Ismert szabadkőműves aktivista, a fogamzásgátlás és az abortusz élharcosa volt, amíg Lourdes-ban meg nem tért

Maurice Caillet Lourdes-ban részt vett egy szentmisén, ahol az eucharisztiában felismerte a Megváltót. Ez alapvetően változtatta meg az orvos életét.

„Maurice Caillet 50 évesen a szabadkőműves pályájának csaknem a csúcsán járt, amikor drámai fordulópontot élt át: Lourdes-ban egy szentmise alatt az eucharisztiában felismerte a Megváltót. Ott és akkor értette meg, hogy szabadkőművesként, az okkultizmus gyakorlójaként és az abortusz pártolójaként a halál civilizációját képviseli egy félremagyarázott szabadság nevében. Elhatározta, hogy a páholyban elmeséli a vele történteket.”

Ezt írta Prof. Wojciech Roszkowski: A megtérés ereje (Potęga nawrócenia) c. könyvében, amelynek egy részlete megjelent egy lengyel katolikus hírportálon.

A hírportál a Lengyel Katolikus Püspöki Konferencia finanszírozásában és felügyeletével működik. Cikkünk alapját a lengyel hírportálon megjelentek német nyersfordítása adta.

Maurice Caillet 1933. szeptember 24-én született a dél-franciaországi Aquitánia régióban található Talence városkában. Szülei ateisták voltak, akik erős ellenszenvvel viseltettek a katolikus egyházzal és egyáltalán az istenhittel szemben. Úgy vélték, hogy az élettel és a halállal kapcsolatos minden kérdésre a tudomány adhat választ. A gyermeküket meg sem keresztelték, aki ilyen módon már gyermekkorától kezdve úgy hitte, hogy az ember kizárólagosan anyagi lény, a darwini értelemben vett evolúció eredménye. Maurice az érettségi után Rennes-ben orvosnak tanult, nőgyógyászati sebész szakorvos lett. Az úgynevezett „családtervezés” lelkes aktivistája volt, úttörő munkát végzett a fogamzásgátlás és az abortusz területén, amikor ezek még illegálisak voltak.

1956-ban nősült meg, és a szülői nyomás ellenére beleegyezett az egyházi esküvőbe, de a házasság 1968-ra megromlott, és ekkor Maurice Caillet élettársa egy Claude nevű elvált nő lett.

Okkultizmus, spiritizmus és reinkarnáció

Caillet doktor 1968-ban egy barátja hívására csatlakozott a szabadkőművesekhez. Az elitnek számító rennes-i Francia Nagyoriens (Grand Orient de France) páholyba Paul Anxionnaz, a páholy a nagymestere vette fel. A beavatás során négy próbát kellett tennie, és halálbüntetés terhe mellett kellett esküt tennie arra, hogy senkinek sem árulja el a páholy titkait. A Grand Orient de France páholy a katolikus egyházzal szemben különösen ellenséges szervezet.

Egy évvel később feljebb lépett a páholy rangsorában, ugyanakkor belépett az akkoriban François Mitterand vezette Szocialista Pártba is. 1974-ben megválasztották a rennes-i páholy főmesterének, ami nagyban segítette a szakmai karrierjét is, így rá egy évre a klinika igazgatója lett. Orvosi munkája mellett most már ő vezette a páholy üléseit, és maga végezte a beavatási szertartásokat is, amelyek része volt, hogy a jelölteket megkérdezze, készek-e elutasítani a katolikus egyház dogmáit.

Caillet megkapta az okkultizmus, a spiritizmus, a panteizmus és a reinkarnáció tizenkét lépésben elsajátítható tanításait tartalmazó szabadkőműves „monográfiákat”, és gyakorolta a szellemekkel való kapcsolatfelvétel és az emberi testet körülvevő aura vizsgálatának céljára szolgáló pszichológiai módszereket.

A páholytól 1982-ben kapott meghívást a szabadkőműves rózsakeresztes rend 18. fokozatához szükséges tanulmányokra. A munkáját a tanulmányokat követően a betegbiztosítás területén folytatta, és kinevezték a rennes-i választott bíróság elnökévé.

Kérjetek, és adatik nektek

Az élete 50 éves korában, karrierjének csaknem csúcsán vett drámai fordulatot. 1983 elején a felesége súlyosan megbetegedett, és még csak a jelét sem lehetett látni, hogy valaha is meggyógyulna.

1984 februárjában a Pireneusokban töltötték a szabadságukat. A hazaúton támadt az ötletük, hogy Lourdes-ban megálljanak. Cailles ugyan nem hitt a Mária-jelenésekben, de meggyőződése volt, hogy a hely pozitív kisugárzása jó hatással lesz a feleségére. Miközben a felesége a sorban állt a csodaforrásnál, Cailles beült a templomba. Éppen mise volt. Cailles még soha nem járt misén, hiszen csak egy babonás szertartásnak tartotta. A pap szavaira akkor figyelt fel, amikor elhangzott, hogy „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek!” Döbbenettel töltötte el a felismerés, hogy ezek a szavak Jézus szavai, holott ő ezeket a szabadkőműves beavatásból ismeri.

