Miért fontos a Szentlélek?
Jézus az utolsó vacsora alkalmával sok mindent mondott a Szentlélekkel kapcsolatban, és ezek közül néhányat megtalálunk a mostanság esedékes olvasmányok között, mint például a következőt: „én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad…” (Jn. 14, 16-17).
Egy másik pillanatban, az utolsó vacsorán elmondott beszédében pedig Jézus ezt mondja: „De az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm” (Jn. 16,7). Az, hogy a Szentlélek évszázadokon keresztül jelen volt először az apostolok, a tanítványok, majd az egész egyház életében, azt a célt szolgálta, hogy Jézus barátainak folyamatosan legyen vigasztalójuk, vezetőjük.
Ha visszagondolunk az utolsó vacsorára, teljesen helyénvaló, hogy Jézus abban a pillanatban tett ilyen ígéretet, amikor közelgő távozása már nagyon aggasztotta barátait. Nem tudták, hogy mi fog történni, és sok mindent nem értettek abból, amit Jézus mondott. Mindabból, amit Jézus mondott, úgy tűnt, hogy csupán annyit fogtak fel, hogy Jézus elmegy – ez a kijelentés pedig lesújtotta őket, sötétségben maradtak.
Jézus tudta ezt, ezért az utolsó vacsora alkalmával nem csupán bevezette az eucharisztia intézményét, ami által ő mindig jelen lesz barátai között, hanem megígérte a Vigasztalót, a Szentlelket is. Azt mondta nekik, hogy a Szentlélek közöttük fog lakni, és velük lesz. A Szentlélek jelenléte a tanítványokban és a tanítványok között lehetővé fogja tenni számukra, hogy Jézusnak éljenek, amint ezt ő kérte is tőlük. Jézusnak élni többet jelent az egyszerű eszünkbe juttatásnál; valójában ez azt jelenti, hogy Krisztus életét élem, saját egzisztenciám keretein belül. Ahogy Szent Pál mondja: „Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség.” (Fil. 1,21) A Szentlélek az, aki igazzá teszi ezt a mondatot Szent Pálra és ránk.
A Szentlélek valóságossá teszi számunkra Isten tervét, és mi arról ismerjük fel a Szent Lelket, amit ő tesz minden egyes ember életben. A katekizmus ezt egy helyütt így fejezi ki: „…a fogadott fiuság Lelkének küldetése lesz, hogy Krisztussal összekösse és Őbenne éltesse őket [Isten gyermekeit] …” (KEK, No. 690).
Más szóval a küldetés az, hogy kinyilatkoztassa Jézust, az Isten igéjét, és élővé tegye Jézus képmását minden emberben. A Szentlélek megtanítja nekünk, hogy ki Jézus, és miképp válhatunk egyre inkább olyanná, mint ő. Előkészít bennünk arra is, hogy Jézust hittel fogadjuk. Egy megkeresztelt ember élete növekedés az Istennel való egységben a hit, a remény és a szeretet által. A Szentlélek a szerzője ennek az egységnek; ő az, aki megtanítja, hogyan ismerjük meg Istent jobban, és hogyan szeressük őt teljesebben.
A Szentlélek ezt sok úton-módon el tudja érni, de két igen fontos útja ennek a szentíráson és a szentségeken keresztül zajlik. A szentírásban ugyanaz a Szentlélek inspirálta a szent szerzőket írásra, aki ott lakik minden egyes ember szívében, amikor olvassa a Szentírást. Ahogy a lélek inspirálta az írást, úgy a Lélek inspirálja az olvasást – hogy Jézus szíve és értelme kialakulhasson bennünk.
A szentségekben kegyelemhez jutunk. A kegyelem hasonlatossá tesz Istenhez, de ehhez az kell, hogy fel legyünk rá készülve, és hogy együttműködjünk vele. Mit jelent olyannak lenni, mint az Isten? Mit tesz Isten? Mindenekelőtt Isten ismeri és szereti magát, ismer és szeret mindent önmagában. Jézus Urunk ezért tanította, hogy a legfontosabb parancs Istent szeretni: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat” (Mt. 22, 37-39). A Szentlélek tanít minket és alakít minket, hogy azt tegyük, amire Jézus tanított minket.
