.
Ez a kérdés indította el azon az úton, amely a leszokást élménnyé tette. Minden nap tudatosan választott négy olyan apró dolgot, ami örömet, feltöltődést adott neki – egy kávé, egy séta, egy jó beszélgetés, egy kis alkotás.
„Az év végén visszanézve tele volt az évem fájdalmakkal, de mégis azt éreztem: milyen jó év volt. Mert minden nap tettem magamért négy kis dolgot.”
Kata nem maradt egyedül. Addiktológiai konzultációra kezdett járni, majd rátalált az Uzsoki utcai kórház Leszokás Ambulanciájára, ahol strukturált szakmai támogatást kapott: gyógyszeres kísérés, közösségi csoport, önismereti tréning.
„A stopp nap, november 7., olyan volt, mintha valaki meghalt volna. De már tudtam, nem egyedül kell kibírnom.”
A hit szerepe: nem csodavárás, hanem folyamat
Kata arról is őszintén beszélt, hogy bár hívő ember, a hitét nem „varázsütésként” élte meg ebben a küzdelemben:
„Nem imádkozhattam el, hogy holnapra ne vágyjak a cigire. Az én utam más volt. De ez így volt jó. Meg kellett dolgoznom érte.”
A hite azonban mélyen átszőtte azt az elszántságot és reményt, amivel vállalta az utat a szabadság felé.
A podcast zárásaként Kata így fogalmazta meg legfontosabb tanulságát:
„Amíg én nem akarok változtatni, senki nem tud rajtam segíteni. De ha eljön az a pont, amikor kimondom, hogy ebből elég, akkor minden változni kezdhet.”
Ez a beszélgetés nemcsak egy konkrét függőség történetét mutatta be, hanem egy bátor nő belső átalakulását. A „napi négy jó” gyakorlata nemcsak a dohányzásról való leszokásban segíthet – hanem bárkinek, aki szeretné ízesebbé, tudatosabbá tenni az életét.
