I. Baudouin király, akit lelkiismereti szabadsága két napon át megakadályozott az uralkodásban

1990. április 4-én Belgium elfogadott egy törvényt az abortusz dekriminalizálásáról. Nem minden nehézség nélkül történt ez, mivel a parlamenti képviselők Baudouin király személyében komoly akadályba ütköztek. A király több okból is hevesen ellenezte az új törvényt, és arra hivatkozott nyomatékosan, hogy „a lelkiismereti szabadság vajon mindenkit megillet-e, csak éppen a királyt nem”.

Most, amikor Franciaország nagy része azzal büszkélkedik, hogy a világon elsőként emelte be az alkotmányba az abortuszt, kevesen voltak azok, akik elítélték ezt a társadalmi változást. A kongresszusi szavazás során mindössze 72 képviselő szavazta le a javaslatot. Bátran döntöttek, és döntésük egy kevéssé ismert, régebbi történetre emlékeztet: Baudouin belga királyéra.

Menjünk vissza egy kicsit az időben: 1990-et írunk, és Írország mellett Belgium az egyik utolsó olyan ország, amely még nem engedélyezte törvényesen a nők számára az abortuszt. De amikor a belga képviselők szavazattöbbséggel elfogadják az abortuszt dekriminalizáló törvényt, a belgák 1951 óta regnáló királya súlyos lelkiismereti üggyel szembesül. Első lépésként tollat ragad, hogy kifejezze nemtetszését miniszterelnökének, és figyelmeztesse őt: a törvényjavaslat eredményeképpen “jelentősen csökkenhet a leggyengébbek élete iránti tisztelet”.

“Ha a törvényjavaslatot aláírnám, és a törvényhozó hatalom harmadik ágaként jelezném egyetértésemet vele, úgy gondolom, elkerülhetetlenül bizonyos fokú társfelelősséget vállalnék” – írta a király, hűen meggyőződéséhez és hitéhez. “Tisztában vagyok azzal, hogy nem könnyű utat választok, és azt kockáztatom, hogy sok honfitársam nem ért majd meg. De ez az egyetlen út, amelyen jó lelkiismerettel járhatok” – folytatta a király. Majd megkérdezte: „Akiket a döntésem meglepne, azoktól hadd kérdezzem meg: normális dolog-e, hogy én legyek az egyetlen állampolgár, aki egy lényeges területen a lelkiismerete ellen kényszerül cselekedni? A lelkiismereti szabadság mindenkit megillet, kivéve a királyt?”

Jelentős politikai válság

Tanácsadói nyugtalankodnak, és megpróbálják rávenni a királyt, hogy változtassa meg véleményét. Mit gondolnak majd az alattvalói, ha nem adja beleegyezését? De Baudouin kitart. Olyannyira, hogy súlyos politikai válságot idéz elő a saját országában. A kihirdetéshez a törvényt ugyanis a királynak feltétlenül jóvá kell hagynia. Ha a király nem hajlandó erre, a törvényt nem lehet alkalmazni. A belga képviselők zsákutcába jutottak. Végül a miniszterelnök találja meg a kiutat.

Úgy dönt, hogy a belga alkotmány 82. cikkelyét alkalmazza (akkoriban ez a 93. cikkely volt), amely lehetővé tesz egy olyan nyilatkozatot, hogy a király uralkodása lehetetlenné vált. “Ha a király uralkodása ellehetetlenül, akkor a miniszterek, miután megállapították ezt az lehetetlenséget, azonnal összehívják a két kamarát. A gondnokságról és a régensségről az egyesített kamarák gondoskodnak” – áll az alkotmányban.

Ez az alkotmányos bűvészmutatvány tette tehát lehetővé, hogy a király helyett a minisztertanács írja alá az abortuszt dekriminalizáló törvényt, amely ellen Baudouin király fellépett. Ily módon a király élhetett lelkiismereti szabadsága jogával, ahogyan azt kifejezetten kérte, és két nappal később visszanyerte teljes hatalmát.

A törvény Baudouin király számára több okból is igen fájdalmas volt. Nagy családról álmodott, amikor feleségével, Fabiola de Mora y Aragónnal házasságot kötött. Fabiola ötször volt várandós. Ötször vesztette el gyermekét több hónapos terhesség és reménykedés után. Hitük segítette őket abban, hogy elfogadják és túllépjenek ezen a megpróbáltatáson. A maguk módján “a nyílt tengeren” evickéltek, szemben a velük ellenséges szélsőbaloldali csoportokkal, akik tüntetéseket szerveztek az ablakuk alatt, követelve a trónörökös nélküli királyi párnak a lemondását. Egymás iránti szeretetük és a köztük lévő kommunikáció ápolása lehetővé tette, hogy ellen tudjanak állni ennek a kegyetlen fájdalmat okozó nyomásnak. Az abortuszt legalizáló törvény elfogadása nagy szenvedést jelentett számukra, talán még nagyobbat, mint másoknak. Hiszen mindketten olyan nagy bánattal tapasztalták meg, hogy mi is az ára egy embrió életének és halálának.

Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Aleteia