Katolikusok Moszkvában
Érdekes cikkre bukkantunk az orosz kultúrát, oktatást, történelmet, gazdaságot, gasztronómiát és életmódot ismertető és népszerűsítő Russia Beyond portálon. Olyan keveset tudunk a moszkvai katolikusokról, hogy érdemesnek láttuk némileg kibővítve összefoglalni Oleg Jegorov ismertetőjét.
A cári Oroszországban nem nézték jó szemmel a katolikusokat. A Szovjetunióban betiltották vallásgyakorlásukat. Mára, hasonlóan a más felekezetűekhez, békésen élnek Moszkvában, és szabadon gyakorolhatják hitüket. A közösség azonban nagyon kicsiny, és csak három katolikus templom fogadja a híveket ebben a 15,5 milliós világvárosban.
Oroszországnak a 2017-es népszámlálás szerint 147 milliós lakossága van. Egy 2012-es felmérés során nem egészen 45%-uk ortodox vallásúnak, 38%-uk nem vallásosnak vagy egyenesen ateistának vallotta magát. A muszlimok aránya a bevallásban 6,5%-os volt. Az 1,7%-nyi keresztény csoporton belül a Russia Beyond 1%-ra becsüli a katolikusok arányát.
Az ortodox Oroszországban jellemzően a 18. században jelent meg a katolikus vallás, amikor nagy kiterjedésű lengyel és litván területeket kebeleztek be. A katolikusok nagyobbik része az ország nyugati területein él, de a sötét történelmi idők, a deportálások miatt közösségeik Szibériában is megtalálhatók.
Az oroszországi katolikus templomok közül a legnagyobb a moszkvai Szeplőtelen Fogantatás katedrális. Jól karbantartott, egymásra hasonlító házak között áll ez az 1911-ben felszentelt, neogótikus stílusú, nagyon szép, vörös téglaépület.
Belépéskor egy hatalmas keresztet látunk szemben, amelyen a következő feliratot olvasható: „Krisztus tegnap, ma és mindörökké”. A katolikusokat azonban nem mindig látták szívesen ezek között a falak között. A marxista-leninista ideológia jegyében 1938-ban bezáratták a templomot. Ekkorra már egész Oroszországban csak két katolikus templom maradt, amelyeket a „Francia Nagykövetség templomai” státusz védett meg a bezárástól. A Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása templomra változatos funkciók vártak: működött itt bútorgyár, lámpabolt, sőt, bort és szeszesitalt árusító üzlet is.
A templomot a második világháború idején majdnem lebontották. A háború után először áruház, majd szálloda lett belőle. A kommunizmus bukása után, 1996-ban kapták vissza a katolikusok, majd 2002-ben katedrális rangra emelték. Hosszadalmas és költséges rekonstrukció után 2005-ben szentelték fel ismét. Orosz, lengyel, angol, francia, spanyol, örmény és latin nyelven tartanak benne miséket; vasárnaponként 11 misét is celebrálnak! Az itt szolgáló első érsek (2002-2007) a Belaruszban, de lengyel nemzetiségű családban született Tadeusz Kondrusiewicz volt, akit 2007-ben a korábban Szentpéterváron szolgáló olasz Paolo Pezzi követett.
Az érsekség szóvivője, Kirill Gorbunov atya 50-60.000-re teszi a Moszkvában élő katolikusok számát. Az európai közösségen kívül vannak vietnámiak, koreaiak, Fülöp-szigetekiek is. A hívek száma évente átlagban 150 fővel gyarapszik. Vannak áttérők, vannak megtérők, és vannak katolikus családba születő újszülöttek. Alapvetően orosz kultúrájú, orosz identitású, oroszul beszélő hívek – mondja Gorbunov atya, aki reméli, hogy a közeljövőben sikerül egy új, negyedik templomot építeni.
Az ortodox és a katolikus vallás közti tartalmi különbség nem túl jelentős. Az ortodoxok a katolikusokkal közösen vallják Jézus feltámadását, kettős (isteni és emberi) természetét, a Szentháromságot, a hét szentséget és a szentek tiszteletét. Különösen nagy tisztelet övezi az Istenszülőnek nevezett Szűzanyát. Viszont az ortodox nők nem lépnek fedetlen fővel a templomba, más irányból történik a keresztvetés, nős férfiakat is felszentelnek, és hát persze vannak érdemibb különbségek is: az ortodoxiában nincs központosított egyházszervezet, autonóm („autokefál”) nemzeti ortodox egyházak léteznek, saját főpappal. Nem egyezik a két vallás tanítása a Szűzanya szeplőtelen fogantatását illetően és néhány más kérdésben sem. Vannak eltérések liturgikus kérdésekben is: a keleti egyházakban például az áldozás csak kovászolt kenyérrel, és csakis két szín alatt történik, a bérmálás szentségét pedig a keresztséggel együtt szolgáltatják ki. A kapcsolat a nyugati és a keleti kereszténység között hosszú évszázadokon át távolról sem volt felhőtlen. A politikai (hatalmi) és teológiai ellentétek végül teljes szakításhoz vezettek: 1054-ben kölcsönösen kiátkozták egymást. Ezt az átkot csak 1965-ben, a II. Vatikáni Zsinaton vonta vissza ünnepélyesen VI. Pál pápa és I. Athenagorasz konstantinápolyi pátriárka.
A mai Oroszországban megvalósult a békés egymás mellett létezés. „A katolicizmus és az ortodoxia közel áll egymáshoz. Mindannyian keresztények vagyunk, és közelebb állunk egymáshoz, mint más vallások híveihez” – jelentette ki Igor Kovalevszkij, az Oroszországi Katolikus Püspöki Konferencia főtitkára az Ekho Moszkvi rádiónak adott interjúban. „Egyházainkat ugyanazok a dolgok aggasztják: az erkölcsi válság, az abortuszok magas száma, a társadalmi biztonság hiánya”- csatlakozott hozzá Hilarion metropolita, a moszkvai patriarkátus külügyeinek és egyházközi kapcsolatainak vezetője.
2016. február 12. történelmi nap volt a két egyház közeledésében. Havannában ezen a napon találkozott Ferenc pápa és Kirill moszkvai pátriárka. Az 1054-es nagy egyházszakadás óta ez volt az első alkalom, hogy tárgyalt egymással a római katolikus egyház és az orosz ortodox egyház feje. A tárgyalás után kiadott 30 pontos nyilatkozat nagy része korunk kihívásaival, az egyenlőtlenségekkel, a szegénységben élőkkel, a féktelen fogyasztással foglalkozik. Hangsúlyozza a család, a házasság, a szeretet, a hűség, az élethez való elidegeníthetetlen jog tiszteletben tartásának fontosságát. Az egyházfők óva intettek az olyan európai integrációtól, amely a vallási identitást nem tartja tiszteletben, és felszólították Európát, hogy maradjon hűséges a keresztény gyökerekhez.
