„Kedves Leó!” – A pápa folytatja elődje tanácsadó rovatát

A hívekkel folytatott párbeszédnek ezt a formáját, amely a Szentatya lelkipásztori közelségét fémjelzi, elsőként Ferenc pápa vezette be.

A Vatikán Piazza San Pietro (Szent Péter tér) című folyóiratában új hagyomány virágzik tovább: a hívek leveleire maga a pápa küld személyes válaszokat. A hívekkel folytatott párbeszédnek ezt a formáját, amely a Szentatya lelkipásztori közelségét fémjelzi, elsőként Ferenc pápa alakította ki, hogy ilyen módon is figyeljen az emberek küzdelmeire és reményeire, az evangélium alapján nyújtva nekik útmutatást.

Most XIV. Leó pápa viszi tovább ezt a szellemiséget, ugyanolyan gyengéden és világosan szólva a háborúval, a családi élettel és a hit keresésével kapcsolatos kihívásokról, mint elődje.

Egy nemrégiben megjelent számban egy fiatalasszony, Zaira fordult a Szentatyához. A háború kitörése miatt érzett félelmében azt kérdezte, mi lesz a gyermekek álmaival, ha bombák pusztítják el otthonukat. Gyötrődve írta levelében: „Milyen üzenetet hordoz az, ha egy gyermek sírni látja a szüleit? Milyen jövője lehet az emberiségnek béke nélkül?”

Leó pápa válasza egyszerre fejezett ki vigasztalást és elvárást. Az igazi békét, írta, nem lehet pusztán szerződésekkel fenntartani, hanem annak

„az emberi szívben kell felépülnie, és a szívből kell kiindulnia azáltal, hogy kiirtjuk onnan a gőg és bosszúvágy írmagját is”.

A pápa Krisztus szavait idézve – „Békességet hagyok rátok” (Jn 14,27) – emlékeztette olvasóit, hogy bár a béke isteni ajándék, de mindennapi elkötelezettséget igényel: imádságot, a lélek megtisztulását és a párbeszéd apró gesztusait a családokon és közösségeken belül.

Szavai Ferenc pápa intéseit visszhangozták, aki oly gyakran figyelmeztetett, hogy „a háború mindig vereség”. Elődjéhez hasonlóan Leó hangsúlyozta, hogy a béke nem passzív dolog, hanem a találkozás útja, amely bátorságot és alázatot követel. „Nem győzedelmeskednek rajtunk a háborúk” – hangsúlyozta –, ha továbbra is a béke kultúráját ápoljuk otthonainkban és környezetünkben.

A folyóirat egy másik számában Laura, egy római anya, meghökkentő őszinteséggel írt mindennapi életének nehézségeiről. Beszélt a könnyekről, a türelmetlenségről és arról, hogy milyen nehéz gyermekeit hitben nevelnie, miközben úgy érzi, túl sok teher van rajta.

„Néha úgy érzem, mintha elhagyna a hitem” – vallotta be.

Leó pápa válasza szelíd és bátorító volt: „A hit kincsét mindig Isten szeretete óvja”. Emlékeztette Laurát, hogy a kísértés gyakran akkor támad, amikor a hála és a hűség a legerősebb – azokban a pillanatokban, amikor a szív a leginkább nyitott a kegyelemre.

Arra buzdította Laurát, hogy Szűz Mária legyen a példaképe, az Ő anyai útmutatásában bízzon. Jézus imáját felidézve – „Legyenek mindnyájan egyek” (Jn 17,21) – a családi életre való elhívást, mint Isten szeretetének jelét emelte ki. A házasság – írta a pápa -, nem elérhetetlen ideál, hanem élő szentség, amely láthatóvá teszi Isten teremtő erejét a világban.

Ezeken a levélváltásokon keresztül a Piazza San Pietro magazin megmutatja a Ferenc és XIV. Leó pápák közötti folytonosságot: mindketten megértették, milyen fontos a személyes párbeszéd az Egyház lelkipásztori gondozásában. A stílus egyszerű, de az üzenet mély – a béke az otthonban, a hit a szívben kezdődik, és a kettő együtt meg tudja változtatni a világot.

Kiemelt képünkön: Enzo Fortunato OFM Conv. atya, a Szent Péter-bazilika kommunikációs igazgatója a Vatikán új havi magazinjának, a „Piazza San Pietro” első számának egy példányát tartja a kezében. – Fotó: Daniel Ibáñez / EWTN News

Fordította: T. Nagy Edit
Forrás: Aleteia