Isten országa nem a bátortalanoké
Illés újfajta toborzási módszerrel keresett méltó tanítványt és követőt.
Elizeus keményen dolgozott a mezőn, amikor Illés odaért mellé. Rádobta köntösét Elizeusra, aki azonnal tudta, mit jelent ez. Hívták és mennie kellett, bár kevéssé értette, mi vár rá. Csak annyit kért, hogy elbúcsúzhasson a szüleitől. Illés azt mondta Elizeusnak, tegyen, ahogyan jónak látja, mert szabad ember. Illés semmire nem kényszeríti őt.
Elizeus levágta az összes ökrét, és így búcsúlakomát adhatott az embereknek. Tudta, hogy élete gyökeresen meg fog változni, és hogy többé nem tér vissza. Nagyon súlyos döntés volt ez Elizeus részéről, mert elhagyta szüleit, és a szülei iránti kötelezettségeit, ahogy a megélhetését is.
Elizeus elhívása hasonlít ahhoz, ahogy az Újszövetségben Jézus elhívja a tanítványokat. Mi készteti az embereket arra, hogy elhagyják addigi életüket és egy teljesen idegen embert kövessenek? Manapság szélhámosságra vagy csalásra gyanakodnánk, és ilyen esetben az emberek többsége az ellenkező irányba futna inkább. De a Szentlélekkel eltelt isteni küldöttekkel való találkozás felébresztett valamit azokban, akiket elhívtak. Tudatosult bennük, kik ők valójában, mi a céljuk, és eltöltötte őket Isten szolgálatának a vágya.
Talán nekünk is voltak ilyen – az életet megváltoztató és a célt kijelölő – világos pillanataink, de a legtöbb ember számára ez kevésbé drámai, inkább fokozatosan tudatosul bennünk. Jézus mindenkinek felkínálja köntösét – de rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e, és hajlandóak vagyunk-e követni Őt.
A szabadság kényes szó – más és mást jelenthet a különböző embereknek. A mi korunkban a kifejezést nagyon önző és értéktelen értelmében használjuk. Van, akik számára a szabadság azt jelenti, hogy semmilyen korlátozást nem ismernek el – csak a saját vágyaik szerint élnek, nem törődve azzal, hogy ez másokra milyen hatással van.
Néhányan Pál közösségében is úgy értelmezték a szabadságot, hogy a törvényt nem kell betartaniuk, és úgy viselkedhetnek, ahogy akarnak. Pál azonban hangsúlyozta, hogy a szabadság azt jelenti, hogy szabadok a szeretetre, a szeretet pedig mindig mások javát és a közös jót keresi. Bibliai értelemben kétféle életet állított szembe: a test szerinti vagy a lélek szerinti életet. Aki a test szerint él, csak magáért él, nem törődve másokkal vagy Istennel. Aki a lélek szerint él, örömet és megelégedettséget talál abban, ha másokat szolgál és segít, és pozitív módon járul hozzá a világhoz.
Pál arra bíztatta követőit, hogy a Lélek vezesse őket, és így legyenek igazán szabadok.
Az evangélium sarkalatos pontja a Lukács 9.51 szakasz. Jézus „Jeruzsálem felé fordította arcát”, a sorsa felé, és ettől a ponttól kezdve kitapintható a sürgető feszültség érzete. Tanítványnak lenni ettől kezdve többet jelentett, és Jézus megmondta leendő követőinek, hogy életük bizonytalan és kihívásokkal teli lesz.
Illés történetei a Királyok 1. könyvében határozottan ott vannak a háttérben, de más fordulattal. A lukácsi szakaszban a tanítványok tüzet akartak lehívni a szamáriai falura, mert nem fogadták őket szívesen, visszaemlékezve a Királyok könyve 1.10-re, ahol Illés ugyanezt tette a király katonáival. Jézus megfeddte őket: nem lesz tűz és kénköves eső, amíg Ő ott van.
Néhányan olyasmit kértek, ami indokolt kérés volt: hogy elbúcsúzzanak a családjuktól és barátaiktól, gondoskodjanak a szüleikről, vagy eltemethessék őket. Amikor Elizeus hasonló dolgot kért, nem volt gond, ebben az összefüggésben azonban más szabályok érvényesek. Jézus félresöpörte a kérésüket: a családi, vagy kulturális elvárások nem élvezhettek elsőbbséget a tanítványi lét elvárásaival szemben. Őt most kellett követniük, fenntartások és ellenvetések nélkül.
Aki tétovázik, vagy bátortalan, nem alkalmas Isten országára. Bennünk nincs meg az az apokaliptikus sürgetés, mint az Evangéliumban. De más értelemben hasonló a helyzetünk. Kaotikus és összetört világunknak borzasztó nagy szüksége van reményre, gyógyulásra és könyörületre, és sok múlik rajtunk. Jézus eltökélten halad Jeruzsálem felé, és talán újra kell gondolnunk látszólag kemény és sokat követelő szavait.
Írta: Scott Lewis S.J.
Fordította: Eiben Ingeborg
Forrás: Catholic Register
