Rövid de annál inkább megosztó és felkavaró kampány után két nap zajlott Romániában a házasság alkotmányban történő pontosításáról szóló népszavazás. A hivatalos eredmények alapján 91,56% (3.531.732 választópolgár) szavazott igennel, míg 6,47% (249.412 választópolgár) nemmel 21,10%-os részvétel (3.857.308 választópolgár) mellett arra a kezdeményezésre, hogy az alkotmány egyértelműen mondja ki, hogy házasságot egy férfi és egy nő köthet. (Mivel a részvétel nem érte el a 30%-ot, ezért a népszavazás érvénytelennek lett nyilvánítva.)
Többen is azt tapasztaltuk, hogy még mi katolikusok is jó erősen megosztottak lettünk egyik percről a másikra. Tapinthatóan. Hitét elég aktívan gyakorló testvéreink álltak hirtelen szembe ezzel a kezdeményezéssel és azok támogatóival is. Döbbenet!
Főleg keresztényeknek fontos következtetéseim, elmélkedésre egy picit más megközelítésből a sok egyéb következtetés mellé:
1. Az Egyház nem tudott helytállni e kampány megfelelő kivitelezésén. Amit eddig elméletben kommunikációs szakemberek gondoltunk, most gyakorlatban is bebizonyosodott: ha az Egyház nincs erőteljesen és világos üzenetekkel jelen a média minden egyes csatornáján, beleértve az online világot is, akkor az evangéliumot nem lesz képes hatékonyan közvetíteni és megvédeni. Még saját híveivel szemben sem. Ehhez sok jó kommunikációs szakemberre és a kommunikációt segítő hívekre van szükség az Egyház szolgálatában.
2. Mi katolikusok sok esetben nem vagyunk tisztában az Egyház tanításával. Nem ismerjük a Szentírást. Hiányzik vagy nagyon feledésbe múlt ebbéli kulturális tudásunk. Vagy egyszerűen már nem elég “kényelmes”, trendi?
3. Sokan magukat keresztényeknek mondók közel sem keresztények. Isten bocsássa meg, de 1-2 tetszetős igerész kiragadása korántsem a valóság. Kultúrkereszténység! Vasárnapi kereszténység.
4. Ez nem csak ránk, de nem keresztény testvéreinkre is érvényes: egyre inkább nem tudunk konstruktív vitákat folytatni. Logikai érvelés és filozófiailag helyes gondolatmenet már egyre ritkább a beszélgetésekben. Bármilyen oldalt képviseljen is az illető. Persze tisztelet a kivétel.
5. Demokratikus jogaink mellett különböző mondvacsinált ürügyek miatt nem állunk ki. Elszomorító. Nem vállaljuk fel a hitünket! Pedig csak alig 30 éve volt a “rendszerváltás”. Fiatal felebarátaim sem érzik a demokrácia súlyát és lehetőségét. -most azt hiszem még a hitét sem! Keresztény mondja látva az alacsony részvételi adatokat: “Hát minek menjek el, már úgysem számít.”
6. Az ördög elég jól kikezdte Egyházunkat. Mindenféle szinten. Imádkozzunk egymásért, az Egyházért. Vegyük komolyan magunkat, hitünket, Istenünket.
7. Nem tudom eldönteni, hogy a szekularizáció erős vagy mi lettünk annyira gyengék. Ide talál egy atya mondata: “Ellene állunk a gonosznak, de csak egy kicsit.”
Kedves keresztény testvéreim!
Egy idézet végezetül, talán önvizsgálatra, talán elmélkedésre:
“Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.” Jel 3,15-16
Nem könnyű ma kereszténynek lenni. Sok oldalról tör ránk a veszély. De ha éljük Jézus tanítását és követjük az Egyház iránymutatásait, akkor semmi okunk a félelemre. Cselekedni a hitet azonban kell!