Felismerte a Megváltót az Eucharisztiában

Ekkor megszólalt benne egy belső hang, amely azt mondta, hogy Istentől kérheti a felesége gyógyulását, ha ezért valami felajánlást tesz. Valami rendkívüli fényt látott és szokatlanul nagy bizalom töltötte el, amikor az úrfelmutatásnál a felemelt oltáriszentségben azonnal felismerte a Megváltót. A másodperc töredéke alatt hozta meg a döntést, hogy a felesége gyógyulása érdekében saját magát ajánlja fel. Az az intellektuális rendszer, amelyet egész életében Isten elutasítására épített fel, egy pillanat alatt omlott össze. Éppen ő, aki eddig oly gyakran vádolta azzal a kereszténységet, hogy az embereket sötétségben, félelmekben és bűnkomplexusban tartja fogva, és a szabadságuktól és élet örömeitől fosztja meg őket, hirtelen megtapasztalta a Krisztusba vetett hit örömét. Bement a sekrestyébe, hogy kérje a keresztséget. A pap megdöbbent, hogy egy magasrangú szabadkőműves jön hozzá ezzel a kéréssel. A rennes-i érsekhez irányította, hogy a szokásosnál valamivel hosszabb idővel engedélyezze számára a keresztelkedésre való felkészülést.

A feleségét a mise után látta viszont, de ekkor még nem látszottak a javulás jelei. Caillet a hazaúton Krisztusról és az Egyházról kérdezgette folyamatosan a feleségét, akinek azért még mindig volt valami gyenge lábakon álló hite, és aki számára ekkor világos lett, hogy a férje számára a lourdes-i tartózkodás egyfajta sokk lehetett.

Caillet egyre türelmetlenebbül várta, hogy minél többet tudhasson meg Jézusról. Felismerte, hogy szabadkőműves, okkultista és orvos minőségében, akinek rengeteg abortusz nyomta a lelkét, a civilizáció félremagyarázott szabadsága nevében a halál civilizációját szolgálta.

Megértette, hogy a világmindenség és az emberi élet nem csak úgy véletlenül keletkezett, hanem Isten teremtő munkájának eredménye. Egy barátja bemutatta neki a helyi plébánost, a plébános pedig odaadta neki a Katekizmust, az evangéliumokat és a nagy egyháztanítók néhány írását. Caillet nagy lelkesedésében valósággal falta a könyveket, mert megismerte bennük az isteni irgalmasságot.

Éjszakánként démonokra ébredt

Elhatározta, hogy a páholyban elmeséli, hogy mi történt vele. Amikor erre sor került, a páholy tagjainak elakadt a szava a döbbenettől. A közlésének azonban más következményei is lettek: a saját bőrén kellett a gonosz erők támadását tapasztalnia. Éjszakánként arra ébredt, hogy démonok megjelentek meg és gúnyosan nevetnek rajta. Csak akkor tűntek el, amikor a Szűzanyához fordult segítségért és az Üdvözlégy Máriát kezdte imádkozni.

A keresztelése 1985-ben nagyszombaton volt, és ugyanakkor megkapta a bűnbánat és a bérmálás szentségét is. A felesége is meggyógyult, ami Caillet-t csak tovább erősítette a hitében.

Megtérésének azonban megvolt az ára. A munkahelyén zaklatták, és amikor a rendőségen akart panaszt tenni, a páholy egyik „testvére” azzal fenyegetéssel kereste fel, hogy megöli, ha panaszt mer tenni. A páholy következő gyűlésén Caillet Krisztusról beszélt, amit a páholytagok felháborodással vegyes gúnnyal fogadtak.

Nem lehet valaki egyszerre katolikus és szabadkőműves

Caillet ekkor értette meg végre, hogy a szabadkőművességnek az Egyházzal és a Krisztusba vetett hittel szembeni ellenséges hozzáállása miatt nem lehet valaki egyszerre katolikus és szabadkőműves is, ezért kilépett a páholyból és a rózsakeresztes rendből is. Az 1985-ös nyári szabadsága alatt feleségével együtt látogatást tettek a kergonani (Bretagne) Szent Anna bencés kolostorban, ahol az egyik szerzetes arra kérte őket, hogy üldözőikért imádkozzanak, és számukra bűnbocsánatot kérjenek. A szerzetes testvér arra is emlékeztette a párt, hogy nem szentségi kapcsolatban élnek. A rennes-i ortodox egyházi közösségben nem lett volna akadálya az esküvőjüknek, de Caillet és felesége inkább a katolikus egyházi bíróságtól szerette volna kérelmezni a korábbi házasságuk érvénytelenítését.

A megtért házaspár hamarosan felvette a kapcsolatot Emilien Tardiff atyával a párizsi Saint-Louis székesegyházban, akinek és az általa vezetett imacsoportnak a közreműködésével Caillet anyósa is gyógyulást nyert. A házaspár egyre inkább elköteleződött a katolikus élet iránt. Hamarosan értesítést kaptak, hogy az asszony első házasságát érvénytelenné nyilvánították, de a Maurice-szal kötendő házasságához a pápa engedélye szükséges. 1988 novemberében Szent II. János Pál pápa végül aláírta a diszpenzációt, amely lehetővé tette Caillet-ék számára a katolikus templomi esküvőt is.

Megtérésük után az orvos házaspár felhagyott az erkölcsileg kifogásolható kezelésekkel és az alternatív bioenergiás gyógyítási praktikákkal is, és helyettük az Istennel való megbékélés előmozdítását építették be orvosi gyakorlatukba. Arra ösztönözték a betegeiket, hogy adjanak hálát Istennek a betegségükért és szenvedésükért, és bízzák magukat Jézusra. Gyakran tartottak nyilvános beszédeket, amelyekben az élethez való jogot védték, és felhívták az emberek figyelmét arra, hogy mi mindenre képesek a szabadkőművesek.

Dr. Maurice Caillet a 2021. november 6-án Aurayban bekövetkezett haláláig példamutató katolikus orvos maradt.

Fordította: Frick József
Forrás: kath.net