Leó pápa homíliája Urunk bemutatása ünnepén: Legyetek az Úr jelenlétének prófétai jelei!

Február 2-án, Urunk bemutatása, vagyis Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén Leó pápa hétfőn délután öt órakor szentmisét mutatott be a Szent Péter bazilikában az Istennek szentelt élet 30 világnapján. A vatikáni bazilikát megtöltő férfi és női szerzetesek jelenlétében a Szentatya homíliájában az Istennek szentelt élet prófétai jellegét hangsúlyozta.

A pápai szentmise ünnepi bevonulással kezdődött, melyet a Szentatya imádsággal vezetett be: „Kedves testvéreim! Negyven napja Urunk születésének örömünnepét ültük, és ma van az a boldog nap, amikor arra emlékezünk, hogy Jézust Szűz Mária és Szent József bemutatta a templomban. Ő ezáltal látszólag csupán az ószövetségi törvényt teljesítette, voltaképpen azonban hívő népével találkozott. Azok a jámbor öregek, akik a Szentlélek késztetésére a templomba mentek, és ott – szintén a Szentlélektől megvilágosítva – felismerték az Urat, örvendező lélekkel tettek tanúságot róla. Hozzájuk hasonlóan minket is a Szentlélek gyűjtött egybe. Vonuljunk tehát Isten házába, és járuljunk Krisztus elé. Találkozni fogunk vele, és felismerjük a kenyértörésben addig is, amíg majd nyilvánvaló dicsőségben el nem jön”. Ekkor az asszisztencia tagjai és a hívek meggyújtották a kezükben tartott gyertyát, melyet Leó pápa megáldott: „Alázatosan kérünk: áldd meg † és szenteld meg ezeket a gyertyákat. Fogadd kegyesen hívő népedet, mely neved dicsőségére egybegyűlt, hogy égő gyertyával járuljon színed elé. Add meg, hogy méltó legyen eljutni az erények útján az örök világosságra. Krisztus, a mi Urunk által.”

Leó pápa homíliája kezdetén az Úr templomi bemutatásának evangéliumából a Messiást felismerő Simeon és Anna szerepéből két szeretetmozgás találkozását emelte ki, Istenét, aki az emberiség megmentésére jön, és az emberiségét, amely éber hittel várja eljövetelét. Isten részéről Jézus egy szegény család fiaként érkezik Jeruzsálembe, ahol felajánlják őt értünk, aki tiszteletben tartja szabadságunkat és osztozik szegénységünkben. Cselekedeteiben nincs semmi kényszerítő, csak fegyvertelen nagylelkűségének lefegyverző ereje. Emberi oldalról ezzel szemben az idős Simeon és Anna személyében Izrael népének várakozása a tetőpontjára jut. Bennük az üdvösség hosszú történetének csúcspontja jelenik meg, amely az Édenkerttől a Templom udvaráig tart és amely bár hullámvölgyeken keresztül halad, de mindig egyetlen, eleven vágy hajtja, hogy helyreállítsa a teremtmény teljes közösségét Teremtőjével.

