Minden szentnek van múltja, de minden bűnösnek van jövője – Vasárnapi ráhangoló
Heiter Robert Gottfried atya a Vasárnapi ráhangolóban Ezékiel próféta szavaiból kiindulva mutat rá: ha az igaz elfordul az igazságtól, annak következménye van; ha pedig a bűnös elfordul a bűntől és az igazsághoz igazodik, megmenti életét.
Keresztény életünket nem a régi érdemek, hanem az határozza meg, hogy ma merre tartunk. Hiába hivatkozunk valakinek húsz, harminc vagy ötven évvel ezelőtti „hőstetteire”, a múlt önmagában nem tesz szentté senkit. Ugyanakkor attól sem vitathatjuk el az igazság jogát, aki korábban távol volt Istentől, de megtért, és ma már alkotó tagja a közösségnek.
Ezékiel próféta szavai világosan fogalmaznak: „Amikor az igaz elfordul az igazságtól és gonoszságot művel, akkor emiatt hal meg […] Ha a bűnös elfordul a bűntől, a törvényhez és az igazsághoz igazodik, megmenti életét.” Az isteni igazságosság képlete ebből a szempontból végtelenül egyszerű: nem élhetünk korábbi érdemeinkből, de múltbeli bűneink sem zárják el előttünk a megtérés útját.
Talán éppen ez kereszténységünk egyik legnagyobb vigasza és örömhíre: minden szentnek van múltja, és minden bűnösnek van jövője. Isten előtt mindig van lehetőség az irányváltásra, az újrakezdésre és az életre.
Éljünk hát vele!
