Nagyszerda: Hitler is jót akart

„Ekkor a tizenkettő közül az egyik, a karióti Júdás, elment a főpapokhoz, és ezt kérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekre adom?” Azok harminc ezüstöt fizettek neki.Attól kezdve már csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik.” (Mt 26, 14-16)

Amikor kiléptem az anglikán egyház szolgálatából, új pályára kellett átképeznem magam. Mivel nős voltam és családom is volt, nem volt magától értetődő, hogy felszentelnek katolikus pappá.

Érdekelt a film és az irodalom, ezért úgy döntöttem, hogy forgatókönyvírónak tanulok. Amit ezek alatt a tanulmányok alatt elsajátítottam, az az életem minden más területét is új fénybe helyezte.

Nagyon is jól emlékszem az egyik foglalkozásra, ahol arról volt szó, hogyan kell hihetően megformálni egy gonosztevőt. A tanár azt mondta: “Ha hihető gonosztevőt akarsz csinálni, meg kell értened, hogy miért hiszi azt, hogy amit ő tesz, az jó”.

Most, Nagyszerdán, amikor a történelem legaljasabb gazembere jár az eszünkben, érdemes belátnunk, hogy senki sem azzal a gondolattal kel fel reggelente, hogy “Na, milyen igazán ROSSZ dolgot tudok ma tenni? Milyen igazán gonosz cselekedetet találjak ki és hajtsak végre?”

A gonoszok azt hiszik, hogy ők valami jót tesznek, még akkor is, ha céljaik eléréséhez valami visszataszító dolgot kell tenniük. Végül is nem lehet rántottát csinálni úgy, hogy ne törjük össze a tojásokat.

Ezt akartam azzal mondani, hogy “Hitler jót akart”. Hitler és a nácik valami csodálatosat akartak tenni. Meg akarták tisztítani az emberi fajt. Szép, szőke, heteroszexuális fehér embereket akartak kitenyészteni, és a tervnek az is része volt, hogy megszabaduljanak a sötétbőrűektől, a szlávoktól, a cigányoktól és a homoszexuálisoktól. Ha a kertünket gondozzuk, ki kell tépni a gyomokat. Úgy gondolták, hogy a férgek betegségeket terjesztenek, és ki kell irtani őket.

Valami hasonló a helyzet Júdással is. Az emberek 2000 éve vitatkoznak a tetteiről, de nekem meggyőződésem, hogy valóban jót akart, vagy legalábbis meggyőzte magát arról, hogy jót cselekszik. Azt gyanítom, azt mondta magának, hogy a 30 ezüstpénz majd a közösség pénzesládájába kerül, és a szegényeket segítik belőle. Vagy talán – ahogyan oly sokan gondolják – megpróbálta azt a láncreakciót beindítani, amely a rómaiak elleni lázadáshoz vezetett volna.

Ezzel nem akarok arra a mostanában divatos álláspontra helyezkedni, hogy megkíséreljük újrafényezni személyét, hogy mégiscsak hősként állítsuk be őt. Dante a pokol legmélyebb kamrájába rakta, és én úgy gondolom, ott is marad.

Amikor azt mondom, hogy Júdás jót akart, egy életre szóló tanulságot szűrök le, és emlékeztetem magamat (és Önt is, kedves olvasó), hogy kerüljünk el egy kísértést: ne higgyük azt, hogy a jó szándék mindent legyőz. Az erény a jó szándéknál többet követel. Ma az egyik legnagyobb csapda ezen a téren az a vágy, hogy ne csak a jó szándék legyen meg, hanem jót is gondoljanak rólunk. Ebbe a csapdába esik bele az a mai keresztény vezető, aki állást foglal egy kérdésben, és állásfoglalása nem egyéb, mint az, hogy ő jó ember, a többi emberhez kedves ember. Krisztus követése több annál, mint hogy valaki kedves fickó. Flannery O’Connor talányosan így írt: “A gyengédség a gázkamrákhoz vezet”. Azt akarta kifejezni, hogy egy olyan erényrendszer, amely a gyengédségen és a jó szándékon kívül semmi másból nem áll, végső soron gyilkossághoz vezet.

Hogy miért? Mert ha csak az számít, hogy kedvesek legyünk az emberekhez, akkor a gonosz dinamikája szerint azok, akiknek a szemében csak a kedvesség a fontos, jónak hiszik magukat, és “jó emberként” az a feladatuk, hogy megszabadítsák a világot a gonoszságtól. Ezek a “jó emberek” kivétel nélkül azokat kutatják fel, akikről úgy gondolják, hogy ők jelentik „a problémát”, és ha meg akarnak szabadulni a problémától, akkor meg kell szabadulniuk azoktól, akik a problémát okozzák.

Ez játszódik le a szemünk előtt a Nagyhét kérlelhetetlen drámájában, ez köszön vissza a történelem számos más eseményében, és ugyanezt a démoni dinamikát látjuk begyűrűzni napjainkba és társadalmunkba a „woke” brigád és a törlési kultúra cselekedeteiben. Tudom, hogy ezek az emberek jót akarnak.

Éppen ez az, ami annyira félelmetes.

Írta: Dwight Longenecker atya
Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Fr. Dwight Longenecker