Testvériség nélkül nem halad előre az evangelizálás – fejtette ki Ferenc pápa vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében. Az évközi tizennegyedik vasárnap evangéliumi szakaszából kiindulva a pápa Jézusnak azt a választását elemezte, hogy hetvenkét tanítványát nem egyenként, hanem kettesével küldte el maga előtt.
Jézus munkásoknak nevezi tanítványait, akik arra kaptak meghívást, hogy munkálkodjanak az evangéliumi jó hír terjesztésében, életükkel tegyenek tanúságot a testvéri szeretetről – magyarázta a pápa, arra buzdítva a híveket, hogy közösségben, másokkal együttműködve végezzék evangelizáló tevékenységüket, ne engedjenek a versengés, a feltűnni vágyás világi szemléletének.
Jézus maga előtt kettesével küldi el tanítványait
A vasárnapi evangéliumi szakaszban olvassuk, hogy „az Úr kijelölt másik hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni szándékozott” (Lk 10,1) – kezdte beszédét a pápa, rámutatva, hogy Jézus a tanítványokat nem egyenként, hanem kettesével küldte el. Kettesével menni misszióba gyakorlati szempontból látszólag több hátránnyal, mint előnnyel jár. Fennáll annak a veszélye, hogy a két személy nem jön jól ki egymással, hogy különbözik lépteik tempója, hogy egyikük elfárad vagy megbetegszik útközben, megállásra kényszerítve a másikat is. Amikor pedig egyedül vagyunk, úgy tűnik, hogy utunk gördülékenyebbé, akadályoktól mentessé válik. Jézus azonban nem így gondolja: nem magányos embereket küld el maga előtt, hanem tanítványokat, akik kettesével mennek – mondta nyomatékkal a pápa, majd feltette a kérdést: mi az oka az Úr e választásának?
A tanítványok arra kaptak megbízást, hogy előkészítsék Jézus fogadását
Az evangéliumi szakasz elbeszélése szerint a tanítványok feladata, hogy előre menjenek a falvakba és előkészítsék az embereket Jézus fogadására. Az utasítások, amelyeket Jézus ad, nem annyira arra vonatkoznak, hogy miket kell mondaniuk, hanem inkább arra, hogy milyennek kell lenniük: vagyis nem egy „forgatókönyv” arról, hogy miket mondjanak, hanem arról, hogy hogyan tegyenek tanúságot életükkel – hangsúlyozta a pápa, majd arra mutatott rá, hogy Jézus munkásoknak nevezi tanítványait. Arra kaptak ugyanis meghívást, hogy munkálkodjanak, vagyis evangelizáljanak magatartásuk révén. És az első konkrét cselekedet, amellyel a tanítványok küldetésüket végzik, az éppen az, hogy kettesével mennek. A tanítványok nem „szabadúszók”, nem prédikátorok, akik nem hagynak szóhoz jutni másokat. Mindenekelőtt életükkel hirdetik az evangéliumot: azzal, hogy tudnak együtt lenni, hogy tudják egymást kölcsönösen tisztelni, hogy nem akarnak a másiknál tehetségesebbnek mutatkozni, így életük egybehangzó utalás az egyetlen Mesterre – fejtette ki tanításában Ferenc pápa.
Testvériség nélkül nem halad előre az evangelizálás
Ki lehet dolgozni tökéletes lelkipásztori terveket, meg lehet valósítani jól sikerült projekteket, mindent meg lehet szervezni a legapróbb részletekig; összehívhatunk tömegeket és rendelkezhetünk számos eszközzel, azonban, ha nincs készség a testvériségre, az evangéliumi küldetés nem halad előre – fejtette ki Ferenc pápa, majd felidézett egy történetet, amelyet egy misszionárius mesélt el, aki egy rendtársával együtt elindult Afrikába. Egy idő múlva azonban a misszionárius különvált társától és megállt egy faluban, ahol sikeresen megvalósított egy sereg építkezést a közösség javára. Minden jól működött, amikor egy napon hirtelen összerezdült: rájött, hogy élete egy ügyes vállalkozóé, aki mindig építkezéseken vagy számlakönyvek között tartózkodik. De… és ez a „de” folytatás nélkül maradt. Ekkor másokra, világi hívekre bízta a munkálatok vezetését és csatlakozott rendtársához. Így értette meg, hogy az Úr miért küldte el tanítványait „kettesével”: az evangelizáló küldetés ugyanis nem személyes aktivizmuson, vagyis cselekvésen alapul, hanem a testvéri szeretet tanúságtételén, a nehézségeken keresztül is, amelyekkel az együttélés jár – állapította meg a pápa.
