a krisztkir 15

Krisztus Király ünnepe száz évvel ezelőtt

Korábbi írásunkban már említettük, hogy az Egyház először száz évvel ezelőtt ünnepelte Krisztus Király ünnepét, amelyet XI. Pius pápa 1925. december 11-én kiadott enciklikája október utolsó vasárnapjára helyezett. Száz évvel ezelőtt, az ünnep előestéjén Budapest katolikus hívei díszgyűlést tartottak a pesti Vigadó nagytermében, ennek részleteit is felidézzük ebben a cikkben.

A hazai katolikus sajtó az enciklika megjelenése után természetesen sokat foglalkozott az ünnep jelentőségével. A Credo c. hitbuzgalmi lapban például ezt olvassuk:

„Ezt a minden eresztékében megtágult és szétesett világalkotmányt csak a népeket összekötő, népeket megbékítő, népeket felemelő kereszténység bírja megsegíteni. Olyan kereszténység, mely a nyilvános életben, trónokon, elnöki székekben, miniszteri hivatalokban, diplomaták tárgyalásaiban otthon van. /…/ Ave Rex! Így költözz be, Uram – költözz be, esdve kérünk! – abba a közvéleménybe, melyből gyilkos kezek kitéptek. /…/ Üdvözlégy újjászületni óhajtó, Benned bízó, élni akaró társadalmunk Királya!”

[p.k.: „Ave Rex!” Credo, 1926. 2. sz. 1.]

Az Egyházi Lapok – Papok Közlönye c. lelkipásztori folyóiratban a jeles jezsuita szerzetes, Müller Lajos a papság feladataira hívta fel a figyelmet:

„Krisztus országa mibennünk van, ahogy azt Loyolai Szent Ignác a Lelkigyakorlatok könyvében oly mesterien beállítja. Vagyis a rendetlenkedő szenvedélyek leigázása a fundamentuma és bázisa Krisztus királyi hatalmának az egész társadalomban. Mert ’ha a papság ép – mondja Szent Cyprián -, az egész Egyház virul’, s Krisztus diadalmasan halad előre a földkerekség meghódításában. Ebben az időre és örökkévalóságra legfontosabb munkában az önmegtagadó papságé az oroszlánrész s vezető szerep. Neki kell az isteni legitimizmusnak érvényt szerezni, s Krisztust arra a trónra visszahívni, amelyről a liberalizmus, demokrácia stb. elűzte. /…/ Közeledik Krisztus királyságának fenséges ünnepe. Pompás alkalmat nyújt ez, hogy az Egyház intenciója szerint a Megváltó fejedelmi főhatalmát és szuverén jogait minden téren, az emberi nem vallási, politikai, tudományos, gazdasági stb. életének minden viszonylatában fennen hirdessük. De közben ne feledjük, hogy míg egyrészt a mi hivatásunk e jogoknak – tőlünk telhetőleg – kifelé érvényt szerezni, másrészt s mindenekelőtt belül, vagyis önmagunkban kell a Krisztus országának teljes mértékben kialakulnia.”

[Müller Lajos S.J.:  Jézus Krisztus királyságának ünnepe. Egyházi Lapok – Papok Közlönye, 1926. október, 161-162.]

Száz évvel ezelőtt a huszadik század jeles neotomista teológusa, filozófusa, Horváth Sándor O.P., könyvet írt Krisztus királysága címmel (néhány évvel ezelőtt egy hazai katolikus kiadó ismét megjelentette a művet). Ebből a munkából idézünk egy részletet:

A cikk a hirdetés után folytatódik…

otthont banner 1120

„Ahol a természetes szempontok a természetfölöttieket elnyomják, ott Krisztusnak is vissza kell vonulnia. Adjatok tehát az országoknak vezetőket, akik éppoly szentek, mint amily államférfiak, akkor nem kell sokat kérdezősködni: Rex es tu? Krisztus bennük és általuk fog uralkodni. Adjatok a hazának szentéletű polgárokat, akkor azok mint egy ember szállanak síkra Krisztus jogaiért, s nem szorítják ki királyukat a közéletből sem kompromisszumok, sem rossz választások. Tanítsátok meg az embereket a természetfölötti élet fönségére, akkor nem fognak Krisztusnak búcsút mondani.”

[Horváth Sándor O.P.: Krisztus királysága. Bp., 1926, 48.]

rozsadombi Krisztus Kiraly templom szentely
Rózsadombi Krisztus Király Kápolna szentélye
– Fotó: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Száz évvel ezelőtt, 1926. október 30-án, szombaton, egy nappal Krisztus Király ünnepe előtt – ahogy a korszak vezető keresztény napilapja, a Nemzeti Újság tudósítója fogalmazott – „a székesfőváros katolikus társadalma nagyszabású díszgyűlés keretében hódolt Krisztusnak, a társadalom királyának”. Délután hat órakor kezdődött a rendezvény a pesti Vigadó nagytermében, amelyen nemcsak az ismert notabilitások vettek részt, hanem a pápai nuncius mellett a katolikus egyházközségek és egyesületek vezetői is. A megnyitó beszédet Csernoch János bíboros-hercegprímás, esztergomi érsek tartotta.

