Milyen helyet foglalnak el a házasságban az ellenkező nemű barátok?

Vajon kívánatos dolog-e ugyanolyan meghittséget ápolni barátainkkal vagy barátnőinkkel, miután megházasodtunk? Élhetünk-e mély kapcsolatban velük anélkül, hogy ezzel megbántanánk házastársunkat és veszélybe sodornánk párkapcsolatunkat?

Milyen helyet foglal el egy ellenkező nemű barát a házasságban? Számos pár teszi fel magának ezt a kérdést. Lehet szó gyermekkori vagy fiatalkori barátokról vagy olyanokról is, akikkel a szakmai vagy a társasági életben találkoztak. Néhányan azt állítják, hogy ezek a barátságok kapcsolatgazdagítóak, és hogy az élet nagyon szomorú lenne, ha a férfi/női barátságokat a házastársukra kellene csökkenteniük. Mások úgy vélik, hogy a barátságban rejlő bensőségességet a házastárssal kell megélni. Hogyan lássunk tisztán, hogy hűségesek, lojálisak maradjunk?

A házastárs az igazi, közeli barát

A házaspár egymásra találásának felelevenítése során sokan emlékeznek vissza a bizalmas vallomások kellemes pillanataira, amikor hagyták magukat jobban megismerni. Minél meghittebbé vált a vallomás, annál jobban éreztük a bizalmat és a kölcsönös kötődést. A bizalom – néha önmagunk ellenére is – vezet bennünket a nem mindig eléggé ismert szerelmes érzés útján.

Azonban a hitvesi kapcsolat kizárólagos hűséget igényel, különösen a fizikai intimitás és a belső élet megosztása szempontjából. Ha a házastársak úgy érzik, nem elég mély a szerelem és hiányoznak a bizalmas vallomások, csábító lesz számukra, hogy erről egy nagyon kedves barátnak panaszkodjanak. Fontos, hogy közös életünk legnagyobb meghittségét házastársunk számára tartsuk fenn. Ha egy harmadik fél belép ide, és ő hallgatja meg az egyik fél bizalmas közléseit, már megtöri ezt a bizalmat. Jó dolog, ha a házastársi intimitást magasabb fokra helyezzük, mint azt egy baráttal tennénk.

Tegyen fel magának jó kérdéseket a barátságról

Ez azt is jelenti, hogy nem élhetünk meg mély férfi/női barátságokat? Vannak nagy szentek, mint például Assisi Szent Ferenc és Assisi Szent Klára, vagy Szalézi Szent Ferenc és Chantal Szent Johanna, akik átéltek ilyent. Azonban ők nem éltek házasságban. És hosszú távon, legalábbis ami a genfi püspököt illeti, ő szeretett volna lazítani ezen a kapcsolaton. Talán azt érezte a püspök, hogy a Johannához kötődő érzelmek összeegyeztethetetlenek azzal a teljességgel, amellyel átadja magát az Úrnak. Aztán nézhetjük a házas nők és lelkiatyjuk közötti kapcsolatok túlságosan sok példáját is, amelyek állítólag tiszta, spirituális barátságok voltak, de olykor botrányosnak is bizonyultak.

Néhány kérdést magunknak is feltehetünk őszintén, anélkül, hogy szemet hunynánk, ha szoros barátságban élünk egy ellenkező nemű személlyel: mit keresek én ebben a különös kapcsolatban? Mit találok benne? Beszélhetek erről a házastársamnak bizonyos szempontok eltitkolása nélkül? Boldogtalan, féltékeny lesz ettől? Ha a legkisebb kétség is felmerül, szedjük össze a bátorságunkat, és tartsunk azonnal észszerű távolságot az érintett személytől. Soha nem szabad a barátságoknak olyan mélységet és intenzitást elérniük, hogy kockáztassák a házastársi közösséget, ami miatt a házasságot szentségnek nevezhetjük.

Írta: Marie-Noël Florant

Fordította: Hegedüs Katalin

Forrás: Aleteia