Mit jelent, hogy valaki Ágoston-rendi?

„Ágoston fia vagyok, Ágoston-rendi” – jelentette ki XIV. Leó pápa első beszédében, 2025. május 8-án, a Szent Péter-bazilika erkélyéről. Mit jelent Szent Ágoston tanítványának lenni, aki az 5. század nagy teológusa és egyben a Robert Francis Prevost által követett szerzetesi szabályzat (regula) szerzője volt?

 „Veletek vagyok keresztény, értetek vagyok püspök.” Ezt mondta Szent Ágoston, Hippo püspöke, a nagy teológus, aki 430-ban halt meg, és ezt átvette az új pápa, XIV. Leó is, amikor 2025. május 8-án megjelent a Szent Péter-bazilika erkélyén. Így szólt Róma népéhez, első híveihez, hiszen ő az Örök Város püspöke is: „Ennek szellemében haladhatunk mindannyian együtt az Isten által számunkra előkészített haza felé.” Az üzeneten túl, amely kifejezi, hogy elsősorban olyan pásztornak kell lennie, aki keresztény és aki közösséget vállal nyájával, Szent Péter 267. utódja így fejezte ki azt a spiritualitást, amely a szó szoros értelmében áthatja őt.

Egy 800 éve fennálló rend

„Ágoston-rendi vagyok” – mondta Prevost bíboros első beszédében pápaként. Jóllehet most már mindenkinek a pápája, ebből a rendből meríti lelkiségét. A jezsuita Ferenc pápa után a bíborosok újra egy szerzetest választottak, most a Szent Ágoston-rendből. A IV. Ince pápa által 1243-ban alapított rend, amely Szent Ágoston reguláját követi, a domonkosokhoz és a ferencesekhez hasonlóan koldulórend. A regula valójában a Vallomások szerzőjének egy leveléből származik, amelyet egy általa alapított női szerzetesrendnek írt, amikor elhunyt a főnöknőjük, Ágoston nővére, Perpetua. Az Ágoston-rendiek, akik fekete ruhát hordtak, leggyakrabban városokban telepedtek le, közösségi életük egyszerre volt szemlélődő és apostoli.

Az ágostonrendi család azonban nem korlátozódik csupán a Szent Ágoston-rendre, amely egyébként nincs jelen Franciaországban. A kegyelem doktorának reguláját más szerzetesrendek is átvették: a reguláris kanonokok, elköteleződésüktől függetlenül (a premontreiek, az Istenszülő Kongregáció Kanonokjai stb.), a domonkosok, Istenes Szent János betegápoló irgalmasrendje, az Asszumpcionisták (vagy a Mária Mennybevételéről Nevezett Ágostonos Kongregáció), a trinitáriusok… Robert Francis Prevost 1977-ben, 22 évesen lépett be a Szent Ágoston-rendbe, miután egyik kisszemináriumukban tanult. 1982-ben szentelték pappá, majd 1984-ben misszionáriusként Peruba küldték, ahol néhány megszakítással 2001-ig szolgált, amikor is rendje generális perjelévé választották, és Rómába költözött. Ezt a tisztséget kétszer hatéves mandátum alatt töltötte be, ami lehetővé tette számára, hogy még mélyebben megismerje spirituális családja karizmáit: a szegénységet, a missziót és a közösségi életet anélkül, hogy kolostori életet kellene élnie.

A rendjének említése megörvendeztette az Ágoston-rendieket. A Campo Marzio-i Sant’Agostino templomban, ahol Szent Mónikát eltemették, és ahol a szerzetesek élnek, Cristiano testvér ezt nyilatkozta Prevost bíborosról: „Az, hogy kiemelte hovatartozását, képzését, megérintette a szívünket, ez egy jel a rendünk számára”. Egy másik jelet lát a Leó névválasztásban, utalva XIII. Leóra, aki 1881-ben egy hanyatlási időszak után újjáélesztette ezt a 13. századi rendet. Ő avatta szentté Szent Ritát, a „reménytelen ügyek” védőszentjét, aki minden bizonnyal a legismertebb Ágoston-rendi szerzetesnő.

Hűség Szent Ágostonhoz

És ha Szent Ágoston tanítványaként határozza meg magát, akkor az is annak a tanításához való hűségből történik, akit az Egyház egyik első atyjának tartanak. Egy megtért férfi, aki a kereszténység, sőt az irodalom történetét is meghatározta, Az Isten városa című mű szerzője, amely a Római Birodalom bukásáról szóló elmélkedés, és arra szólít fel, hogy ne keverjük össze a földi Jeruzsálemet, vagyis az emberi társadalmat, amely soha nem lesz tökéletes, és a mennyei Jeruzsálemet, az Istenben való életet, amelyet Szent János a Jelenések Könyvében leírt látomásában szemlélt, és amelyet felolvastak a XIV. Leó pápa által celebrált első szentmisén.

A teológus, aki a pelagiánus tanokkal szemben megfogalmazta az eredendő bűn tanát és a kegyelem szükségességét a lélek üdvösségéhez, talán leginkább Vallomások című művéről ismert, amely csodálatos elmélkedés a megtéréséről és arról, hogy bűnös szívében hogyan működik Isten. Egy könyv, amely minden bizonnyal mély nyomot hagyott az új pápában, ahogy számos más olvasóban is, akiket különösen meghatott az Úrhoz intézett imájának szépsége, Akire végül rátalált:

Örök-új Szépség, későn, jaj későn kezdtelek szeretni! Bennem voltál, én meg künn! Künn kerestelek s torz mivoltommal berohantam ékes teremtett világodba. Velem voltál s én nem voltam veled. Teremtmények szakítottak el messze tőled, amik nélküled egyáltalán nem is volnának.

Azután fölharsant hívó szózatod; megtörted lelkem siket csendjét, kigyulladt bennem ragyogó világosságod, s elűzted rólam a vakoskodó homályt. Illatod kiáradt, beszívtam s most utánad lelkendezek. Ízleltelek, éhezlek, szomjazlak; megérintettél s íme, áttüzesedtem a vágyakozástól békéd után!

Fordította: Görgényi Adél
Forrás: Aleteia