Miért jelentős az idén augusztusi rendkívüli bíborosi konzisztórium

Az 1983-ban megreformált Egyházi Törvénykönyv szerint kétféle bíborosi konzisztórium létezik: rendes és rendkívüli.

A rendkívüli konzisztóriumokat különleges esetekben tartják, és a világ összes bíborosát meghívják rá.

A rendes konzisztóriumra akkor kerül sor, ha valamely fontos (noha rutinszerű) kérdést illetően a pápa a bíborosok tanácsát akarja kikérni, vagy ünnepélyességet akar adni egy pápai döntésnek, mint például a szentté avatások jóváhagyása.

Ferenc pápa legutóbb 2015. február 12-13-án hívta össze a bíborosokat rendkívüli konzisztóriumra. Most, hogy közzétették az új vatikáni konstitúciót, a pápa ismét rendkívüli konzisztóriumra hívja Rómába a bíborosokat.

Változik a bíborosok kollégiumának arculata

Most egy kör bezárul. A 2015-ös összejövetelt az új bíborosok kinevezésére szolgáló konzisztórium előtt tartották. Az idei augusztus 29-30-i rendkívüli konzisztóriumot, amelyet a Praedicate evangelium konstitúció megvitatásának szentelnek, szintén egy, az új bíborosok kreálására szolgáló konzisztórium után tartják.

2013-as megválasztása óta Ferenc pápa csupán egyetlen rendkívüli konzisztóriumot hívott össze. Ennek a 2014. február 22-i találkozónak a középpontjában a család állt. A konzisztórium Walter Kasper német teológus bíboros beszédével kezdődött, amely alapul szolgált a 2014-2015-ben tartott püspöki szinódusok családról szóló vitáihoz.

2015 és 2022 között sok minden megváltozott. Elsősorban a bíborosi kollégiumban. 2015-ig Ferenc pápa 15 választó és 5 nem választó bíborost kreált. A későbbi konzisztóriumokon további 73 bíborost kreált, köztük 48 elektort. Az elmúlt években a bíborosi kollégium arculata alaposan megváltozott.

Az augusztusi konzisztórium után a választó bíborosok száma 132 lesz, 62%-ukat Ferenc pápa tette meg bíborosnak. Sokuknak eddig még nem is volt alkalmuk egymással beszélni. Az egyik régebbi pápaság alatt kreált bíboros így panaszkodott: “Ha konklávé lenne, nem is tudnám, ki ül mellettem”.

Időközben Ferenc pápa a Kúria reformjának ügyét is továbbvitte. A Kúria szintén sokat változott az idők során. A változások megértéséhez vissza kell mennünk a 2015. évi rendkívüli konzisztóriumhoz, amelyen a világ minden sarkából 164 bíboros vett részt.

A 2015. évi rendkívüli konzisztórium

Federico Lombardi atya, aki akkoriban a szentszéki sajtóiroda igazgatója volt, arról számolt be, hogy a 2015-ös rendkívüli konzisztórium egy “nagyon széles körű, sokféle véleményt megszólaltató jelentéssel” kezdődött a gazdasági kérdésekről. Felszólalt George Pell bíboros, a Gazdasági Titkárság akkori prefektusa, Reinhard Marx bíboros, a Gazdasági Tanács elnöke és a Vatikán pénzügyi reformjában érintett több más személyiség is.

A rákövetkező napon a Bíborosok Tanácsának (akkoriban C9 néven ismerték) a jelentését hallgatták meg a Kúria reformjáról, és elhangzott egy előadás a Kúria belső koordinációjáról. Seán O’Malley bíboros ezután a kiskorúak védelmére nem sokkal azelőtt létrehozott pápai bizottságról beszélt.

A következő években a vatikáni pénzügyi reform hol előre, hol visszafelé tett lépéseket, amelyek tükrözték a 2015-ös konzisztóriumon folytatott vitát. Akkor tulajdonképpen a vatikáni részlegek pénzügyi autonómiájáról folyt a vita, valamint arról, hogy mely részlegek tartják meg bizonyos fokú függetlenségüket a maguk sajátos jellege miatt, mint például az Államtitkárság és a Népek Evangelizációjának Kongregációja.

Végül aztán sok próbálkozás és tévedés után Ferenc pápa lendületesen folytatta az által eltervezett reformokat. És talán éppen az egyesek által „ellenállásnak” nevezett akkori viták győzték meg arról, hogy a reformot úgy kell folytatnia, hogy nem konzultál a bíborosi kollégium szélesebb körével.

Lombardi atya azt mondta, hogy “bizonyos konszenzus” alakult ki arról, hogy a reform egyes konkrét aspektusait igenis lehetséges részlegesen megvalósítani anélkül, hogy megvárnák az egész munka befejezését.

Pontosan ez is történt. Azonban a konzisztóriumnak mint egyfajta “pápai tanácsadó testületnek” a használatát felfüggesztették, eltérően attól, mint amire a pápa még a pápasága kezdetén törekedett.

A konzisztóriumok fejlődése

A középkorban a konzisztóriumoknak különös jelentőségük volt. Néha kormányzó testületként, máskor bíróságként funkcionáltak. Sőt, III. Ince pápa hetente három bíborosi gyűlést is összehívott.

V. Sixtus pápa 16. századi kúriai reformja után a konzisztóriumok elvesztették kormányzati súlyukat. Az egyházi kormányzás terén a kardinálisok ehelyett a vatikáni kongregációkban végzett munkájukkal segítették a pápát, a konzisztóriumokat pedig azért hívták össze, hogy ünnepélyesebbé tegyék az egyház életében fontos pillanatokat.

A konzisztórium a II. vatikáni zsinat után jutott újra fontos szerephez. Gianfranco Grieco atya a “VI. Pál. Láttam, hittem” című könyvében leírta, hogy a pápa mindig azt akarta, hogy konzisztóriumra összegyűlt bíborosok várják őt, amikor visszaérkezik egy-egy nemzetközi útról, hogy megbeszélhesse velük a látogatás első benyomásait.

II. János Pál pápa a közel 27 évig tartó pápasága alatt hat rendkívüli konzisztóriumot hívott össze. Ezeken olyan témákat vitattak meg, mint például a Kúria, az Egyház és a kultúra megújítása, az életet fenyegető veszélyek és a szekták felől érkező kihívások.

A találkozókat a bíborosok arra is felhasználták, hogy jobban megismerjék egymást, beszélgessenek, és megértsék egymás gondolkodásmódját. Az összejövetelek nem csak vitára, hanem eszmecserére is alkalmat adtak. Hiányuk érezhető volt az elmúlt hét évben.

Az augusztusi rendkívüli konzisztórium tehát hatással lesz a következő konklávéra. Annak viszont, amit a bíborosok a hivatalos megbeszéléseken mondanak majd, valószínűleg nem lesz nagy súlya. A Kúria reformja már befejeződött és ki is hirdették, a bíborosok nem tehetnek mást, mint hogy tudomásul veszik.

Írta: Andrea Gagliarducci olasz újságíró, a Catholic News Agency munkatársa, az ACI Stampa Vatikán-szakértője

Fordította: Solymosi Judit
Forrás: CNA