A Szentlélek tesz képessé bennünket arra, hogy ezt megtegyük, mert „A Szentlélek, akit Krisztus, a Fő áraszt ki a tagjaiba, építi, élteti és megszenteli az Egyházat. Az Egyház a Szentháromság és az emberek közösségének szentsége. (KEK, No. 747)
Ha nincs aktív és növekvő kapcsolatod a Szentlélekkel, bármikor kérheted a vele való barátságot. Hívhatod a Szentlelket, hogy mostantól fogva valós, dinamikus szerepet játsszon életedben. Miközben pünkösd felé irányítjuk elménket és szívünket, meg tudjuk hívni a Szentlelket arra, hogy megújítsa a pünkösdöt életünkben.
Írta: Anna Marie McGuan nővér (RSM), a Knoxville-i (USA) egyházmegye keresztény képzésének igazgatója.
Forrás: simplycatholic.com via Pécsi Egyházmegye
A cikk eredetileg 2021.05.23-án jelent meg.










INRI, Pünkösd
Jelentösége: Ezen a napon lettél néppé a választott nép
Eredetileg a zsidó Sávuot – hetek ünnepe 7 héttel husvét után =49 nap. (Pfinszten= Görög nevének (pentékoszté) a jelentése is 50, a magyar pünkösd szó ebből származik. Hasonlóan a húsvéthoz, egész héten át tart, de csak két nap nyilvános ünnep. =50 nap Peszah-husvét után)
A párhuzamok a Savuot és pünkösd között magukért beszélnek. A pünkösd egy zsidó analafabéta 12 fös halász foglakozásaú baráti kör körében lett elöször ünnepelve. Ezen Jézus baráti társasága a húsvéti eseményei (ítélet-halál-feltámadás) után a “hetek ünnepének” végén egy teremben reménykedve-de félösen összeült. Vártak… Nem tudták pontosan mire, de a szemük elött mennybement Jézus útmutatását követve vártak…
A sarkallatos pontok megegyeznek a zsidó Sávuot és a “keresztény pünkösd” között, úgymint:
Az analagfabéta halászok tudták, hogy ez az ünnep a Tóraadás ünnepe. Eddig úgymond képben voltak: Az Egyiptomból kiszabadult rabszolga nép attól, hogy kiszabadult még nem vált néppé. Néppéváláshoz a közös rendezö elv kellett. Méghozzá minden egyes megszabadult személy saját meggyözödéseként. A szabad emberek örültek, hogy saját törvényeik szerint lesznek vezettetve, amiket Mozes kapott a jóteremtötöl a Sináj hegyen. Azonban a törvény nem mindíg kényelmes mindenkinek, mert nem csak bíztatja a jóra (a 4 elsö parancsolat) hanem korlátozza is (a 6 tiltás) az egyén “szabadságát” a nép örömének és békéjenek érdekében. Ezért, hogy mindneki meghallja és megértse 40 évig (a rabszolga generáció kimulásáig) tartott a pusztai vándorlás, azért, hogy az újgeneráció (a mindíg-is új-generáció) maga ébredjen rá a 10 parancsaolt boldogító valóságára. „Figyeld és halljad, Izrael! Ezen a napon lettél az Örökkévalónak, a te Istenednek népe. Hallgass tehát a szavára, és tedd meg parancsolatait és törvényeit…” (5Mózes 27:9-10.)
Sávuot másik jelentése: eskü (Svuá). Ez arra utal, hogy az Isten és a zsidó nép kölcsönös hűséget esküdtek egymásnak. A zsidók arra esküsznek, hogy nem cserélik fel az Örökkévalót valamely más Istenségre, míg a Teremtő arra esküdött meg, hogy Ök maradnak a választott népe.
Na de mit kezdejen most ezzel ez a 12 analafabéta zsidó halász akiket tanítva´nyoknak is neveznek?
Ezen nyugtalanul tépelödve eljött számukra a Válasz…A lángnyelvek alakjában…Szélzúgás alakjában…menjetek és tegytetek tanitványimma-tanítványaitokká minden népeket…A 613 parancsaolat marad a zsidóknál a nemzsidókra=kerezstényekre pedig a 10 köbevésett lesz az érvényes…ne kel mást tennetek. Nem kell teológiai végzettségtek legyen…12 zsidó analfabéta halász. Jézus barátai… csak mondjátok el, hogy mit láttatok hallottatok és mit tapintottatok a kezetekkel. Az elég lesz….rajta fel. Isten áldon meg benneteket ti 12 analafabéata zsidó halászok. Nélkületek én a goj=hitetlen=itt nemzsidó, különben soha nem is hallottam volna a Jótermtöröl a választott népéröl, és a boldogító 10 parancsoataról söt még a Toráról se…Alkoto lélek jövell….