A bezárások újabb szakasza lép életbe Franciaországban – zárnak a templomok

Ha valaki figyelemmel követi az egyre súlyosbodó franciaországi járványhelyzetet, nem csodálkozhat el azon, hogy a kormány a 2020. november 3-án életbe lépő rendeletével ismét elrendelte az egyházi események, misék, rendezvények felfüggesztését, egyelőre december 1-jéig.

Mindenszentek napján és Halottak napján tehát még lehetséges volt a francia katolikusoknak a nyilvános miselátogatás, az egyébként is érvényben levő védőintézkedések betartásával. Utána viszont már nem tartanak nyilvános miséket, noha a templomok nyitva maradnak. Bennük azonban semmilyen nagyobb embercsoport nem tartózkodhat egyszerre, a gyászszertartások kivételével, amelyeknél 30 fős létszámkorlátot írnak elő. Egyházi esküvőkre is lesz lehetőség, ezeken azonban legfeljebb 6 fő vehet részt. Imádkozni vagy egy gyertyát elhelyezni azonban bárki betérhet a templomba.

A bezárkózás olyan szintű lesz Franciaországban, hogy szinte minden kimozdulást a lakásból dokumentálni kell. A november 2-án újrainduló iskolai tanításnál a gyermekeket iskolába kísérő szülőknek rendelkezniük kell egyrészt egy olyan állandó, az iskola által lepecsételt igazolással, amely tartalmazza a gyermek adatait, az iskola címét és az igénybe vett közlekedési eszközt, másrészt egy külön, saját, egyedi igazolással is, amin több lehetőségből választva (pl. munkába járás, vizsgára menés, gyógyszervásárlás, jogi vagy közigazgatási ügyben történő berendelés stb.) bejelöli a gyermek iskolába vagy iskolából kísérését. Sétálni csak az egy lakásban együtt lakó családtagokkal szabad, és a kutyasétáltatás is engedélyezett. November 1-jén és 2-án kivételesen egy kevésbé formális saját igazolással el lehetett utazni távolabbi temetőkbe is. Bármely kimozdulásnál az igazolás hiányát 135 euró bírsággal büntetik.

Mivel a kimozdulás indokait felsoroló listáról a templomlátogatás hiányzik, van olyan újságíró, aki a tragikus helyzeten némi humorral felülemelkedve azt javasolja, hogy az „orvosnál teendő látogatás” kockát ikszelje be a templomba igyekvő katolikus ember, hiszen ha nem is a testi, de a lelki egészsége gondozását akarja végezni. Szóba jöhet még a „feltétlenül szükséges családi látogatás” bejelölése is, hiszen Atyánkhoz megyünk…

A gyónással kapcsolatban, amennyiben a gyónás egyáltalán lehetséges, az Aleteia hírportál azt tanácsolja, mindenki tájékozódjon konkrétan a saját plébániáján. Felhívják a figyelmet Ferenc pápa március 20-i szentbeszédére, amikor a pápa ezt tanácsolta:

„Ha nem találsz papot, akinek meggyónjál, szólj Istenhez, ő a te Atyád, és mondd el neki az igazat: Atyám, ezt meg ezt csináltam … Bocsáss meg nekem. Kérd bocsánatát teljes szívedből, indítsd fel a bűnbánatot és ígérd meg neki: ’Majd később fogok gyónni, de most bocsáss meg nekem’. Akkor nyomban visszakerülsz Isten kegyelmébe. Magatok is megközelíthetitek Őt, ahogyan a Katekizmus tanítja, Isten akkor is megbocsát, ha egy pap nincsen éppen kéznél. Gondoljatok erre: most ilyen időket élünk! Ez a megfelelő pillanat. Fájdalmas így tennünk, de el lehet vele érni, hogy lelkünk fehér legyen, mint a hó.”

„Az egészségügyi szükségállapot és az újbóli lezárások kapcsán Dominique Rey Fréjus-Toulon-i püspök azt írta, hogy a vallásszabadság nem lehet vita tárgya. Ez bizony erős megfogalmazás, vajon milyen jogi alapokon nyugszik?” – tette fel a kérdést az Aleteia Jean-Baptiste Chevalier rennes-i ügyvédnek.

Chevalier ügyvéd úr igazat adott a püspöknek abban, hogy a vallásszabadság alapvető szabadságjog, amelyet az Emberi Jogok Európai Egyezménye és a francia Alkotmány is véd. Olyan szabadságjog, amely a lelkiismereti szabadsággal és a véleménynyilvánítás szabadságával együtt a demokratikus társadalmak alapját képezi. Korlátozása lehetséges, de csak parancsoló szükségszerűség idején, a köz érdekében, és csak akkor, ha a lépések elengedhetetlenek és arányosak. Adott esetben ilyen ok lehet a közegészségügyi védekezés és az élet tiszteletben tartásának a joga.

Az ügyvéd elmagyarázta, hogy a templomokban a vallásgyakorlás betiltása vitathatatlanul sérti a vallásszabadságot. A kérdés csak az, hogy ez a sérelem jogos és arányos, azaz törvényes-e. Márpedig ezt most lehetne vitatni. Véleménye szerint semmilyen járványügyi vizsgálat nem bizonyította eddig, hogy a templomok fertőzési gócpontok lennének. Az sem bizonyosodott be, hogy a május óta betartott nagyon szigorú védőrendelkezések nem lennének elégségesek ezeken a helyeken. Lehetett volna tehát kisebb szigorral eljárni, és a teljes betiltásra vonatkozó rendelkezés aránytalannak tekinthető.

