Lehetséges-e véletlenül bűnbe esni?

Bár azt mondjuk, hogy “bűnbe esünk”, mindig szabad választásunk van, hogy vétkezünk-e vagy sem.

Az angol nyelvben a katolikusok gyakran beszélnek a bűnbe esés gondolatáról. Ez elsőre látszólag mintha azt jelentené, hogy valahogyan úgy esünk bűnbe, hogy észre sem vesszük, mi történt.

Olyan, mintha beleestünk volna a bűn gödrébe, mivel nem néztük, hogy hova megyünk.

Bizonyos fokig lehet némi igazság ebben az állításban. Váratlanul is bűnbe kerülhetünk a cselekedeteink révén.

Például előfordulhat, hogy az interneten böngészve megláttunk egy botrányos hirdetést, és véletlenül rákattintottunk. Eredetileg tulajdonképpen nem lennénk hibásak, ha csak véletlenül kattintottunk volna rá. Ha azonban azt választjuk, hogy ott maradunk, és kapcsolatba lépünk a weboldal tartalmával, akkor bűnt követünk el.

A Katolikus Egyház Katekizmusa elmagyarázza, hogyan jelenti minden súlyos bűn gyökerét a szabad választás.

„A halálos bűn elkövetéséhez teljes ismeret és teljes beleegyezés kell. Föltételezi a cselekedet bűnös jellegének ismeretét, annak Isten parancsával való ellenkezését. Az elegendően megfontolt beleegyezést is magában foglalja, hogy a döntés személyes legyen.” (KEK 1859)

„Megfontoltan, azaz tudva és akarva választani az isteni törvénnyel és az ember végső céljával súlyosan ellenkező dolgot egyértelmű a halálos bűn elkövetésével. Ez lerombolja bennünk a szeretetet, mely nélkül az örök boldogság lehetetlen. A halálos bűn, ha nem követi bűnbánat, örök halált hoz magával.” (KEK 1874)

Másrészt, a nem szándékos tudatlanság akár el is törölheti bűnösségünket, különösen, ha véletlenül és igaz szívvel csináltunk valamit, nem olyasmit, amit bármilyen módon el akartunk volna követni.

„A nem szándékos tudatlanság csökkentheti a súlyos bűn beszámíthatóságát, sőt fölmenthet alóla. De senkiről sem tételezzük föl, hogy nem ismeri az erkölcsi törvények minden ember lelkiismeretébe beleírt elveit. Az érzéki ösztönök, a szenvedélyek, a külső kényszer és a betegségek szintén csökkenthetik a bűn szabad és szándékos jellegét. A rosszakarattal, a rossz szándékos választásával elkövetett bűn a legsúlyosabb.” (KEK 1860)

Isten az erkölcsi rendet a szívünkbe írta, így még ha nem is ismerjük az Egyház minden törvényét vagy akár a Tízparancsolatot, akkor is lehet veleszületett érzékünk arra, hogy mi a jó és mi a rossz.

A bűn elkövetésekor a lelkiismeretünk mondja meg, hogy amit elkövettünk, az szabad választásunk volt-e, vagy pedig szándék nélkül, tudatlanságból tettük.

Bűnbe esni lehetséges, de ha valóban Isten ellen vétkezünk, akkor a tettünknek szabadnak kell lennie, és nem olyannak, amit véletlenül teszünk. Felelősséget kell vállalnunk tetteinkért, és ha szokásunkká vált a bűn, ki kell törnünk ebből a függőségből, és meg kell tapasztalnunk Isten csodálatos kegyelmét.

Fordította: Medgyessy László
Forrás: Aleteia