Honnan jön ez a mostani zavarodottság az Egyházban?
Ebben az ideológiában nincs szükség megváltásra, hiszen az Isten nélkül, sőt mi több, akár az akarata ellenére is, saját magunkat is üdvösségre juttathatjuk. A német Szinódusi Út pedig teljes mértékben ezt a felfogást tükrözi.
A kérdést vizsgálva minden alkalommal arra kell következtetnem, hogy a mostanra kialakult helyzet alapja az, amikor a teológusok nem ismerték fel a felszabadítási teológiai elméletek veszélyét, ezért túl keveset tettek az ellene való védekezésért, mi több szimpatizáltak is vele.
A felszabadítási teológia nem más, mint báránybőrbe bújt farkas. Megváltást ígér a világ szegényeinek és kitaszítottjainak, így tudja a saját céljaira kisajátítani a mi Urunkat és Megváltónkat, Jézus Krisztust. Azzal, hogy az ember végső célját, az örök üdvösséget zárójelbe teszi, helyette pedig a földi üdvösséget helyezi előtérbe, Isten egyházát egyre inkább az emberek egyházává tette és teszi folyamatosan ma is. Számára már nem az a döntő, hogy mi Isten akarata, hanem az, hogy az emberek mit akarnak.
Mindebből abszolút logikusan következik az, hogy ebbe a teológiába már nem fér bele Krisztus keresztje, ami így egy, az eredeti értelmétől többé-kevésbé megfosztott jelképpé silányodik.
Ebben az ideológiában nincs szükség megváltásra, hiszen az Isten nélkül, mi több, akár az akarata ellenére is, saját magunkat is üdvösségre juttathatjuk. A német Szinódusi Út pedig teljes mértékben ezt a felfogást tükrözi.
Ott, ahol az Egyház ezt az ideológiát vallja, csak úgy tudna túlélni, ha megtérne és visszatérne Urunkhoz és Megváltónkhoz, Jézus Krisztushoz. Ahol pedig nem képes erre, ott nyitott szemmel, nagy iramban a szakadék felé rohan.
Írta: Stefan Fleischer
Forrás: kath.net
Ford.: Frick József
