Október 21-én szombaton este a római Santo Stefano Rotondo bazilikában tartott ünnepi szentmise keretében emlékeztek az ötszáz évvel ezelőtt elhunyt híres római magyar pápai gyóntatóra, Lászai János egykori gyulafehérvári főesperesre. A szentmisét Kovács Gergely gyulafehérvári érsek mutatta be és homíliájában arra is emlékeztetett, hogy a kommunista hatalom, bár megpróbálta, de nem tudta elszakítani a magyar katolikus híveket attól, hogy hűségesek maradjanak Péterhez és utódaihoz.
A szentmisén részt vettek és koncelebráltak a szinóduson résztvevő magyar püspökök, így Német László belgrádi metropolita érsek, Kocsis Fülöp hajdúdorogi görög-katolikus metropolita érsek, Pál József Csaba temesvári megyéspüspök és Mohos Gábor Esztergom-budapesti segédpüspök.
Az alábbiakban Kovács Gergely gyulafehérvári érsek homíliáját közöljük.
„Natum quod gelidum vides ad Istrum
Romana tegier viator urna
Non mirabere si extimabis illud
Quod Roma est patria omnium fuitque”
Az 500 évvel ezelőtt megírt és Lászai János (1448 – 1523. augusztus 17.) gyulafehérvári kanonok, főesperes, apostoli penitenciárius sírkövére bevésett latin idézet évszázadokon át hirdeti az ő egyházhűségét. A sírvers tartalmas üzenete miatt több magyar műfordító megbirkózott, hogy anyanyelvünkre átültesse. A fordítások nyolc változatáról tudok, melyek szebbnél-szebb formában utalnak Lászai Jánosra, a nagy utasra, vándorra, aki itt, a Santo Stefano Rotondo bazilikában talált örök nyugalomra.
Személy szerint Jászay Magda fordítását kedvelem:
Ki a jeges Dunánál jött világra,
Látod, utas, római sír takarja.
Nincs min csodálkozz, ha arra gondolsz:
Róma volt és marad mindnyájunk hazája.
Lászai János, a 15. század közepén „a jeges Dunánál”, a Tolna megyei László (Lázó) helyiségben született. Nagy humanista műveltségre tett szert, amiről szentföldi beszámolójában Felix Fabri így tanúskodik: „János főesperes úr igazán jámbor és nagy tudású férfi volt.” Fiatal korában a Gondviselés a korabeli magyar történelem nagy személyiségeivel hozta össze. Neveltetéséről nem más, mint Vitéz János nagyváradi püspök udvari papja, a később nyitrai püspök, Sánkfalvi Antal gondoskodott. Valószínű, hogy az 1467-ben megnyílt pozsonyi egyetemen tanult, majd a királyi udvarban káplánként szolgált. Mátyás király nemesi rangra emelte. Az egyházi hierarchiában is gyorsan haladt előre: Geréb László erdélyi püspök 1483-ban a gyulafehérvári székesegyház kanonokává és a mai Székelyföld nagyobb részét (Udvarhely, Maros-, Csík- és Gyergyó-kerület) egybefogó telegdi főesperessé nevezte ki.
A jámborságáról ismert kanonok-főesperes két nagy zarándokútra vállalkozott. Az 1500-as szentévben Rómába zarándokolt, hogy az apostolok sírjánál imádkozzék bűnei bocsánatáért.
Néhány év múlva, Felix Fabri ulmi domonkos társaságában, a Szentföldre és Egyiptomba 289 napig tartó zarándokútra ment. Missziós apostoli munkája miatt Kairóban letartóztatták, de pártfogói segítségével kiszabadult, és szerencsésen hazatért. Hálából, 1512-ben a gyulafehérvári székesegyház északi részén felépítette a „boldogult lelkek kápolnáját”, Erdély legkorábbi reneszánsz építményét. Kispapként ezen a kápolnán át vonultunk be a vasárnapi szentmisékre. A püspökkel keletkezett nézeteltérései miatt az idős és jámbor lelkületű Lászai János 1517-ben elhagyta Gyulafehérvárt és másodszor, immár végleg Rómába jött, hogy a magyar zarándokok gyóntatója, lelki gondozója legyen. Az 1523. évi pestisjárvány áldozata lett, és halála másnapján temették el ide, a Santo Stefano Rotondo bazilikába.
Lászai János életútjából felidézett e néhány mozzanat is tanúskodik arról, hogy lelkipásztori érzékkel rendelkező és cselekvő papi méltóság volt, aki különös módon ragaszkodott Rómához, Róma püspökéhez. Jó és hasznos, ha a Ferenc pápa által óhajtott és javában folyó szinodális útjárás közepette felszítjuk magunkban a cum Petro et sub Petro lelkületet.
És ma számunkra mit jelent „Róma”? Szinódusi kiscsoportos munkálataink során – helyi egyházunk szinodalitáshoz való viszonyulásának érzékeltetése végett is – nem mulasztom el felidézni a kommunista rezsim törekvését, hogy a katolikus Egyházat elszakítsa Rómától.
Főpásztoraink, élükön Márton Áron püspökkel, határozottan ellenálltak, vállalva a börtönt és a vértanúságot. Példájukat számos pap, szerzetes, sőt hívő is követte.
Hadd említsem meg név szerint Lászai János azon gyulafehérvári kanonok-utódjait, akik hitükért, „Rómáért” életüket áldozták, elnyerték a vértanúság koszorúját: Boga Alajos kanonok-vikárius, Sándor Imre nagyprépost, titkos ordinárius, Macalik Győző kanonok, titkos püspök.
Íme, Lászai János kanonok Róma iránti hűsége évszázadok múlva is példakép volt és marad számunkra. Emlékét hűségesen őrizzük Gyulafehérváron. Az általa építtetett „boldogult lelkek kápolnájába”, melyet ma Lászai-kápolnának hívunk, 1999. december 16-án ünnepélyes keretek között helyezték el a sírkövéről készített másolatot.
Lászai János kanonok földi zarándokútja Rómában ért végett. Halálának 500. évfordulóján hálaadással emlékezzünk rá sírja közelében, imádkozzunk érte és egész Anyaszentegyházunkért, hiszen Roma est patria omnium fuitque.
Forrás: Vatican News
