Nagyböjt csendjében halljuk meg szívünkben Isten hangját – Ferenc pápa Úrangyala imája

Lépjünk be lelkünk pusztájába, hallgassunk szívünkre, kapcsolatban maradva az igazsággal. Ismerjük fel és nevezzük nevükön a szívünket megosztó rendezetlen szenvedélyeket, halljuk meg az isteni sugallatokat, amelyek a „mennyek ízét” árasztják – tanította Ferenc pápa nagyböjt első vasárnapján.

A lélek „vadállatai” birtokolni akarják szívünket, míg az „angyalokat”, Isten hírnökeit a szolgálat jellemzi. Nagyböjt annak az ideje, hogy küzdjünk a szívünket megosztó kísértések ellen, hogy belépjünk be a csendbe, lelkünk pusztájába és imába merülve halljuk meg Isten szívünkhöz szóló hangját – buzdított rá a Szentatya.

Nagyböjt első vasárnapján az evangéliumi szakasz a pusztában megkísértett Jézust mutatja be nekünk (vö. Mk 1,12-15) – kezdte beszédét a pápa, idézve Márk evangéliumából: „Negyven nap maradt a pusztában; közben megkísértette a sátán”. Mi is arra kapunk meghívást a nagyböjtben, hogy „belépjünk a pusztába”, vagyis a csöndbe, a belső világba, hallgatva szívünkre, kapcsolatban az igazsággal – mutatott rá a Szentatya. Ismét idézett a vasárnapi evangéliumi szakaszból, amely hozzáteszi, hogy a pusztában Krisztus „vadállatok közt élt, de angyalok szolgáltak neki”. Vadállatokból és angyalokból állt társasága, de jelképes értelemben ez a mi társaságunkra is utal: amikor belépünk a belső pusztaságunkba, találkozhatunk vadállatokkal és angyalokkal – fejtette ki Ferenc pápa.

Ezután feltette a kérdést: milyen értelemben van szó vadállatokról? A lelki életben gondolhatunk a rendezetlen szenvedélyekre, amelyek megosztják szívünket, és megkísérlik, hogy birtokukba vegyék. Befolyásolnak, csábítónak tűnnek, de ha nem vigyázunk, fennáll annak a kockázata, hogy ezek a szenvedélyek darabokra tépnek bennünket – figyelmeztetett rá a Szentatya, majd megnevezte a léleknek ezeket a „vadállatait”. Ide tartoznak a különféle bűnök, a gazdagság utáni féktelen vágy, amely a számítás és az elégedetlenség börtönébe zár be minket, az élvezet hiúsága, amely nyugtalanságra és magányra ítél, azután a hírnév utáni vágy, amely bizonytalanságot nemz, valamint szüksége van szüntelen megerősítésre és arra, hogy mindig főszerepet játsszunk. A pápa arra intett, hogy ne feledjük el ezeket a dolgokat, amelyekkel találkozhatunk önmagunkban: féktelen vágy, hiúság és kapzsiság. Ezek mind olyanok, mint a „vadállatok”, ezért vadállatokként kell megszelídíteni őket és küzdeni ellenük: különben felfalják szabadságunkat – szögezte le Ferenc pápa, majd hozzátette: nagyböjt segít bennünket, hogy belépjünk a belső pusztába, hogy kijavítsuk mindezeket.

A Szentatya ezután a pusztában szintén jelenlévő angyalokról szólt. Ők Isten hírnökei, akik segítenek nekünk, jót tesznek velünk; az evangélium szerint sajátosságuk a szolgálat, tehát pontosan az ellenkezője a birtoklásnak, amely a szenvedélyekre jellemző. Szolgálat szemben a birtoklással – hangsúlyozta Ferenc pápa. Az angyali lelkek a Szentlélek által javasolt jó gondolatokra és érzésekre hívnak meg. Míg a kísértések szétszakítanak bennünket, az isteni sugallatok összhangban egyesítenek: megnyugtatják a szívet, Krisztus ízét, a „mennyek ízét” árasztják. És ahhoz, hogy megértsük Isten sugallatait, be kell lépnünk a csendbe és imádságba kell merülnünk. És a nagyböjt ennek az ideje.

A pápa arra buzdított, hogy tegyük fel magunknak először is azt a kérdést, hogy melyek azok a rendezetlen szenvedélyek, azok a „vadállatok”, amelyek felkavarják szívemet? És azután tegyünk fel egy második kérdést is: ahhoz, hogy Isten hangja szólalhasson a szívemhez és azt jól meg tudjam őrizni, gondolok-e arra, hogy egy kicsit visszavonulok a „pusztába”, megpróbálok-e teret szentelni ennek a nap folyamán?

Végül Ferenc pápa a Szűzanyához fohászkodva zárta a vasárnap déli Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét:

„A Boldogságos Szűz Mária, aki megőrizte Isten Igéjét és nem engedte, hogy a gonosz kísértései megérintsék, segítsen bennünket nagyböjti utunkon”.

Forrás: Vatican News