Menjetek és hirdessétek! – A keresztények hivatásáról: az emberhalászatról

Érdemes Márk evangéliumának végét újra tudatosítani magunkban: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” És kik kapták ezt a küldetést? Mi, a 21. század keresztényei. Az Úr mindnyájunkat, mindenkit, aki hisz Benne, embertársainkhoz küld… A következő cikk szerzőjének egy véletlen találkozás nyitotta fel a szemét ezzel kapcsolatban.

Meg vagyunk keresztelve, templomba járunk, néha gyónunk, és fizetjük az egyházi adót. Ezért igényt tartunk a katolikus egyház úgynevezett “all inclusive csomagjára”. Mi vagyunk a bárányok, és a pap a pásztor.

De mikor fogunk Jézus nyomdokaiba lépni? Mikor leszünk mi a pásztorok? Mikor leszünk próféták, királyok és papok? Attól félünk, hogy Jézus nyomdokaiba lépni túl nagy kihívás, ezért otthon maradunk, és hagyjuk, hogy az egyház tápláljon minket lelkileg. Azonban ez azt is jelenti, hogy nem hallgatunk Jézusra, és nem bízunk meg benne.

Így éltem én is katolikusként. Korábban a teológiával és a vallással foglalkoztam – ma a Szentírással és azzal foglalkozom, hogy minél közelebb kerüljek Jézushoz. Egy évvel ezelőtt, amikor a természetben sétáltam, találkoztam Joséval, aki Spanyolországból származik. José úgy éli az életét, ahogyan az Apostolok Cselekedeteiben meg van írva: nincs sem tulajdona, sem otthona – járja a világot, hirdeti az evangéliumot, betegeket gyógyít, és démonokat űz. Énekel, és játszik a gitárján, ami mindig nála van, vidám és szabad, igen boldognak tűnik. Ennyire közvetlenül még sosem tapasztalhattam meg Isten szeretetét. Mintha egy másik világban élt volna. José lelkesedése átragadt rám. Pár hétig nálam maradt, együtt zenéltünk. Neki köszönhetően sok minden világossá vált és jobbra fordult az életemben.

Mindenekelőtt rájöttem, hogy Jézus úgy szól hozzánk, mint egykor az apostolokhoz. Mindazt, amit az apostoloknak mondott, nekünk is mondja. Az Ő szava mindörökké érvényes: „Kövessetek engem, és én emberhalászokká teszlek titeket.” Úgy küld engem, mint bárányt a farkasok közé. Ezzel a döntéssel mély vízbe vetjük magunkat, és bizonyítjuk Istenbe vetett bizalmunkat.

Igen ám, de felmerül a kérdés: valóban képes vagyok erre? Hiszen én egy bűnös, nyomorult féreg vagyok. Nem, a megkeresztelkedésed óta nem vagy az. Már Isten gyermeke vagy. Megváltozott a helyzeted: Isten követőjéből Isten hírvivőjévé lettél. Ezért add át életedet Jézusnak, és állj a szolgálatába. Vállald a felelősséget, és légy pásztor! Jelek és csodák követik majd egymást – mondja az Úr.

Eljött tehát a laikusok kora? Nem, itt az ideje, hogy emberhalászokká váljunk! A “laikus” szó számomra túlságosan technokratikus. Pontosan ez a probléma. Mindenki a Szentatyát, a püspököket, a bíborosokat bámulja, és felháborodnak, ha valamelyikük túl haladó, vagy túl konzervatív a tévében. Mindez csak megbénít minket, itt az ideje, hogy felelősséget vállaljunk. Ahhoz, hogy áttörést érjünk el, szükség van arra, hogy a megszokott struktúrákon kívül gondolkodjunk, és személyes kapcsolatba kerüljünk Jézussal.

Amikor laikusokról beszélünk az egyházban, a szomszédra gondolunk, aki lelkipásztori asszisztensként talárban prédikál a pap helyett. Nem, én nem a „katolikus laikusokról” beszélek, hanem a tanítványokról, az emberhalászokról. Mivel a szomszéd úton lehet emberhalászként, elmondhatja a jó hírt ott, ahol nem számítanak rá, áldó- vagy gyógyító imát mondhat egy kereső lélekért az utcán…

Ekkor, már néhány perc múlva, örömkönnyeket és lelkesedést fog tapasztalni. Miért? Mert az aratnivaló sok, a munkás kevés. Napjainkban a szőlőskertben végzett munkát csak a papokra és Jehova tanúira bízzuk.

A fontos dolgokra kell koncentrálnunk, hiszen a világ szomjazza az igazságot. A minap egy hölgy azt mondta nekem: „Nem az én dolgom, hogy az ajtókon kopogtassak, és hirdessem az igét.” Erre azt mondtam neki: „a következő koktélpartin is megteheted, ott is találkozhatsz keresőkkel, ez új lendületet ad a hitednek. Semmi sem tesz minket boldogabbá, mint amikor egy új embernek Isten Királyságáról beszélhetünk. Ez függővé tesz.”

Jézus azt mondja, hogy jelek és csodák fogják kísérni és erősíteni munkánkat. Manapság már nem igazán hiszünk a jelekben és csodákban. Ahhoz azonban, hogy Ő rajtunk keresztül munkálkodhasson, Neki, a királyok Királyának kell ajándékoznunk életünket, hűségesnek kell lennünk Hozzá, és kérnünk kell Őt, hogy küldöttjeivé válhassunk.

Fordította: Fiedler Olga
Forrás: vision2000.at