Nagyböjti tanács: egyetlen egy bűnt válassz ki, amit kigyomlálsz az életedből
A bűn kiéheztetésén keresztül alakul ki az erő arra, hogy megváltoztassuk életünk folyását. Kezdjük kicsiben, kezdjük el hamarosan, és soha ne adjuk fel!
Hamvazószerdával kezdetét veszi a nagyböjt, és ezzel együtt jár a szokásaink megszokott átgondolása. Mit tegyünk idén a nagyböjti időszakban? Ez már önmagában is szokássá válhat, egy olyan kondicionált reakcióvá, amelynek eredménye az, hogy reflexszerűen megtiltjuk magunknak a csokoládéevést. Pedig ez az időszak a legalkalmasabb arra, hogy megvizsgáljuk azokat a mintákat, amelyek személyes tulajdonságainkat jelzik. Ezek némelyike nyilvánvaló, némelyike kevésbé az, de mindegyik megérdemli a lelkiismeretes odafigyelést a javulás lehetősége miatt.
A nagyböjti bűnbánat célja az erényekben való növekedés. Mit jelent ez? Egyáltalán lehetséges-e egy ilyen nagyszerűen hangzó célt alkalmazni mindennapjaink gyakorlatában? Nagyra törő célnak tűnik, ha a finomságok fogyasztásának megtagadásához mérjük. Talán az is. De talán van jobb módja is annak, hogy a jóra törekedjünk, mint hogy egyszerűen elnyomjuk magunkban a kényelmi ételek, a „nasik” iránti vágyat.
Ez nem azt jelenti, hogy az egyszerű lemondásnak ne lenne helye a bűnbánatban. Inkább arra gondolok, hogy a nagyböjti szokások középpontjába vissza kell helyezni azok eredeti célját, nem pedig kritizálni a szigorúságuk mértékét. A nagyböjt 40 napot kínál arra, hogy újra megtanuljuk, hogyan kell Istent előnyben részesíteni a világgal szemben. Hogyan is közelítsünk másképp egy ilyen nehéz feladathoz, ha nem a rendkívüliségének érzetével?
Veszélyes kísértés rejlik a túlbuzgó vezeklésben. Természetesen a böjtölésnek van értelme, de a böjtnek nem a test halálra éheztetése a célja. A nagyböjt célja nem az, hogy a rendkívüli önsanyargatást vigyük tökélyre, és nem is az, hogy a csokis kekszekről való szokványos lemondásra szorítkozzunk. A szokás az, ami itt fontos. A nagyböjti bűnbánatnak nem automatikusnak, hanem őszintének kell lennie.
Az arany középút megtalálása a bűnbánat és a vezeklés kiválasztásakor a nagyböjt egyik legnehezebb része lehet. Túl könnyű vagy túl nehéz? Egy új szokás nehézségét nem könnyű felmérni mindaddig, amíg a gyakorlatban meg nem valósítjuk.
Ez a tökéletesség gyakorlása. A tökéletességet ebben az értelemben a cselekvés akadályának tartom, mivel lehetetlen megragadni, és a személyes teljesítmény modelljeként nem hasznos. Nem vagyok tökéletes – nem leszek tökéletes -, és ezért nem tudom megjósolni a bűnbánat tökéletes mértékét. Ez nem ok arra, hogy lemondj a vezeklésről. Jó ok viszont arra, hogy lemondj a tökéletesség mércéjéről.
A tökéletes helyett inkább a lehetségest keresd. A megvalósítható vezeklés az, amit meg tudsz és meg is akarsz tenni. Az alig észrevehető bűnbánat azonban egyáltalán nem bűnbánat. Hogyan találjuk meg az egyensúlyt?
A nagyböjt megélésével úgy leszel kevésbé rossz, hogy közben egész mivoltodban, összességében is jobbá válsz. Én így szeretem megfogalmazni az erény ápolását: a bűnök nyesegetése. Ahelyett, hogy megpróbálnánk megítélni valamilyen korlátozás nehézségét, miért ne választanánk inkább valamilyen kigyomlálandó szokást?
Tetteink egy mintázatot követnek, és ez alól a bűn sem kivétel. Nehéz elfogadni, hogy nem vagyunk tökéletesek, de ez az első lépés annak a pontos felismerése felé, hogy mennyiben nem vagyunk azok. Akár nyilvánvaló, akár nem, mindannyiunknak vannak olyan rossz szokásaink, amelyekbe rutinszerűen beleesünk. A nagyböjt lehetőséget ad arra, hogy megtörjük ezt a ritmust.
Válassz ki tehát egy rossz szokást, és használd ki a nagyböjti időszakot annak visszaszorítására. Ismétlem, ne törekedj a makulátlan tökéletességre. Nem az a cél, hogy makulátlanul tiszták legyünk, hanem az, hogy kevésbé legyünk rosszak. Megszokásból.
A bűn „kiéheztetésének” véghezvitele két dolgot jelent: a szóban forgó vétek hatalma, ereje csökken, miközben a te általános fegyelmezettséged javul. Úgy válhatsz jobbá, hogy kevésbé leszel rossz konkrétan és általában. Ez a fajta fegyelem, ha gyakorlod, megerősít. Az ilyen módon való gyakorlás megacéloz, és eszünkbe juttatja, milyen közel is vannak a bűnre vezető alkalmak. A fegyelem szokásunkká válik, és ennek eredményeképpen kevésbé félünk saját gyengeségünktől.
Egy pap egyszer elmagyarázta nekem, hogy azért vétkezünk, mert szeretünk vétkezni. Ez a hajlam teremti meg az előnyben részesítés gyakorlatát. Akaratunk fegyelmezésén keresztül tanuljuk meg önmaguknak megparancsolni azt, hogy elforduljunk attól, amit vonzónak találunk, és afelé forduljunk, amiről tudjuk, hogy jobb.
Új szokások, jobb szokások akkor lehetségesek, ha energiáinkat ezek fejlesztésére összpontosítjuk. Nagyrészt a tapasztalataink hordaléka tesz minket azzá, amik az életben vagyunk, és ennek egy jó része a döntéseink folyamatában rakódik le.
A bűn kiéheztetésén keresztül alakul ki az erő arra, hogy megváltoztassuk életünk folyását. Kezdjük kicsiben, kezdjük el hamarosan, és soha ne adjuk fel.
Írta: Frank Wright
Fordította: Dr. Fedineczné Vittay Katalin
Forrás: lifesitenews.com
