Magdeburgi Szent Norbert: A pompától Prémontréig – Szentek élete
Magdeburgi Szent Norbert – püspök, rendalapító
* Gennep, 1080/85. + Magdeburg, 1134. június 6.
Hollandiában, a Xanten melletti Gennepben született, nemesi családban, 1080 körül. Szülei korán egyházi pályára szánták, így fiatalon a Xanteni Szent Viktor-káptalanhoz került. Itt megkapta a kisebb egyházi rendeket, de nem szándékozott magasabb rangra emelkedni. Ezzel a döntéssel élvezhette az egyházi jövedelmeket anélkül, hogy papként kötelességeket vállalt volna. Ebben az időszakban gazdag életet élt, elmerült a világi örömökben és udvari környezetben mozgott, különösen I. Frigyes kölni érsek és V. Henrik császár udvarában. Élete heves kedélyű, kifejezetten pompakedvelő volt.
1110-1111 között V. Henrik császárral Rómába ment, hogy támogassa a császári invesztitúra jogát, ami súlyos konfliktust eredményezett a pápával. Norbert ekkor választás elé került a császár és a pápa között. V. Henrik felajánlotta számára Cambrai püspökségét, de Norbert visszautasította, mivel nem vágyott a püspöki jövedelmekre és a püspökséggel járó egyházi hatalomra.
1115-ben következett el valódi megtérése, amikor Siegburg kolostorába vonult, és kapcsolatba került a reformra törekvő személyekkel. Ekkor szentelték diákonussá és pappá. Az új életformát választva elfordult a világi luxustól, lemondott javadalmairól és birtokairól, pénzét a szegények között osztotta szét. Vándorprédikátorként járta az országot, mezítláb és vezeklőruhában. Beszédeiben elsősorban a békét és megbékélést hirdette, később pedig egyre inkább követőket toborzott új rendjéhez.
Miután vándorprédikátorként elismerést szerzett, 1119-ben elment a reimsi zsinatra, hogy megerősítse prédikációs engedélyét. Ott találkozott Bertalan laoni püspökkel, akinek a segítségével sikerült elérnie, hogy az egyházmegyéje számára új reformokat vezethessen be. Prémontré völgyében, Laontól húsz kilométerre alapította meg új közösségét, amely a premontrei rendet alkotta. A premontrei közösség célja a kolostori élet és a világi munka összeegyeztetése volt, hogy a hívek között keresztény életet tanúsítsanak. Norbert azonban továbbra is vándorló prédikátor akart maradni, és nem kívánt egyetlen apátsághoz sem tartozni.
A premontrei rend gyorsan elterjedt, és 1126-ban, Rómába utazva, megkapta a pápai jóváhagyást. Az év júniusában Magdeburg érseki székébe választották. Ekkor Norbertnek a második életfordulója következett. A császári udvarban és a birodalomban való részvétel után kezdett el a reformjain dolgozni, hogy helyreállítsa az egyházi életet. Ezt azonban sokan ellenezték, különösen Magdeburgban, ahol birtokvisszavétel és szigorú káptalani szabályok bevezetése miatt ellenállásba ütközött.
1132-1133-ban Rómába utazott, hogy a pápát támogassa a császár jogainak visszaszerzésében. Ezen utazás alatt megfertőződött, ami végül halálát okozta.
1134. június 6-án, gyengült állapotban, Magdeburgban elhunyt.