Ennek fényében ünnepeljük az Istennek szentelt élet 30. világnapját – folytatta a pápa –, mely a szerzetesek egyházi és világi küldetésének mintegy ikonja, ahogyan Ferenc pápa a szerzetesi életről írt apostoli levelében buzdított: „Ébresszétek fel a világot, mert a megszentelt élet ismertetőjegye a prófécia!”. Leó pápa így folytatta elődje gondolatát: Az Egyház arra kér benneteket, hogy legyetek próféták: hírnökök, akik hirdetik az Úr jelenlétét és előkészítik útját. Az a küldetésetek, hogy prófétai hivatásotokat elsősorban életetek feláldozásával tegyétek, imádságban gyökeret verve és készen arra, hogy felemésztődjetek a szeretetben. A pápa a rendalapítók szerepére emlékeztette a szerzeteseket, akik engedelmesen a Szentlélek működése iránt, példákat hagytak arra, hogyan töltsék be hatékonyan a küldetésüket. Állandó feszültségben éltek a föld és a menny között, hittel és bátorsággal teltek el, az Eucharisztia oltárától indulva, a kolostorok csendjében, az apostoli munka kihívásai közepette, az iskolai tanításban, az utcán a szegények szolgálatában, egészen a missziók fáradalmáig menően. És ugyanazzal a hittel tértek vissza, alázattal lépve a kereszt tövéhez és a Tabernákulum elé, hogy mindent felajánljanak, és Istenben megtalálják minden cselekedetük forrását és célját. A kegyelem erejével kockázatos vállalkozásokba is belevetették magukat, imádkozó jelenlétté váltak ellenséges és közömbös környezetben, nagylelkű kéz és barátságos váll formájában megaláztatás és elhagyatottság közepette, a béke és a megbékélés tanúiként a háború és a gyűlölet szorításában.

Ahogy XVI. Benedek pápa írta: „A Szentírás értelmezése hiányos maradna, ha nem hallgatna azokra is, akik ténylegesen megélték Isten Igéjét”. Az evangéliumi tanácsok fogadalmával és a felajánlott karitatív szolgálattal eltelve ma is az a hivatásotok, hogy tanúságot tegyetek egy olyan társadalomban – ahol a hit és az élet egyre távolabb kerül egymástól, az emberi személy hamis és torz értelmezése nevében – hogy Isten jelen van a történelemben, mint minden nép üdvössége, ahogy Simeon próféta jövendölte (vö. Lk 2,30-31). Tanúságot kell tenni arról, hogy a fiataloknak, az időseknek, a szegényeknek, a betegeknek és a foglyoknak szent helyük van az ő Oltárán és a Szívében, és hogy mindegyikük az ő jelenlétének egy-egy sérthetetlen szentélye, amely előtt térdre borulnunk.

Ennek jele a számos „evangéliumi állomás”, amelyet sok szerzetesközösség fenntart a legkülönbözőbb és legnehezebb helyzetekben, és amelyeknek tagjai még konfliktusok közepette is maradnak, nem mennek el, nem menekülnek el, hanem maradnak, hogy emlékeztessenek – ezer szónál is beszédesebben – az élet sérthetetlen szentségére. Jelenlétük még fegyverdörgés, a gőg, az önérdek és az erőszak tombolása közepette is hirdeti Jézus szavait: „Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül, mert angyalaik a mennyben mindenkor látják Atyjuk arcát” (Mt 18,10).

Beszéde zárórészében Leó pápa az agg Simeon imájára utalt, melyet az egyház naponta imádkozik: „Most bocsásd el, Uram, szolgádat szavaid szerint békességben, hiszen már látták szemeim a te üdvösségedet” (Lk 2,29-30). A szerzetesi élet ugyanis, a maga – minden múlandótól való – derűs távolságvételével, megtanít a földi valóságok iránti leghitelesebb gondoskodás és az örökkévaló valóságokba vetett remény elszakíthatatlan kapcsolatára, mely már ebben az életben végső és kizárólagos célként képes megvilágítani mindent. Simeon Jézusban meglátta az üdvösséget, és szabaddá vált az élet és a halál előtt, együtt Annával, aki „soha nem távozott a templomból”.

Kedves női és férfi szerzetesek, az Egyház ma köszönetet mond az Úrnak jelenlétetekért, és arra buzdít benneteket, hogy bárhová is küldjön a Gondviselés, legyetek a béke kovásza és a remény jele. Munkátokat a Boldogságos Szűz Mária és szent rendalapítóitok közbenjárására bízzuk, miközben együtt megújítjuk életünk felajánlását Istennek az oltáron – zárta homíliáját Leó pápa, aki ágostonos szerzetesként maga is az ünnepeltek közé tartozik.

Forrás: Vatican News