Leó pápa katekézise: Jézus a mi „emberünk”, aki meggyógyít minket

A Szentatya szerdai katekézisében Jézusnak a Betheszda tavi gyógyításáról elmélkedett: meggyógyítja a harmincnyolc éve bénán fekvő beteget, aki abban reménykedett, hogy egyszer eljön az ő embere, aki hozzásegíti a gyógyuláshoz. A megtestesült Igében az Atya küldi el hozzá a Fiát, aki a mi emberünk, aki képes meggyógyítani minket akár évtizedes reménytelen betegségeinkből.

Továbbra is a gyógyító Jézusra figyelünk – kezdte beszédét Leó pápa és azokra a nehéz helyzeteket próbálta értelmezni, melyekben úgy érezzük, hogy „megrekedtünk” és zsákutcába jutottunk, amikor feleslegesnek tűnik tovább reménykedni. Ezért beletörődve lemondunk a küzdelemről. Ezt az ellehetetlenült helyzetet az evangéliumok a megbénult állapot képével írják le. Ezért fordult Leó pápa a János evangéliumának ötödik fejezetében leírt béna meggyógyításának történetéhez.

Jézus Jeruzsálembe megy a zsidók ünnepére, de nem megy egyenesen a Templomba, hanem megáll a Juh-kapunál, ahol valószínűleg megmosták a feláldozásra szánt juhokat. E kapu közelében sok beteg ember is volt, akiket a juhokkal ellentétben kizártak a Templomból, mert tisztátalannak tekintették őket! Itt találkozik velük Jézus és látja a fájdalmukat. Ezek a betegek egy csodatévőben reménykedtek, aki megváltoztathatja a sorsukat. A kapu mellett ugyanis volt egy gyógyító vizű fürdő, amelynek vize, amikor időközönként megmozdult, meggyógyította az elsőként belemerülőket. Emiatt aztán egyfajta háború alakult ki a szegények közt, hogy közülük ki legyen az első.

A fürdő neve Beteszda, az Irgalom háza, utalással a gyógyításokra. De egyúttal az Egyház képe is, ahol a betegek és a szegények összegyűlnek, és ahová az Úr eljön, hogy gyógyítson és reményt adjon. A történetben Jézus megszólít egy harmincnyolc éve béna embert, aki már beletörődött sorába, hogy előtte mindig mások jutnak gyógyuláshoz. Nemcsak a lába béna, hanem lebénul a reménysége is és így könnyen restté válik. Jézus ekkor a szándékéról kérdezi: „Akarsz-e meggyógyulni?” Jogos a kérdése, mert a hosszú várakozás során elfogyhat az akarat és néha inkább megmaradunk beteg állapotunkban, másoktól várva, hogy gondoskodjanak rólunk, de ürügy is lehet mindez, hogy ne kelljen döntést hozni az életünkről. Jézus ehelyett visszavezeti őt legigazibb és legmélyebb vágyához.

Ez a szókimondó ember feltárja életszemléletét, megvallva mindenekelőtt, hogy nincs embere, valakije, aki megmártaná őt a medencében, tehát a hiba nem benne van, hanem másokban, akik nem gondoskodnak róla. Ez a hozzáállás a felelősség alól való kibújás ürügyévé válik. De vajon tényleg igaz-e, hogy nem volt senki, aki segített volna neki? – tette fel a kérdést Leó pápa, amire Szent Ágoston megvilágosító válaszával felelt: „Igen, a gyógyulásához feltétlenül szüksége volt egy emberre, de olyan emberre, aki egyben Isten is volt. Eljött tehát az ember, akire szükség volt; miért kellene tovább halogatni a gyógyulást?”

A béna még hozzáteszi, hogy amikor megpróbál a fürdő vizébe jutni, mindig van valaki, aki előtte már odaérkezik. Ez egy fatalista életszemlélet, mely szerint a dolgok azért történnek velünk, mert nem vagyunk szerencsések, mert a sors ellenünk van. Ez az ember el van keseredve, úgy érzi, legyőzték az élet küzdelmében.

Jézus ehelyett segít neki felfedezni, hogy az élete tőle is függ. Kéri, hogy álljon fel, emelkedjen ki berögzült helyzetéből, és vegye fel a hordágyát, amit nem szabad otthagyni, mert ez a hordágy jelképezi elmúlt betegségét, ez az ő története. Addig a múltja blokkolta őt; arra kényszerítette, hogy mintegy halottként feküdjön ott. Most ő az, aki megfoghatja azt a hordágyat, és oda viheti, ahová akarja: ő döntheti el, hogy mit kezd élete történtével! Mozogni kell, felelősséggel, hogy melyik utat választja. És mi ezt Jézusnak köszönhetjük! Kedves testvérek, kérjük az Úrtól az ajándékot, hogy megértsük, hol akadt el az életünk. Próbáljunk hangot adni a gyógyulás utáni vágyunknak. És imádkozzunk mindazokért, akik bénultnak érzik magukat, akik nem látnak kiutat. Kérjük, hogy hazatérhessünk, hogy Krisztus Szívében lakhassunk, amely igazi Beteszda, az Irgalmasság igazi Háza! – zárta katekézisét Leó pápa.

Forrás: Vatican News