Az egyház 1992 óta megemlékezik a mártírhalált halt hittérítőkről, az evangélium fáradhatatlan hírnökeiről, s azokról, akik életüket vesztették lelkipásztori szolgálatuk során. A megemlékezésre a március 24-i időpontot választották, ez lett a Misszionárius vértanúk emléknapja a salvadori Óscar Romero érsek emlékére, akit 1980-ban ezen a napon gyilkoltak meg, miközben szentmisét mutatott be.
Az idei, 32. évfordulón Joseph Challier, az Aleteia szerzője levelet intézett minden üldözést szenvedő keresztényhez. (A szerk.)
Kedves fivérem vagy nővérem, te kedves vértanú,
Téged üldöznek, hajszolnak, bebörtönöznek szerte a világon. Jézus nevében.
Megölnek, szerte a világon. Jézus nevében.
Ma rád gondolok, arra, hogy megpróbálsz élni.
Ma érted imádkozom, érted, aki próbálsz túlélni.
Ma nem a hírekben szerepelsz, ma az én testvérem vagy.
Ma döbbentem rá, hogy a mennyben vagy, sok hozzád hasonlóval együtt.
Eszembe jut, hogy voltak napok, amikor nem gondoltam rád. Amikor megfeledkeztem rólad. Amikor nem vettem tudomást a vértanúságodról.
Megfeledkeztem a kínszenvedésedről…
Nyugati polgárként túlságosan lefoglalt a fogyasztói szemlélet.
Francia katolikusként vergődtem a félelmeim és szenvedélyeim között, s csak időnként tettem félénk kísérleteket Krisztus hirdetésére.
Bűnös emberként néha próbáltam emlékeztetni magam arra, hogy Isten szeret engem, és hogy ez mindent megváltoztat.
Jó katolikusként még adakoztam is egy hozzád kapcsolódó jótékonysági szervezetnek, meghatott egy-egy rólad látott fotó, néha két napig is imádkoztam egy-egy videó után.
Egyszóval, elmentettelek a követendő hírek rovatba, tehát a felejthető érzelgősségek közé.
Homályos és távoli fogalom voltál. A kínszenvedésed nem igazán érintett meg engem.
Aztán egyszer csak, sokadszorra, újra hallottam János evangéliumának tizenötödik, tizenhatodik és tizenhetedik fejezetét…
Kedves fivérem, kedves nővérem, aki szenvedtél, sőt meghaltál Krisztusért… És megértettem.
Akár a mennyben vagy már, akár Szíriában, Kínában, Koreában, Irakban vagy bárhol máshol. Rájöttem: Te vagy a szőlővessző a szőlőtőn.
Te az vagy, aki Krisztusban lakozol.
Te az vagy, aki megéled a világ Krisztus iránt érzett mély gyűlöletét.
Te az vagy, aki szerettél és szeretsz.
Te az vagy, aki kinyilatkoztattad az Ő nevét az embereknek.
És néha belehaltál. De ennélfogva te vagy az, aki valóban élsz.
Ma pedig az én testvérem vagy. Mit kezdjek a kínszenvedéseddel? Mit kezdjek a vértanúságoddal?
Azzal szeretném kezdeni, hogy köszönetet mondok neked.
Köszönöm a hűségedet, a Krisztus iránti szeretetedet. Köszönöm az odaadásodat. Köszönöm a tanúságtételedet.
Azután bocsánatot kérek tőled a feledékenységemért, a közömbösségemért.
Te a mennyek országában élsz most már örökké, kérlek, segíts olyan életet élnem, hogy méltó legyek a vértanúságodhoz.
Én pedig innen a Földről, ahol üldöztek téged, szeretnélek hű imáimról és szeretetemről biztosítani.
A szentek közösségében egyek vagyunk.
Szeretlek, fivérem. Szeretlek, nővérem.
Mivel szeretlek, néha elfog a sírás miattad. De ilyenkor a vértanúságod hihetetlen nagy reményt ad nekem.
És már tudom, mit kezdjek a vértanúságoddal.
Krisztusban, a mi Megváltónkban,
Joseph
Fordította: Görgényi Adél
Forrás: Aleteia
Kovács Miklósné
2024. május 14. at 20:10
Nagyon szép!
Josefayerbrider
2024. május 14. at 23:35
INRI,
egyszer Erdödy Imre atya a Sajóvámosi plebános mondta édesanyámnak, hogy a római keresztényüldözésekkor, volt idöszakban egy olyan szakasz is, amikor császári parancsra meghírdett´k (plakátokon, és híreszteléssel) a keresztényeknek önként kellet jelentkeziniük arra, hogy nem akarnak a “császáristennek áldozni”, tehát vállaják a saját kivégzésüket=önként elmennek a kivégzöosztaghoz, hogy azok emiatt (mert keresztények és nem áldoznak a császáristennek) kivégezzék öket. Zsinórban sok-sok keresztény jelentkezett a kivégzöosztagnál, mert nem akart “Istentagadó hitetlenként továbbélni” amiatt, hogy nem akarta az üdvösségét a mennyekben veszélybe sodorni, ha nem jelentkezik erre a “tanúságtételre”. A pápák nem tanácsolták az ilyen “önként jelentkezéses már´tiromsa´got”, mivel a h´íveik emiatt hirtelen nagyon megfogyatkoztak, a sok kivégzés miatt. Az nem Istentagadás, ha önként nem jelentkezem a kereszténységem miatti kivégzésemre. Mi a véleményetek erröl?
Görgényi Adél
2024. május 15. at 19:30
A kereszténységben különös jelentősége van az Istenért és másokért szeretetből vállalt szenvedésnek, az áldozatnak. De a szenvedésnek önmagában nincs értéke. Ez rossz. Az érték nem maga a szenvedés, hanem – ha adott a helyzet – ennek szeretetből történő elviselése.
Görgényi Adél
2024. május 15. at 19:31
A kereszténységben különös jelentősége van az Istenért és másokért szeretetből vállalt szenvedésnek, az áldozatnak. De, a félreértések elkerülése végett: a szenvedésnek önmagában nincs értéke. Ez rossz. Az érték nem maga a szenvedés, hanem – ha van a helyzet – ennek szeretetből történő elviselése.