Keresztelő Szent János születése – Szentek élete

Keresztelő Szent János születése

* Ain Karim, Kr. e. 7.

Az Egyház az Úr Krisztus és a Boldogságos Szűz földi születése mellett Keresztelő Szent János születésnapját is megünnepli. Ennek az az oka, hogy János még születése előtt megtisztult az áteredő bűntől. A hagyomány e megtisztulást a két édesanya, Mária és Erzsébet találkozásához Sarlós Boldogasszony napjához köti.

Szent Lukács elmondja: „Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel.”

Ő írta le János születését is: Hat hónappal az Angyali Üdvözlet előtt az Úr elküldte Gábor angyalt a jeruzsálemi templomba az utolsó próféta, Keresztelő János születésének örömhírével az öreg paphoz, Zakariáshoz. Az angyal elmondta neki, hogy ez a gyermek „már anyja méhében betelik Szentlélekkel”.

A jeruzsálemi templom közel ezer esztendőn át volt az élő Isten jelenlétének és tiszteletének a helye. Az utolsó ószövetségi próféták egyike, Malakiás látta az előfutárt, aki Illéshez hasonló lesz, és előkészíti az Úr útját, azt is látta, hogy a templomban kezdődik majd el a nagy megújulás.

Nehéz rekonstruálni a jeruzsálemi templom épületét és istentiszteleti rendjét, hiszen Kr. u. 70-ben a templom liturgiájával együtt megsemmisült. A következők mégis bizonyosnak tűnnek:

Az égőáldozati oltáron minden áldott reggel és este egyesztendős, hibátlan hím bárányt ajánlottak fel étel- és italáldozatok kíséretében, a szentélyben pedig illatáldozatot mutattak be. A papok közül az első arany serpenyőben parazsat hozott az égőáldozati oltárról a szentélyben álló, aranyból készült illatáldozati oltárra. A másik pap hozta a tömjénes szelencét, a harmadik pedig a parázsra szórta a tömjént.

Amikor a papok megfújták az ezüstharsonákat, az egész nép imádó hódolattal leborult a földre.

Szent Lukács ennek az illatáldozatnak leírásával kezdi az Előfutár János születésének történetét: „Heródesnek, Júdea királyának napjaiban volt egy Zakariás nevű pap Abija papi osztályából; kinek felesége Áron leányai közül való volt, és az ő neve Erzsébet. Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül jártak az Úr minden törvényében és parancsolatában. De nem volt gyermekük, mert Erzsébet magtalan volt, és mindketten előrehaladottak voltak napjaikban.

Történt pedig, hogy amikor Zakariás osztályának rendje szerint papi szolgálatát végezte az Úr előtt, a szokásos sorsvetésnél az jött ki, hogy belépve az Úr templomába ő tegye a parázsra a tömjént; és a népsokaság kívül imádkozott az illatáldozat órájában.

Megjelent pedig neki az Úr angyala: ott állt a tömjén oltárának jobb oldalán; és amikor Zakariás meglátta, megrettent és félelem fogta el. Az angyal azonban így szólt hozzá: Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed meghallgatásra talált, és feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és a nevét Jánosnak fogod hívni. Örömöd és ujjongásod lesz ő, és sokan örülnek majd a születésének: mert nagy lesz az Úr előtt, bort és részegítő italt nem fog inni, és még anyja méhében betelik Szentlélekkel, és Izrael fiai közül sokakat megtérít majd az ő Urukhoz, Istenükhöz. És Illés lelkével és erejével fog járni az Úr előtt, hogy az atyák szívét a fiákhoz térítse, a hitetleneket pedig az igazak okosságára tanítsa, hogy tökéletes népet készítsen az Úrnak.

És Zakariás mondta az angyalnak: Honnan tudhatom én ezt? Hiszen már öreg vagyok és feleségem is előrehaladott napjaiban! És felelvén az angyal mondta neki: Én Gábriel vagyok, aki az Úr színe előtt állok, és elküldettem, hogy beszéljek hozzád és elmondjam ezeknek örömhírét. íme, hallgatni fogsz és néma leszel addig a napig, amelyen majd ezek megtörténnek, mert nem hittél a szavaimnak, melyek a maguk idejében be fognak teljesülni!

A nép várta Zakariást és csodálkoztak, hogy késlekedik a templomban.

Mikor pedig kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és felismerték, hogy látomást látott a templomban; ő maga integetett nekik, de néma maradt.

És történt, hogy amikor leteltek szolgálatának napjai, elment otthonába.

