Leó pápa homíliája Karácsony napján: Mások törékenységének átérzéséből születik a béke

December 25-én Karácsony napján délelőtt tízkor Leó pápa szentmisét mutatott be a Szent Péter bazilikában Urunk születéséről.

„Örömmel énekeljetek együtt!” (Iz 52,9) – kiáltja a béke hírnöke a város romjai közé érkezőknek, Noha lábaik porosak és sérültek, de mégis szépek, mert hosszú és göröngyös utakon át örömteli üzenetet hoztak, amelyben most minden újjászületik. Új nap van! Mi is osztozunk ebben a fordulatban, amelyben látszólag még senki nem hisz: A béke létezik, és már közöttünk van! – kezdte beszédét Leó pápa. „Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy, ahogyan a világ adja.” (Jn 14,27), szólt Jézus a tanítványokhoz, akiknek a lábát nemrég mosta meg, és akik a béke hírnökeiként ettől kezdve fáradhatatlanul sietnek majd a világban, hogy kinyilatkoztassák mindenkinek a „hatalmat, hogy Isten gyermekeivé váljanak” (Jn 1,12). Ma már nemcsak a létező béke ejt minket ámulatba, hanem, hogy elnyertük ezt az ajándékot és ez öröménekre indít minket, amitől a Karácsony zene és ének-ünnep.

A János evangélium prológusának a főszereplője Isten Igéje. Ez az „ige” cselekvő szó, soha nem marad hatás nélkül. A mi szavainknak is van hatása, bár néha nem-kívánatos Az Ige esetében ez azért meglepő, mert noha Isten Igéje, mégsem tud beszélni, hisz újszülött csecsemőként jön hozzánk. „Testté lett” (Jn 1,14). A „test” az a radikális mezítelenség, amellyel Betlehemben és a Golgotán is szótlan, miként sok méltóságától megfosztott és hallgatásra ítélt embertársunk.

„Övéi közé jött, de övéi nem fogadták be őt. De akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek” (Jn 1,11). Ellentmondásos az a mód, ahogyan a béke már közöttünk van, és meglepő, mert kiteszi magát az elutasításnak, noha igazi erő, képes Isten gyermekeivé tenni, de mindaddig eltemetve szunnyad, míg elszakadunk a gyerekek sírásától és az idősek törékenységétől – emelte ki a Szentatya, majd Ferenc pápa tanítását idézte: „Időnként kísértést érzünk arra, hogy okosan távolságot vegyünk az Úr sebeitől. Ám Jézus azt akarja, hogy megérintsük az emberi nyomorúságot, hogy megérintsük mások szenvedő testét és valóban lépjünk kapcsolatba mások konkrét életével” (EG 270).

Kedves testvéreim – folytatta Leó pápa – most megszólal a testté lett Ige, hiszen köztünk ütötte fel törékeny sátrát, és Gázára gondolunk, esőnek, szélnek és hidegnek kitett sátraival, miként gondolunk a világszerte kitelepítettek sátraira és hajléktalan emberek átmeneti menedékeire is. Törékeny a háborúktól próbára tett védtelen lakosság teste, miként ilyen a fegyverfogásra kényszerített fiatalok élete is. Amikor mások törékenysége szíven talál minket és fájdalmuk összetöri a bizonyosságunkat, akkor máris elkezdődik a béke. Isten békéje nyöszörgésből, romok közt meghallott kiáltásból ered, mely új szolidaritásért kiált és mint próféciák megfordítják a történelem menetét. Igen, mindez létezik, mert Jézus a Logosz, az értelem, amelyből minden formát öltött. „Minden őáltala lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett” (Jn 1,3). Ez a misztérium kihívást jelent számunkra, megnyitja szemünket egy olyan világra, amelyben az Ige még mindig sokszor és sokféleképpen felhangzik és megtérésre hív minket.

Az evangélium maga sem rejti el a sötétség ellenállását a világossággal szemben, hiszen Isten Igéjének útja göröngyös, akadályokkal teli út. A mai napig a béke hiteles hírnökei ezen az úton követik az Igét, amely végül eléri a nyugtalan szíveket, amelyek gyakran éppen azt kívánják, aminek ellenállnak. Így Karácsony missziós Egyházra indít, amelyet Isten Igéje jelölt ki számára, mégpedig olyan szóval, mely jóságra inspirál. A misszió útja út a másik felé. Istenben a kimondott szó meghívás beszélgetésre és ezt a megújulást hirdette meg a II. Vatikáni Zsinat, amely csak akkor virágzik fel, ha az egész emberiséggel együtt jár és soha nem válik el tőle. Ennek az evilági ellentétes formája épp az embert magát helyezi a középpontba. Akkor lesz béke, amikor monológjaink félbeszakadnak, és térdre borulunk mások mezítelen teste előtt a meghallgatás eledelével. Mindebben Szűz Mária az Egyház Anyja, az evangelizáció csillaga és a Béke Királynője. Benne megértjük, hogy semmi sem születik az erőfitogtatásból és minden az élet csendes erejéből születik újjá, amelyet befogadunk – zárta homíliáját Leó pápa.

Forrás: Vatican News