Húsz rövid részlet Leó pápa „Dilexi Te” (Szerettelek téged) kezdetű első pápai buzdításából
Ha ma nincs időnk elolvasni XIV. Leó pápa új, egyben első dokumentumát, indulásnak ajánljuk ezeket a rövid bekezdéseket.
Idén október 9-én Leó pápa kihirdette Dilexi te – Szerettelek téged (vö. Jel 3,9) kezdetű első magiszteri dokumentumát a híveknek, amely apostoli buzdítás az Evangélium lényegéről: a szegények iránti szeretetről.
Húsz rövid részletet közlünk a dokumentumból, amelyek egyéni reflexióként is szolgálhatnak imádkozáshoz és megosztáshoz. A bekezdés számokat azért jelöljük, hogy a későbbiekben könnyebb legyen megtalálni azokat a teljes szövegben.
A teljes dokumentumot itt találják.
5. Az Isten szeretete egyben a szegények szeretete is. (…) Ez nem csupán emberi kedvesség, hanem kinyilatkoztatás: a kapcsolat azokkal, akik alacsony sorból származnak és nem rendelkeznek hatalommal, alapvető lehetőség arra, hogy találkozzunk a történelem Urával. Ő a szegényekben továbbra is szól hozzánk.
13. … Ha tehát elismerjük, hogy minden ember ugyanazzal a méltósággal rendelkezik, függetlenül a születési helyétől, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az országok és régiók közti hatalmas különbségeket.
15. … A tény, hogy sokan lenézik vagy kigúnyolják a jótékonyság gyakorlását, mintha az csak néhányak rögeszméje és nem az egyház küldetésének izzó magja lenne, arról győz meg engem, hogy vissza kell térnünk és újra kell olvasnunk a Szentírást, nehogy a világ bölcsességével váltsuk fel azt.
42. … a jótékonyság nem választható, hanem az istenimádat követelménye.
45. … Ágoston a következő szavakat adja az Úr szájába: „A földet kaptam, a mennyet fogom adni; múlandó javakat kaptam, örök javakat fogok visszaadni; kenyeret kaptam, életet fogok adni …vendégszeretetet kaptam, de én otthont fogok adni; meglátogattatok, amikor beteg voltam, de én egészséget fogok adni; meglátogattatok a börtönben, de én szabadságot fogok adni. A kenyeret, amelyet a szegényeimnek adtatok, megették, de az a kenyér, amelyet én adok, nemcsak táplál titeket, de soha el nem fogy.” A Mindenhatót nem lehet túlszárnyalni azok iránti bőkezűségében, akik a legnagyobb szükségben lévő emberekben Őt szolgálják: minél nagyobb a szegények iránti szeretet, annál nagyobb Isten jutalma.
56. … Szerzetesek és apácák megművelték a földet, élelmet termeltek, gyógyszereket készítettek és kínálták fel egyszerűen azoknak, akik a legnagyobb szükséget szenvedték. Az ő csendes munkájuk egy új civilizáció kovásza volt, ahol a szegények nem megoldandó probléma voltak, hanem befogadandó fivérek és nővérek.
75. … Az egyház, mint egy anya, kíséri az úton levőket. Ahol a világ fenyegetést lát, ő gyermekeket lát; ahol falak épülnek, ő hidakat épít. Tudja, hogy az evangélium hirdetése csak akkor hiteles, ha az a melegség és a szeretet gesztusaiban fejeződik ki. És azt is tudja, hogy minden elutasított migránsban maga Krisztus kopogtat a közösség ajtaján.
76. A keresztény szentség gyakran az emberiség legelfeledettebb és legsebzettebb helyein virágzik.
79. … amikor az egyház lehajol, hogy segítse a szegényeket, a legméltóbb testtartást veszi föl.
83, 89. Az egyház magisztériuma az elmúlt 150 évben a szegényekről szóló fontos tanítások igazi kincsestára … Ferenc pápa elismerte, hogy az elmúlt évtizedekben Róma püspökeinek tanításai mellett a nemzeti és regionális püspöki konferenciák is egyre inkább megszólaltak a témában.
91. A szeretetnek van ereje megváltoztatni a valóságot; ez az igazi erő, amely a történelemben változást idéz elő.
92. … minden emberi lény méltóságát ma kell tiszteletben tartani, nem holnap.
93. … a szegényeknek csak néhány „cseppet” ígérnek, amely majd hullani fog …
95. A „jelenlegi modell, amely a sikerre és az önbizalomra helyezi a hangsúlyt, nem tűnik kedvezőnek ahhoz, hogy energiát fektessünk be erőfeszítésekbe, amelyek segítik a lassúakat, a gyengéket, a kevésbé tehetségeseket, hogy lehetőséget találjanak az életben.” (vö. Evangelii Gaudium, 209.) Ugyanazok a kérdések köszönnek vissza: Ez azt jelenti, hogy a kevésbé tehetségesek nem is emberek? Vagy, hogy a gyengéknek nincs ugyanolyan méltóságuk, mint nekünk? Azok, akik kevesebb lehetőséggel születnek, kevésbé értékesek, mint emberek és csak a túlélésre kell szorítkozniuk? Társadalmaink értéke és a saját jövőnk azon múlik, hogy milyen válaszokat adunk ezekre a kérdésekre.
102. … Magától értetődő, hogy mindannyiunknak „hagyni kell magunkat evangelizálni” a szegények által, és el kell ismernünk „azt az titokzatos bölcsességet, amelyet az Isten akar általuk velünk megosztani.”
104. Egyetlen keresztény se tekintheti a szegényeket csupán egy megoldandó társadalmi problémának; ők is a „családunk” részei. „Egyek közülünk.”
109. Bár igaz, hogy a gazdagok gondoskodnak a szegényekről, az ellenkezője sem kevésbé igaz. (…) Életek változhatnak meg azáltal, hogy rájövünk, a szegények milyen sok mindent tanítanak nekünk az evangéliumról és annak követelményeiről.
119. Mindig jobb legalább valamit tenni, mint nem csinálni semmit.
120. Egy olyan egyház, amely nem szab határt a szeretetnek, nem ismer ellenséget, aki ellen harcolni kell, hanem csak férfiakat és nőket, akiket szeretni kell, ez az az egyház, amelyre a világnak ma szüksége van.
Fordította: Tüskés Tünde
Forrás: Aleteia