„Mindemellett az új bezárási rendelkezésekben következetlenség figyelhető meg – folytatta az ügyvéd. – Megtiltják „a gyülekezést és az összejöveteleket” a vallásgyakorlás helyszínein, de engedélyezik a tanulók csoportosulását az oktatási intézményekben és a tornatermekben, a nagyobb tömegeket a bevásárlóközpontokban és egyéb, „lényegesnek” tartott kereskedelmi helyeken. Éppúgy, mint márciusban, a kormányzati logika most is azt követte, hogy a csak a „lényegesnek” tartott tevékenységeket engedélyezze. Ez viszont felvet egy tényleges nehézséget, nevezetesen azt, hogy a „lényeges tevékenység” fogalmának meghatározása különösen szubjektív (és nem jogi) meghatározás. Nyilvánvalóan „lényeges” dolog, hogy továbbra is tudjunk táplálkozni, de ettől vajon még kijelenthető az, hogy kevésbé lényeges dolog elmenni egy istentiszteletre, mint a kutyánkat sétáltatni, egy újabb mobiltelefont vásárolni vagy részt venni egy tüntetésen?”

Október 30-án petíció indult az interneten, hogy engedélyezzék továbbra is a nyilvános miséket. Kevesebb mint 24 óra alatt több mint 33.000 aláírás gyűlt össze. Az aláírásgyűjtést két 23 éves egyetemista, a történelem szakos Geneviève Chotard és a joghallgató Jean-Benoît Harel indította. ”Számunkra ugyanúgy fontos a misére járás, mint az, hogy ennivalót vásároljunk egy boltban” – nyilatkozták.

A kérdésben más megközelítést alkalmaz Mario Grech püspök, a Püspöki Szinódus új főtitkára, akit Ferenc pápa azzal bízott meg, hogy készítse elő a 2022-ben esedékes következő rendes püspöki szinódust. A Civiltà Cattolica október 23-án hosszú interjút publikált a püspökkel, aki arról panaszkodik, hogy a járványhelyzet bizonyos vallási tudatlanságra, éretlenségre világított rá. Sokan azt hiszik, hogy a bezárásokkal megszakad az Egyház élete. Az istentisztelet szabadságát hangsúlyozzák, de nem szólnak arról, hogy milyen módokon lehet az Istent tisztelni.

„Elfelejtettük azt a változatosságot és gazdagságot, amellyel Krisztus arcára tekinthetünk – mondta a püspök. – Ez igazán hihetetlen. Egy olyan helyzetben, amelyben lehetetlenné vált a szentségek kiszolgáltatása, nem tudatosítottuk, hogy más módok is vannak Isten megtapasztalására.”

Az Egyháznak tanulnia kell a bezárások tapasztalataiból, meg kell változtatnia a pasztorálás formáit. Nem szabad egyfolytában azzal mardosnunk magunkat, hogy lehetetlen a szentségekhez járulnunk. Rehabilitálni kell a családi, házi Egyházat.

A családi, házi egyház fogalmáról a Magyar Kurír 2020. április 13-i cikkében találunk bővebb magyarázatot:

„A „házi egyház” kifejezés az első keresztények azon gyakorlatára világít rá, hogy közös istentiszteleteiket magánházaknál tartották, de később már az az értelme, hogy az egyház alapsejtje a keresztény család (Szent Ágostonnál), a családi ház pedig az imádság házává válik (Szent Jeromosnál). Ágoston többször ki is fejti, mit ért ezalatt: a keresztény hívő egész házanépe egyúttal Isten családja; a családfő saját házában egyházi közösséget vezet.  (…) Szent II. János Pál pápa pedig a keresztény családról szóló apostoli buzdításában erre a megállapításra jut: „A keresztény család felmutatja és megvalósítja az egyházi közösséget, ezért családi egyháznak lehet és kell neveznünk” (Familiaris consortio 21. fejezet).”

Grech püspök úr furcsának találja, hogy milyen sokan panaszkodnak, amiért nem tudnak áldozni vagy amiért nem lehet egyházi gyászszertartást rendezni, de közben sokkal kevesebb embert izgat az, hogy kibéküljön Istennel és felebarátaival. Kevesen aggódnak amiatt, hogyan kellene meghallgassák Isten Igéjét, és hogyan éljenek szolgáló életet.

Az „Eucharisztia nem az egyetlen módja annak, hogy megéljük és megtapasztaljuk az Úr Jézus misztériumát és találkozhassunk vele – nyilatkozta a püspök. – Nagyon valószínű, hogy a közelmúltbeli pasztorációs tevékenységünk azt célozta, hogy a szentségekhez vezessük az embereket, nem pedig azt, hogy a szentségeken át a keresztény élethez mutassunk utat. Öngyilkosság lenne, ha a járvány után ugyanahhoz a pasztorációs modellhez térnénk vissza, amit eddig is gyakoroltunk.”