Isten országa az alázatosaké – Leó pápa Úrangyala imája
Az évközi XXX. vasárnap evangéliumi példabeszéde arra tanít bennünket, hogy Isten országa nem a gőgöseké, hanem az alázatosaké. Ne féljünk beismerni és feltárni hibáinkat Isten előtt, bízva irgalmasságában, kegyelmében – buzdított rá a Szentatya.
Kedves fivérek és nővérek, szép vasárnapot kívánok! – köszöntötte vasárnap délben a Szent Péter teret megtöltő híveket Leó pápa a vatikáni Apostoli Palotában lévő dolgozószobája ablakából. Az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében tanítását a vasárnapi evangéliumi szakaszhoz fűzte, amely két személyt mutat be, egy farizeust és egy vámost, akik a jeruzsálemi templomban imádkoznak (Lk 18,9-14).
Az első érdemei hosszú sorával dicsekedik. Sok jó cselekedetet hajt végre és ezért jobbnak érzi magát a többi embernél, akik felett megvetően ítélkezik. Felemelt fejjel áll, gőgös magatartással, amely a törvény pontos, de szeretetben szűkölködő megtartását jelzi, amely az „adni” és „kapni”, az adósságok és hitelek rendszerében, irgalmasság nélkül történik.
A vámos is imádkozik, de egészen más módon. Sok mindenért bocsánatot kell kérnie: ő a Római Birodalom szolgálatában álló adószedő, egy szerződéses megbízatással dolgozik, amely lehetővé teszi számára, hogy a bevételekből hasznot húzzon saját honfitársai kárára. És mégis, a történet végén Jézus azt mondja nekünk, hogy a kettő közül éppen ő az, aki „megigazulva”, azaz megbocsátva és az Istennel való találkozás által megújulva tér haza. Miért? – tette fel a kérdést a Szentatya.
Válaszában arra mutatott rá, hogy a vámos bátran és alázattal Isten elé áll. Nem zárkózik be a saját világába, nem nyugszik bele a rosszba, amit elkövetett. Elhagyja azokat a helyeket, ahol félnek tőle, ahol biztonságban van, mert védi a hatalom, amelyet mások felett gyakorol. Egyedül, kíséret nélkül megy a jeruzsálemi templomba, még akkor is, ha kemény tekintetekkel és éles ítéletekkel kell szembenéznie. Az Úr elé megy lehajtott fejjel, kevés szót kiejtve: „Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz” (v. 13).
Ezáltal Jézus erőteljes üzenetet ad nekünk – szögezte le beszédében Leó pápa. Nem üdvözülhetünk sem a saját érdemeink hivalkodó bemutatásával, sem hibáink elrejtésével, hanem azáltal, ha őszintén, úgy, amilyenek vagyunk, Isten és önmagunk, illetve mások elé állunk, bocsánatot kérünk, és rábízzuk magunkat az Úr kegyelmére.
A pápa felidézte Szent Ágostonnak ehhez az evangéliumi epizódhoz fűzött gondolatait. A hippói püspök a farizeust egy beteghez hasonlítja, aki szégyenérzetből és gőgből eltitkolja sebeit az orvos elől, míg a vámost olyasvalakihez hasonlítja, aki alázattal és bölcsességgel feltárja sebeit az orvos előtt, segítségét kérve, bármennyire is csúnya látványt nyújtanak sebei. „Nem lepődünk meg […] ha az a vámos, akinek nem volt szégyenérzete, hogy megmutassa beteg részét, hazatérve […] meggyógyult”.
Kedves testvérek! Tegyünk mi is ugyanígy – buzdított rá Leó pápa. Ne féljünk beismerni hibáinkat, feltárni azokat, vállalva értük felelősségünket, és Isten irgalmasságára bízni azokat. Így növekedhet bennünk és körülöttünk Isten Országa, amely nem a gőgösöké, hanem az alázatosoké, és amelyet az imádságban és életünkben őszinteséggel, megbocsátással és hálával ápolhatunk.
Végül az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét a pápa Máriához, az életszentség példaképéhez intézett fohásszal zárta: segítsen nekünk, hogy növekedjünk ezekben az erényekben.
Forrás: Vatican News