A bíboros beszédéről részletesen beszámolt az említett napilap. Ebből idézünk egy részletet:

„Krisztus királysága az összes embereket foglalja magába. Uralma nemcsak a keresztényeket öleli fel, és hatalma alatt áll az egész emberi nem. De az emberiség az idők folyamán kivonta magát uralma alól. Ezzel azonban minden alapot felborítottak, s különösen a tekintélynek alapját, miután Istent és Jézus Krisztust a törvényekből és a közéletből kizárták, s a tekintélyt már nem Istentől, hanem az emberektől származtatják; magának a tekintélynek alapjai rendültek meg és megingott az egész emberi társadalom, mely nem nyugodott többé szilárd pilléreken.”

[Budapest katolikusai impozáns díszgyűléssel ünnepelték Krisztus királyságát. Nemzeti Újság, 1926. október 31. 4.]

A bíboros az ünnepet elrendelő pápai enciklika jelentőségét méltatva azt fejtegette, hogy a laicizmus hirdetői mindenhonnan ki akarják zárni Krisztust. „Azon vannak” – folytatta Csernoch János -, „hogy kizárják Krisztust az egyes emberek szívéből, a családok szentélyéből, a társadalomból, a nemzetközi összejövetelekből és az országgyűlésekből, ahol soha nem is említik Krisztus nevét, és ha igen, az nem azért történik, hogy isteni tanainak üdvös szellemét határozataikban és törvényeikben érvényesítsék.” A Krisztustól való elpártolás következményeként említette a bíboros a nemzetek közötti gyűlölködést, a végtelen szenvedélyek elharapózását, a közerkölcs süllyedését. „Ha Krisztus szelleme visszatér a szívekbe, mindez megváltozhatik” – mondta beszéde végén a hercegprímás.

Csernoch bíboros után Budapest polgármestere, Sipőcz Jenő „Krisztus, a társadalom királya”címmel tartott előadást. A polgármester szerint Krisztus tanai a gyakorlatban nem érvényesülnek teljes mértékben, mert a kereszténység „megalapítása óta küzd a pogány világgal és annak utóhatásaival”; a gyógyulás munkáját az emberi lélekben kell megkezdeni, mondta, majd így folytatta:

„Arra kell törekednünk, hogy az iskola, irodalom, a művészet, a sajtó mind ezt a tiszta felfogást hirdessék, és nem szabad megengedni, hogy ami előttünk szent, azt minden nap szemünk láttára ki lehessen gúnyolni.”

A polgármester a „léleknevelés munkáját” hangsúlyozta – így érhető el Krisztus uralma, amikor „a világ testvérek otthona, a szeretet hajléka lészen”.

rozsadombi Krisztus Kiraly templom szentely
A rózsadombi Krisztus Király Kápolna szentélye
– Fotó: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

A polgármester után P. Csávossy Elemér jezsuita tartományfőnök mondott beszédet „Krisztus uralkodói jogai”-ról. A páter többek között azt fejtegette, hogy Krisztus királysága nemcsak az egyénre terjed ki, hanem a társadalomra, a közéletre és a nemzetközi kapcsolatokra is. Csávossy Elemér szerint „az állam köteles törvényeiben tekintetbe venni a krisztusi erkölcsöt, és megvédeni saját hatalmi eszközeivel a krisztusi tanokat, visszaszorítani az igazságtalanságot és erkölcstelenséget”. Előadását azzal zárta, hogy Krisztus királyságáról nem elmélkedni kell, hanem azt meg kell valósítani „elsősorban a családi életben, azután a társadalomban és a közéletben”.

A gyűlés legfontosabb felszólalóit idéztük, a többi hozzászólóra nem térünk ki. Érdekesség, hogy sokan nem fértek be a Vigadó nagytermébe, ezért az előcsarnokban összegyűlt tömegnek Bangha Béla jezsuita páter tartott előadást a pápa által elrendelt ünnep jelentőségéről.

Zárásul még egy érdekességet kell megemlítenünk. A díszgyűlés másnapján, Krisztus Király ünnepén, Csernoch János bíboros-hercegprímás a Rákócziánum fiúinternátus és a II. kerületi érseki főgimnázium új templomát szentelte fel „az új ünnep titulusára”. A Keleti Károly utcában ma is működő templom (Krisztus Király Kápolna) volt az első, amely „Krisztus királyságának ünnepét van hivatva hirdetni” – olvassuk a korabeli tudósításban (Nemzeti Újság 1926. november 3. 10.) A szentelés utáni első szentmisét, amelyen a bíboros is részt vett, Mészáros János prelátus-kanonok, érseki helynök mutatta be.

Nyitóképünkön a székesfehérvári Almássy-telepi Krisztus Király plébánia szentélye látható – Fotó: szekesfehervar.hu

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.