Mi hogyan hirdetjük másoknak az evangéliumi jó hírt?
Ezután arra buzdított, hogy tegyük fel mindnyájan magunknak a kérdést: mi, hogyan visszük el másoknak az evangéliumi jó hírt? Testvéri lelkülettel és stílusban, vagy a világ módja szerint, főszereplőként, versengéssel és hatékonysággal? Tegyük fel magunknak azt a kérdést, hogy képesek vagyunk-e együttműködni, tudunk-e közös döntéseket hozni, őszintén tiszteletben tartva a körülöttünk lévőket és figyelembe véve szempontjukat, hogy közösségben, nem pedig egyedül evangelizálunk? Voltaképpen mindenekelőtt így tárja fel a tanítvány élete a Mesterét, valójában hirdetve őt másoknak – foglalta össze tanítását Ferenc pápa, majd a Szűzanyához fohászkodva zárta beszédét:
„Szűz Mária, az egyház Anyja tanítson meg minket, hogy előkészítsük az Úr útját a testvériség tanúságtételével”.
Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa utalt rá, hogy szombaton Argentínában, San Ramón de la Nueva Orán városban a boldogok sorába iktatták a baszk származású Pedro Ortiz de Zárate egyházmegyés papot és Giovanni Antonio Solinas olasz jezsuitát. Ezt a két misszionáriust, akik a hit átadásának és a bennszülött lakosság védelmének szentelték életüket, 1683-ban ölték meg, mert elvitték az evangélium béke üzenetét. E vértanúknak a példája segítsen bennünket, hogy megalkuvás nélkül tegyünk tanúságot az evangéliumi jó hírről, nagylelkűen szenteljük magunkat a leggyengébbek szolgálatának – buzdított rá Ferenc pápa, majd a hívek tapsát kérte az új boldogok számára.
Bölcs államférfiak párbeszéd útján oldják meg az ukrajnai válságot
Továbbra is imádkozunk Ukrajna és az egész világ békéjéért – mondta Ferenc pápa, majd felhívást intézett a nemzetek és a nemzetközi szervezetek vezetőihez, hogy reagáljanak a konfliktushelyzet és az ellentétek hangsúlyozását célzó tendenciákra. A világnak békére van szüksége – szögezte le a pápa, kifejtve, hogy nem olyan békére van szükség, amely a hadi felszerelések egyensúlyára, a kölcsönös félelemre épül. Nem erről van szó – hangsúlyozta, hiszen ez visszahozza a hetven évvel ezelőtti történelmet.
Ferenc pápa megállapította, hogy az ukrajnai válságnak kihívásnak kellett volna lennie bölcs államférfiak számára, akik képesek párbeszéd útján egy jobb világot építeni az új nemzedékek részére – de ha akarják, még most is válhat ilyen kihívássá. Isten segítségével ez mindig lehetséges! Ehhez azonban arra van szükség, hogy a politikai, gazdasági és katonai hatalom stratégiái helyett a globális béke projektjére térjenek át – hangoztatta a pápa, nemet mondva egy egymással konfliktusban lévő hatalmak között megosztott világra; és igent mondva egy egymást tiszteletben tartó népek és civilizációk egységben élő világára.
A pápa végül köszöntötte a római híveket és a zarándokokat, külön megemlítve a Lengyelországból, Horvátországból, Albániából érkezett csoportokat.
Forrás: Vatican News
