Hogyan teljesítette a Szűzanya egy haldokló ember utolsó kérését, hogy gyónhasson: „Nem szeretnék meghalni …pap nélkül”
„Elsőáldozásom óta imáimban minden nap azt kérem a Szűzanyától, hogy ne engedjen úgy meghalni, hogy nincsen pap az ágyam mellett.”
A nagyböjti időszak új lehetőségeket kínál arra, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, akár nagyböjti fogadalmak megvalósítása, akár egyes bűnös szokások elhagyása révén.
A katolikusok számára a legfontosabb böjti gyakorlat a bűnbánat szentsége iránti megújult elköteleződés. E szentség által átélhetjük Isten irgalmát, és a bűnöket mögöttünk hagyva megújulva mehetünk tovább. Örvendetes velejárója a nagyböjti időszaknak, hogy a gyónási lehetőségek száma megnövekszik. Nagyon fontos azonban felismerni ennek a szentségnek a tartós jelentőségét, és különösképpen a halálra való felkészítésünkben betöltött létfontosságú szerepét.
Ez a szentség történelmünk folyamán nagy erőt adott a lehetséges mártíromsággal szembesülő katolikusok számára, például a 16. és 17. századi Nagy-Britanniában. Ezeket a katolikusokat azért vették célba, mert nem voltak hajlandóak elismerni a brit uralkodót az angol egyház fejének.
Olyan mártírok, mint Morus Szent Tamás, Szent Campion Ödön, valamint Anglia és Wales negyven vértanúja mindannyian vigasztalást találtak ebben a szentségben, amikor szembesültek a közelgő halállal.
A következő történet, amelyet egy pap osztott meg, arról szól, hogy két másik férfi miként élt át hasonló vigaszt azokban a veszélyes időkben. Bemutatja az ima erejét, a Boldogságos Szűz Máriába vetett megingathatatlan bizalmat és a gyónás rendkívül fontos szerepét a halálra való felkészülésben.
Íme a megrendítő gyónási történet:
Abban az időben, amikor Nagy-Britanniában a protestánsok üldözték a katolikusokat, egy skót katolikus püspök kénytelen volt menedéket keresni egy szerény kunyhóban. Belépve egy idős férfit látott egy talyigán fekve. Haldokolt.
„Úgy tűnik, csak pár pillanat van hátra az életedből” – mondta a püspök.
A püspök, aki egyszerű civilnek álcázta magát az üldözés elkerülése érdekében, megpróbált vigasztaló szavakat mondani. A haldokló azonban így válaszolt: „Nyugodt vagyok. Nem halok meg.”
A püspök érdeklődve, és valódi kilétét továbbra is titkolva, megkérdezte: „Hogy lehetsz ebben ilyen biztos? Nem lenne bölcs dolog a biztonság kedvéért felkészülni?”
A férfi erre azt kérdezte: „Katolikus vagy”?
„Igen” – válaszolta a püspök.
„Akkor hát elmondhatom, miért nem halhatok meg” – magyarázta a férfi. „Elsőáldozásom óta minden nap imádkoztam a Szűzanyához, kértem Őt, hogy ne engedjen úgy meghalni, hogy nincsen az ágyam mellett egy pap. Gondolod, hogy a mennyei Anyám nem hallgat meg? NEM! NEM TEHETI! Ezért hát nem halhatok meg.”
„Valóban, milyen csodálatos a mi Boldogságos Édesanyánk” – felelte a püspök, felfedvén rangját. – Nemcsak papot küldött neked, hanem a saját püspöködet.”
„Köszönöm, drága Édesanyám” – mondta a férfi. „És most, püspök atyám, kérem, hadd gyónjak meg Önnek. Mert most már tudom, hamarosan meghalok.”
A mostani nagyböjti szent időszakban a püspökhöz és az idős emberhez hasonlóan mi is bízzunk Isten irgalmában a Bűnbánat szentsége által, és abban, hogy Mária közbenjár értünk. Ahogy Szentatyánk, Ferenc pápa is gyakran mondja:
Isten mindig kész megbocsátani nekünk, akár még a halálos ágyunkon is.
Határozzuk el ebben a nagyböjtben, hogy megújítjuk a bűnbánat szentsége iránti elkötelezettségünket. Ahogy a Zsidóknak írt levél szerzője mondja:
„…Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.”
Zsid 4,16
Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: ChurchPOP