E napok után a felesége, Erzsébet fogant és öt hónapon át elrejtőzött, mondván: így tett velem az Úr azokban a napokban, amikor tekintetre méltatott, hogy elvegye az emberek közötti szégyenemet.”

Az e naptól számított „hatodik hónapban Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való, József nevű férfinak volt a jegyese, és a szűz neve Mária volt”.

„Azokban a napokban Mária útra kelt, és sietve elment a hegyvidékre, Júda városába; belépett Zakariás házába és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, repesett méhében a gyermek, Erzsébet betelt Szentlélekkel, s hangos szóval felkiáltott és mondta: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De honnan ez nekem, hogy eljön hozzám az én Uramnak édesanyja? Íme, amint fölhangzott fülemben köszöntésed szava, örömében repesett méhemben a gyermek. És boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki! (…) Mária ott maradt Erzsébetnél mintegy három hónapig, majd visszatért otthonába”, de még ott volt, amikor „elérkezett Erzsébet szülésének ideje, és megszülte a fiút. És meghallották a szomszédai és a rokonai, hogy kitüntette irgalmasságával az Úr, és együtt örültek vele. És a nyolcadik napon történt, hogy eljöttek körülmetélni a gyermeket, és atyja után Zakariásnak nevezték. És válaszolván az édesanyja mondta: Semmiképpen, hanem János lesz a neve. És mondták neki: Nincs senki a rokonságodban, akit így hívnának! Intettek pedig atyjának, hogy kinek akarja nevezni. És írótáblát kérve ráírta: János az ő neve! És valamennyien elcsodálkoztak. És mindjárt megnyílt a szája és a nyelve, és áldván az Istent, beszélt. És félelem szállta meg az összes szomszédjukat, és Júdea egész hegyvidékén híre ment ezeknek a dolgoknak. És mind, akik csak hallották, szívükre vették és mondták: Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” – mert az Úr keze volt vele.

És Zakariás, az ő atyja is betelt Szentlélekkel, és így prófétált:

„Áldott az Úr, Izraelnek Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét.
És szabadítót támaszott nekünk Dávidnak, az ő szolgájának házában.
Miképpen megmondotta szentjeinek ajka által, prófétái által, kik kezdettől fogva voltak.
Hogy szabadulást ad a mi ellenségeinktől, és mindazok kezéből, kik gyűlölnek minket.
Hogy irgalmasságot cselekszik atyáinkkal, és megemlékezik szent szövetségéről.

Az esküvésről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak, hogy megadja nékünk, hogy megszabadulván az ellenség kezéből félelem nélkül szolgáljunk néki, szentségben és igazságban az ő színe előtt életünknek minden napján.

És te, gyermek, a Magasságbelinek prófétája leszel, mert az Úr orcája előtt mégy elkészíteni az ő utait, hogy tudasd a szabadulást az ő népével, bűneiknek bocsánatára, a mi Istenünk irgalmassága által, mivel meglátogatott minket a magasságból felkelő.

Hogy megvilágosítsa azokat, kik a sötétségben és a halál árnyékában ülnek, és lépteinket a békesség útjára igazítsa.

A gyermek pedig növekedett és lélekben erősödött, és a pusztában volt egészen addig a napig, amelyen megmutatkozott Izraelnek.”

A mai nap Szent János születésének ünnepe. Vértanúságát augusztus 29-én ünnepeljük.

Szent Ágoston így tanított Jánosról: „A megszentelt János születését ünnepli az Egyház. Nincs más az atyák között, akinek földi születésnapját ünneppel ülnénk meg, csak Jánosnak és Jézusnak a születését ünnepeljük. Ez nincs jelentőség híján: János magtalan öregasszonytól születik, Krisztus fiatal szűz leánytól; atyja nem hisz János születésében, ezért megnémul, Mária hisz Jézusban, és hitben foganja őt.

János olyan, mint valami határvonal a két szövetség, az Ó- és az Újszövetség között. Maga az Úr állítja, hogy János valamiképpen határ. Ezt mondja ugyanis: »A próféták és a törvény Jánosig tartanak«. János a maga személyében az Ószövetséget ábrázolja, de már az Újat hirdeti.

Végül megszületik, megkapja nevét, és apja nyelve megoldódik. Gondold meg, mi történt, mert képszerűen az igaz valóságot jelzi.

Zakariás hallgat, és elveszíti hangját mindaddig, amíg az Úr előfutára, János meg nem születik, és vissza nem adja a hangját.

Megoldódik a nyelv, mert megszületik a hang. Mert János az időben hangzó hang, Krisztus azonban a kezdettől hangzó örök Ige.”